sokkal több.

3.fejezet

Körülbelül fél óra telt el a buliból, a telefonom lemerült míg Candy Chrassoztam, a fenébe, hogy nem tettem fel töltőre. Úgy gondoltam szerezek magamnak valami innivalót így elindultam a konyha felé.
A konyhába érve szereztem magamnak egy vodka narancsot és miközben azt szürcsölgettem észrevette, hogy körülöttem mindenki csókolózik. Szó szerint egymás torkán dugják le a nyelvüket. Elég undorító látvány volt és ezt az arcomról is le lehetett olvasni, hogy undorodom ettől a dologtól. Nem az zavar, ha valaki szerelmes vagy csókolózni akar, hanem az, hogy ezt közszemlére is teszik. Szerintem ez egy magán dolog, az megint más, ha egy gyors puszi elcsattan, de ha már így be vannak indulva egymásra, mint ezek az emberek akkor inkább menjenek szobára. Bár biztosra veszem a szobák most éppen tele vannak ezért sem mennek oda.
-Töröld le ezt az undort a képedről, idegen. – szól oda hozzám egy idegen pasi.
-Nem gondoltam volna, hogy ennyire feltűnő a dolog. De megpróbálok nem oda figyelni rá, ami elég nehéz hiszen mindenhol ezzel futok össze. – kínomban már nevetésben törtem ki, közben kortyoltam egyet a vodka narancsomból.
-Erről szól a St. Brendan buli, bemutatom a középiskolát, buli, pia, drogok. – kikerekedett szemmel néztem rá. DROGOK? – Igen kedves idegen. Drogok. Na nem mindig meg nem mindenki, de meg esik, hogy van egy két beállt pasi vagy csaj. Mikor kinek van kedve.
-Juhú éljen a középiskola. – közben magasba emeltem a kezem, mint aki tényleg örvendezik. – Egyébként Mia vagyok, Mia Watt. – nyújtottam a kezem neki.
-Peter vagyok, Peter Scott. – óvatosan kezet rázott velem. – Mi járatban vagy itt Mia?
-Elrángattak ide, azzal a szándékkal, hogy ismerkedjek és barátkozzak mire szeptember kezdődik a suli. Igen ne is kérdezd, én is St. Brendan diák leszek.
-Na akkor kapok az alkalmon és hadd mutassam be neked a diákokakt, de persze ha csak akarod.
-Köszönöm, élek a lehetőségen.
-Akkor kezdjük is, ő ott Liam a focicsapat kapitánya igazi nő faló, bár én úgy gondolom ez minden hímneműről elmondható, aki a Brendanba jár. – mutatott egy izmos szőke hajú, kék szemű pasira. – Ők ott a focicsapat pár tagja még. Tj, Jack, Marcus, Ben, Justin, Alec és David. – Liam melletti többi srácra mutatott.
-Nem ígérem, hogy megjegyzek minden nevet.
-Nem is kell, ha kiszemelt leszel úgy is ide fognak jönni maguktól és majd ők bemutatkoznak.
-Már miért lennék kiszemelt?
-Mert egy bomba csaj vagy. Tutit előbb utóbb észre fognak venni, és velük az a baj, hogy akinek megvolt egy csaj akkor az összes többinek is meglesz az a csaj.
-Hát ez elég undorító. – fintorodtam el.
-Üdvözöllek a Brendanban. – majd nevetésben tört ki. Most láttam csak igazán, hogy Peter milyen helyes. Világosbarna haja volt, ami kicsit fel volt zselézve és a gyönyörű smaragdzöld szeme magával ragadott. – Ő ott Kim, ő rendezte a bulit. Egy igazi méhkirálynő, ha nem úgy van valami ahogy ő akarja akkor az az illető, aki keresztbe tett neki tuti megkeserüli. – egy hosszú szőke hajú csajra mutatott, kis miniszoknyát viselt és egy piros has pólót, ami nagyon kiemelte a lényeget is, a ciciket. Hirtelen a figyelmem a pasira terelődött, akinek Kim az ölében ült. – Na és ő ott Reed Jacobs, az alfahím. A box klub bajnoka, minden csaj őt akarja és ez ellen ő sem tiltakozik annyira amint látod. – közben végig néztem, ahogy Kim súg valamit Reed fülébe majd elkezdi azt harapdálni, Reed mindeközben markolássza Kim fenekét, én kezdtem kellemetlenül érezni magam miközben őket bámultam.
-Igen őt sajnos nem kell bemutatnod, már mit Reedet. Ismerem már amennyire. Ő hozott el ide.
-Honnan vagy mégis, hogy? Mármint nem úgy értem csak én ezt most nem értem azt hiszem. – mosolygott közben dörzsölte az állát annyira nem értette a dolgokat, muszáj volt nevetnem.
-Ne haragudj nem akartalak ki nevetni csak ahogy nem érted a dolgokat vicces és aranyos is. Hát igazából ezt nem kéne elmesélnem, mert meg tiltotta a nagy macsó pasi. – közben Reed felé böktem a fejemmel. – Náluk lakom. – Peternek kikerekedett a szeme amint ezt kimondtam. – Lényegében Reed az én mostoha bátyám, ami elég nevetséges. Anyám összejött az apjával és mivel anya nem adott más választást így ide kellett költöznünk. Lett három mostoha tesóm.
-Az nem semmi, Reed mesélt valamit, hogy az apja felszedett valami sztriptíztácost, de nem mondta, hogy ilyen komoly közöttük, hogy össze is költöznek. Plusz azt sem mondta, hogy van egy lánya.
-Micsoda? Az anyám ápolónő, nem sztriptízes! Ezt még nagyon megbánja, hogy ezt mondta! – majd felrobbantam a dühtől.
-Biztosan valamit félre értettem, nem kell emiatt a feszkó, Reed engem is kinyírna.
-Nem keverlek bele megígérem, de ezt muszáj kiderítenem. – észrevettem ahogy Peter ideges lett, tartott Reedtől.
-Basszus kár volt ilyet mondanom, biztos az előző nőjére értette nem az anyukádra.
-Nem semmi baj majd kiderítem nem keverlek bele ezt megígérhetem, de ezt muszáj kiderítenem, hogy mégis mire gondolhatott.
A további időben még bemutatott pár embert Peter és személyesen is nem csak a távolból.  Nem tudtam kiverni azt, amit az imént mondott Peter. Nem tudom miért mondott ilyet, hogy az anyám sztriptíztáncos, vagy hogy egyáltalán az anyámra értette e de muszáj kiderítenem.
Hajnal fél 2 volt, amikor megláttam Reedet, egyedül volt, nem csüngött rajta az a pióca Kim. Kaptam is az alkalmon és oda mentem hozzá, hogy megkérdezzem mégis mikor tervez haza menni.
-Mikor indulunk haza? – kérdeztem meg.
-Megmondtam, hogy nem szólj hozzám tényleg ilyen értetlen vagy? – förmedt rám.
-Nem vagyok értetlen csak érdeklődtem, hogy mégis mikor szeretnél haza menni.
-Menj csak én inkább itt alszok Kimmel. Már ha alszunk is valamit. – elkapott az undor ahogy kimondta ezeket a szavakat.
-És mégis, hogy képzelted majd egyedül haza sétálok amikor azt sem tudom, hogy merre kell menni? Vagy esetleg üljek be egy idegen kocsijába? – dühös lettem rá nagyon, mert egy szóval sem mondta, hogy nem akar haza menni.
-Nekem aztán mindegy, hogy jutsz haza.
-Mekkora egy tuskó vagy! Nem hiszem el, nem is kellett volna eljönnöm. Gondolni való volt, hogy ez lesz! Nem tettem semmi rosszat ellened, de te még is gyűlölsz, amit nem is értek, de már nem is érdekel mit miért teszel. Ha te így játszol ne várd el, hogy én másképpen játszak. Ja és az anyám nem sztriptíztáncos nő! Ha még egyszer elkezded ezt a baromságot terjeszteni esküszöm, hogy a tököd nem marad a helyén. – legszívesebben fel is pofoztam volna annyira dühös voltam rá, de azzal a lendülettel hátat fordítottam neki és elmentem, nem adtam neki válasz lehetőséget, nem akartam hallgatni a hazugságait.
Kiléptem az ajtón és éreztem, hogy lehűlt az idő. Augusztus volt, de még is szükségem lett volna arra a pulcsira, amit a házban hagytam, de nem akartam érte vissza menni, nehogy belefussak Reedbe. Álltam a ház előtt és tanakodtam, hogy merre is kéne elindulnom, hiszen fogalmam sem volt, hogy merre is van a haza.
Megállt előttem egy sötét színű autó, lehúzódott az ablak és Petert láttam meg a volán mögött.
-Elvihetlek valahova? – kérdezte mosolyogva.
-Őszinte leszek, fogalmam sincs merre a haza. Az az inkább Reed otthona. – mondtam zavartan.
-Pattanj be, elviszlek.
-Megmentetted az életem. Nagyon hálás vagyok érte. – hálálkodtam neki és viszonoztam a mosolyát.
Éppen amikorkinyitottam a kocsi ajtaját és már beraktam a fél lábam, hogy beszálljak hallottam, hogy valaki a nevemet kiabálta, egyből arra kaptam a fejem.
-Mia! Amelia Watt! – észrevettem, hogy Reed kiabál.
-Te meg mi a fenét akarsz? – kivettem a lábam a kocsiból és tettem egy lépést felé.
-Nem szállsz be még egyszer Peter mellé, megértetted? – közelebb lépett és megfogta a karomat, közben elég sok ember kijött a ház elé és minket figyelt. Ekkor Peter is kiszállt a kocsiból, de a motort nem állította le.
-Te meg mi a fenét képzelsz Jacobs? – Peter egyre közelebb jött és haragot láttam a szemében.
-Nem fog veled sehova sem menni, majd én haza viszem, ha már egy helyre megyünk. – közben oda adta a pulcsimat, ami eddig a kezében volt.
-Na azt nem te döntöd el Jacobs, ha velem akar haza menni akkor velem is fog. – a fiúk egyre közelebb léptek egymáshoz farkasszemet nézve, mindkettőjükből dőlt a harag.
-Most azonnal fejezzétek be! Reed eddig nem akartál haza vinni mondván, hogy te itt alszol Peter pedig fel ajánlotta és én éltem a lehetőséggel. Mi a fene bajod van? – léptem kettőjük közzé és fordultam Reedhez.
-Vele még egy lépést nem teszel sehova! Én felelek érted apa kinyír, ha valami bajod lesz és még hosszú ez a nyár, hogy szobafogságot kapjak így gyerünk ülj be a kocsiba megyünk haza. – megragadta a karom és a kocsija felé kezdett húzni.
-Még is mi a fene bajom lehetne? Peter volt velem egész este.
-Elég nagy baj. Nem fogok semmit sem mondani csak ennyit. Tünés a kocsimhoz! Most azonnal! – olyan hangsúllyal mondta, hogy megremegtem és engedelmeskedtem neki, magam sem tudom, hogy miért.
-Téged pedig még egyszert meg ne lássalak a közelében! – fordult Reed Peterhez.
-Azt majd meglátjuk, hogy mit szeretne Mia. – Peter rám nézett, kacsintott egyet majd be ült a kocsijába és elindult.
Beültem az autóba és láttam, hogy jó pár diák végig nézte ezt a kis jelenetet. Láttam, ahogy Reed elindul a kocsi felé, de előtte oda ment köszönni pár embernek.
Beszállt a kocsiba egy szót sem szólt, majd elindultunk. Az út most sokkal hosszabbnak tűnt, mint ide fele. Nem bírtam tovább és megtörtem a csöndet.
-Még is mi a fene volt ez? Nem parancsolgathatsz nekem! Mit képzelsz magadról ki vagy te?
-Akkor parancsolok amikor csak akarok, hiszen rám lettél bízva, rémlik? És inkább köszönetet kéne mondanod meg mentettek most egy gerinctelen alaktól.
-Peter végig kedves volt velem, te meg egy bunkó vagy hogy ezt mondod róla.
-Legyek akkor bunkó, de tudom, amit tudok.
-Akkor avass be kérlek engem is, én is hadd tudjam, amit te mert elég nehéz így vakon lenni. - azzal inkább csak csöndben maradt és mentünk tovább csöndben. Körülbelül 20 perc alatt otthon voltunk, a házban már sötétség volt, mindenki aludt. Kiszálltam a kocsiból az ajtó felé vettem egyből az irányt, de rájöttem, hogy nem volt nálam házkulcs így kénytelen voltam megvárni Reedet.
-Na már ehhez is én kellek? – mondta gúnyosan, de közben mosolygott.
-Mivel még nincs kulcsom te barom! – karba tettem a kezem és arra vártam, hogy kinyissa az ajtót.
-Barom, bunkó, tuskó. Milyen szép nevekkel illetsz.
-Mert megérdemled. Nagyon is megérdemled. – nem tudtam levenni a szeme a fekete szeméről, annyira magával tudott ragadni, hogy észre sem vettem, hogy farkasszemet nézünk az ajtó előtt és egyre közelebb kerültünk egymáshoz. Az ajtó kinyílt ez zavart meg minket és egyből el is kaptuk a tekintetünket egymásról.
-Ti meg mit csináltok idekint? – kérdezi álmos hangon Daniel.
-Most értünk haza, és nekem még nincs kulcsom így meg kellett várnom míg ide ér Reed.
-Á tényleg jó, hogy mondod Mia. Itt lesz a kulcsotok, ma voltam másoltatni. – mutatott Daniel a kulcstartóra.
-Szuper. Köszönöm. – mutattam a nem őszinte mosolyomat.
-Menjetek feküdjetek le, már késő van. Holnap majd meséltek, hogy milyen volt a buli. Remélem jól érezted magad Mia és Reed nem volt bunkó.
Reedre pillantottam és láttam, hogy várja a válaszom. – Nem minden okés volt, bemutatott sok mindenkinek. – válaszoltam közben gúnyosan Reedre mosolyogtam. - Viszont most tényleg megyek és lefekszem, fáradt vagyok. Jó éjszakát.
-Jó éjt neked is. – azzal Daniel el is tűnt a konyhába.
Elindultam a lépcső felé és éreztem, hogy Reed jön utánam. Nem tartottam furcsának, mivel neki is ott volt a szobája, ahol az enyém. Felértünk az emeletre elértem a szobámhoz, de még hátra pillantottam, láttam ahogy Reed és rám néz. Elfordultam, majd be is zártam magam mögött az ajtót. Alig vártam, hogy ágyba dőljek és elfelejtsek mindent, ami ma történt, elfelejtsem azt, hogy Reed kiakadt Peterre amikor haza akart hozni, elfelejtsem azt, hogy hogy nézett rám amikor az ajtó előtt álltunk, és hogy elfelejtsem azt, ahogyan éreztem magam a nézésétől, mennyire akartam, hogy megcsókoljon, hogy vágytam rá. Nem lehetett, ő egy bunkó és a mostoha bátyám nem vonzódhattam hozzá. De valahogy még sem tudtam kiverni a fejemből és ez aggasztott.