sokkal több.

27.fejezet

Úton hazafelé megbeszéltünk, hogy akkor mondjuk el anyáéknak a dolgot, ha haza jöttek New Yorkból. Nem akartuk ezzel elrontani az útjukat, plusz így lesz még egy közös hétvégén is, mert hát kitudja, hogy fognak alakulni majd a dolgaink.
Reed elmondta, hogy Kimmel semmi sem történt, mert amikor beértek a szobába ő egyből kidőlt, Kim pedig haza ment. Elmesélte, hogy Petert felnyomta a zsaruknál és találtak nála drogokat, így ő már nem sok vizet fog zavarni. Azt mondta, hogy a hétvége alatt mindent tisztázni fogunk és nem lesznek titkaink egymás előtt.
Amikor haza értünk már besötétedett, de nem bántam mert legalább mindent tisztáztunk, amit kellett.
-Ti merre jártatok eddig? – kérdezte Daniel.
-Abbyvel még beültünk kávézni.
-Nekem meg megbeszélésem volt az edzővel. – Reed hangja nagyon mogorva volt, valószínűleg a tegnapi veszekedés miatt.
-Mindegy is, szeretném, ha bejönnétek a nappaliba. Úgy gondolom van mit megbeszélnünk.
Reeddel összenéztünk, félelmet kezdtem érezni. Az nem lehet, hogy tudják, hogy milyen a kapcsolatom Reeddel. Tudom, hogy anya sejti, de ő sem tudja biztosra, de lehet mondott valamit Danielnek.
Reed nem úgy néz ki, mint ha aggódna. Bár neki még nem mondtam, hogy anya sejti ezt a dolgot kettőnk között.
A nappaliba menet óvatosan megfogtam Reed kezét és ő megszorította és el tátogta, hogy nyugalom.
Amikor beléptünk a nappaliba Will, Ethan és Lily is ott voltak, így egy kicsit meg nyugodtam, mert tudtam, ha rólunk lenne szó akkor ők nem ülnének itt.
-Gyertek üljetek le, beszélnünk kell. – mondta Daniel a kanapé felé intve.
-Ne hozd már rájuk a frászt. – szólt anya. – Nincs baj gyerekek csak néhány dolgot tisztázni szeretnénk.
-Tesó, neked nem az egyetemen kéne lenned? – kérdezte Reed Willt és lepacsiztak.
-Apa megkért, hogy vasárnap menjek vissza, hogy hétvégén ne legyetek egyedül a kicsikre.
-Jól van fiúk majd később megbeszélitek. – szólt közbe Daniel. – Ami azt illeti azért hívtam ide mindenkit, hogy megbeszéljük a problémáinkat. – anyára néztem, aki nagyon is tudta, hogy mi volt a probléma. – Illetve, hogy ne legyen titok ebbe a családba most szépen elmondd mindent mindenki, de persze nem egyszerre. – szünetet tart, én eközben Reed felé pillantottam, nem tudtam, hogy mit kéne tennem. – Nos, ki szeretne kezdeni? – senki sem szólalt meg. Inkább a földet bámultam csak, hogy meg ne kelljen szólalnom.
-Rendben, akkor kezdjük mi. – törte meg a csendet Daniel és megfogta anya kezét. – Ami azt illeti tényleg össze fogunk házasodni, akkor akartuk elmondani, ha visszatértünk New Yorkból. Semmi rossz nincs ebben csak szeretjük egymást Patriciával és szeretnénk hivatalossá tenni ezt az egészet.
-És elvárod, hogy ennek örüljünk? – szólalt meg Reed.
-Nem várom el fiam. De el kell fogadnod, hogy innentől egy család vagyunk!
-Ez a család már akkor meghalt amikor anya. – Reed felviharzott az emeletre mindenkit otthagyva.
Nagy csend telepedett ránk, Daniel sem szólalt meg ezek után. Elindultam én is a lépcső felé Reed után, de anya megállított.
-Van mit megbeszélnünk, nem gondolod? – kérdezte.
-Őszintén anya? Nem, ami azt illeti szerintem nincs mit megbeszélnünk ugyan is nekem nincs mit mondanom a számodra.
-Elég ebből Mia!
-Nem anya! Nem elég! Mindig azt hiszed minden szép és jó, hol ott már azt sem tudod mi van a lányaiddal. – könnybe lábadt a szemem, de nem adhattam meg azt az örömöt anyának, hogy sírjak miatta. – Bár jobban belegondolva, eddig sem tudtál túl sok mindent.
-Anyádnak igaza van Mia. Elég legyen ebből! – förmedt rám Daniel. – Ez a folyamatos feszültség köztetek már elviselhetetlen! Rendezzétek a kapcsolatotokat mert nem lehet így élni! Mia neked ő az anyád, akire számíthatsz, ott van, ha szükséged van rá, mint például az átsírt éjszakádnál. – majd anyához fordult. – Patricia neked pedig ő a nagy lányod, aki szinte már felnőtt, hallgasd meg és beszéljek.
Igaza volt, de nagyon sok mindent nem tudott. Néhány perc csönd után én szólaltam meg.
-Ami azt illeti Daniel, te is rendezhetnéd a kapcsolatod a fiaiddal. Gondolom nem sok mindent tudsz róluk. – nem vártam meg a válaszukat csak felmentem.
Gyorsan bementem a szobámba, hogy átöltözzek. A fekete rövid shortomat vettem fel és egy fekete haspólót, amin egy rózsa kör vonalai voltak fehérrel. Amint átöltöztem elindultam Reedhez.
-Bejöhetek? – szóltam be a szobája ajtaján.
-Gyere csak. – szólt vissza Reed.
Amikor beléptem ő csak egy szál alsónadrágban volt. Hiába láttam már így most elég kellemetlenül érintett a dolog. Nem tudtam levenni a szemem a szexi testéről. Az izmos, kidolgozott hasa és mellkasa, amit tetoválások borítanak. A boxerben dudorosodó férfiassága.
-Vigyázz, mindjárt kicsöppen a nyálad. – mondta szinte nevetve.
Becsuktam a szám, amit észre sem vettem, hogy kinyitottam és pislogni kezdtem, mert a látványtól még azt is elfelejtettem.
-Jól van na, ne nevess ki. Nem vagyok hozzá szokva ehhez a jó látványhoz. – mutattam az egész testére.
Azzal magához rántott a derekamnál fogva és megcsókolt.
-Majd hozzá szoksz, hiszen csak a tiéd. – mondta mosolyogva. – Te pedig csak az enyém. – újabb csókot adott.
-Fel kéne öltöznöd. – mondtam neki két csók között.
-Minek, ha úgy is le kell vennem?
-Nagyon humoros valaki. – toltam el magamtól kicsit. – Beszélhetnénk?
-Minden rendben? – kérdezte aggódva.
-Persze, csak az érdekelne, hogy mi volt ez az egész odalent? – kérdeztem meg, pedig tartottam a választól.
-Semmi. – teljesen eltolt magától és leült az ágyra.
-Reed. Tudod, hogy működik. Beszélünk. Jót és rosszat is. Ha baj van beszélsz én hallgatlak és közösen megoldjuk. Szóval ne kelljen könyörögni és ne tolj el magadtól. – ültem le mellé.
-Ne haragudj. – átkarolt és magához ölelt. – Csak tudod nekem nem egyszerű erről beszélni. – bólintottam és vártam, hogy folytassa. Pár perc néma csönd után elkezdte. – Amikor apa bejelentette kora nyáron, hogy van valakije nagyon ki akadtam. Akkor kezdődött, hogy bunyózok illegálisan. Mindenhogy lázadtam ellene, de persze mind hiába amit nem is bánok. – mosolygott rám. – De akkor nem akartam, hogy legyen egy másik, új család így mintha elfelejtette volna anyát. – mély levegőt vett, szinte biztos voltam benne azért csinálja, hogy ne sírja el magát. – Akkor csináltattam a tetkók nagy részét, mert tudtam, hogy apa utálja. Tudom gyerekesen hangzik, de ezek jutottak eszembe bosszúként. Eljártam bulizni, rengeteget ittam és füveztem is. Hazajöttem teljesen elázva, persze veszekedett velem, de sosem tudta, hogy mire megy ki ez az egész. Egyszer egy illegális bunyón elkaptak a zsaruk, természetesen apa lerakta az óvadékot, de akkor sem jött rá, hogy mire megy ki a játékom. Aztán bemutatta Patriciát. Még dühösebb lettem, bementem apám dolgozó szobájába és akkor találtam rá, hogy anyád sztriptízelt és hogy van két lánya. Komolyan nem értettem, hogy hogy felejtheti el anyát és cserélheti le egy sztriptíz táncosra, már meg ne haragudj. – megráztam a fejem csak, hogy folytassa. – Amióta anya meghalt egy szót sem mondott róla. Nem is lehettünk ott a temetésen és azt sem tudjuk, hogy hol van a sírja. – kitörtek belőle a könnyek. – Érted ezt Mia? Azt sem tudom, hogy hol van eltemetve a saját anyám. És az apám egy szót sem beszél róla, azt hiszi ha elveszi az anyádat minden szép és jó és egy nagy boldog család leszünk, és még csak nem is tudja, hogy mit érez a gyereke. – sosem láttam Reedet sírni, most még is megállás nélkül jöttek a könnyek a szeméből. – Ne értsd félre Mia, ez nem ellenetek szól. Anyukád ellen sem. Csak egyszerűen nem tudom, hogy tudta túltenni magát az apám ilyen könnyen anyán. – szipogta.
Szorosan magamhoz öleltem egészen addig amíg azt nem éreztem, hogy nagyjából megnyugodott.
-Nem is sejtettem, hogy ezt érzed. Annyira nagyon sajnálom, ami veled történt. – simogattam meg az enyhén borostás arcát. – Itt vagyok melletted Reed és nem megyek sehova!
Magához húzott és megcsókolt. Szomorúsággal teli csók volt, éreztem benne, hogy mennyire szüksége van rám ezért csak amennyire lehetett magamhoz húztam. Amikor szétmentünk mind a ketten levegőért kaptunk.
-Ezt még senkinek sem mondtam el soha. Will sem tudja.
-Köszönöm, hogy megosztottad velem. Ez nagyon sokat jelent. – ismét átöleltem.
-Most mesélj te.
-Mit szeretnél tudni. – mosolyogtam rá.
-Mindent. – ő is rám mosolygott, de még nem volt túl igazi a mosolya.
-Hát amikor anya bejelentette, hogy van valakije akkor már bőven együtt volt apukáddal. Nekünk éppen akkor mondta, mielőtt költöztünk, hogy véletlenül se tudjak tiltakozni. – vontam meg a vállam. – Nyilván nem kicsit dühös lettem, hogy több ezer kilométerré leszek minden barátomtól és az otthonomtól. Igazság szerint még most sem szoktam meg. – nevettem fel. – Anya szinte sosem volt otthon. Nem sűrűn jártam bulizni és nem is nagyon mozdultam ki, mert vigyáznom kellett Lilye. Azt mondta akkor, hogy plusz műszakot vállalt a korházban, mert, hogy az éjszakára dupla annyit fizetnek. Hát, mint kiderült nem hiába fizetnek dupla vagy esetleg tripla annyit. – mély levegőt vettem. – Aztán kiderült, hogy apa megcsalta anyát még mikor Lily kicsi volt, de persze ez egész végig tartott és azért hagyott el minket, hogy az új családjával lehessen, mert hogy született egy fia. – a szemembe könnyek gyűltek, ahogy visszagondoltam ezekre a dolgokra. – Éveken át semmit nem tudtam abból, hogy apa miért is hagyott el minket. Azt hittem én nem vagyok elég jó, hogy szeressenek. Azt sem sejtettem, hogy anya táncol. Az egész életem titkok és hazugságok hálója. – kitört belőlem a sírás, Reed egyből magához szorított. – Anyával azt hittem, hogy őszinte kapcsolatunk van, de mint kiderült semmi sem volt őszinte. Mindig mindent megosztottam vele, igazi filmbe illő lett volna, ha ő nem hazudgál és titkol el minden fontos információt.
-Nem lehet, hogy csak titeket akart védeni? – kérdezte Reed.
-Nem tudom. – szipogtam és letöröltem a könnyeim. – Nem is érdekel már igazából. Mindig önző volt ez derült ki. Így én is lehetek önző.
-Ezt mire érted?
-Arra értem, hogy szeretlek Reed.
Egy pillanatra mind a ketten lefagytunk. Azt hittem, hogy hiba volt elmondanom, mert nem reagált. Aztán amennyire csak lehetett magához húzott és megcsókolt. Szenvedéllyel, szerelemmel teli csók volt.
-Én is szeretlek! Mindennél jobban! – újabb és újabb csókok következtek. – Kérdezhetek még valamit?
-Persze.
-Amikor a strandon együtt voltunk. – bólintottam, tudtára adtam, hogy igen tudom miről beszél. – Hogy oldottad meg a dolgot?
-Emberrel.
-Emberrel? – kérdezett vissza meglepetten.
-Igen. – bólintottam. – Látta rajtam, hogy valami nem oké és beavattam mindenbe, míg ő felajánlotta, hogy neki van felírva esemény utáni. Kiváltotta és ide adta.
-Akkor Ember mindent tud?
-Igen.
-Akkor tuti Will is.
-Ugyan már, Will már az elejétől kezdve tudhatta, mivel ő nem hülye. A bulin is védelmeztél, magadhoz szorítottál és ő végig nézte.
-De egy szót sem szólt. – Reed csak maga elé meredt. – Igazad lehet. Biztosan tudja.
-Nekem mikor nincs igazam? – poénkodtam, mire ő megint magához húzott és megcsókolt.
Egyre szenvedélyesebben csókolóztunk, majd az ölébe másztam. Megéreztem Reed merevedését és büszke voltam magamra, hogy még mindig ilyen hatással vagyok rá. Levette a pólómat és elkezdte a nyakamat csókolgatni mire én felnyögtem a vágytól. Akartam őt. Annyira akartam. Ő is ugyan olyan hatással volt rám. Éppen a melltartómat akarta kikapcsolni amikor a szobaajtó nyílására lettünk figyelmesek. Minden a ketten odakaptuk a fejünket, de az ajtó már nyitva volt.