sokkal több.

22.fejezet

Délután négykor amikor megszólalt az ébresztőm egyből kipattant a szemem és ki is nyomtam. Sokkal jobban éreztem magam, már nem fájt a fejem viszont tükörbe nézve a szemem ugyan olyan táskás volt, mint ezelőtt, de nem bántam, mert tudtam, hogy egy kis smink csodákra képes.
Oda léptem a szekrényemhez és kikészítettem a ruhám. Egy fekete bőrszoknyára és egy piros csipkés haspólóra esett a választásom, a fekete dzsekimmel és a fekete Nike cipőmmel.
Szexi leszek és jól fogom magam érezni. Elhatároztam magam és nem tántorít vissza senki és semmi.
Elindultam lezuhanyozni és hajat mosni. Fürdőbe érve azonnal magamra zártam az ajtót ugyanis nem akartam kellemetlenséget.
Egy órán keresztül biztos zuhanyozhattam, jól esett kicsit kikapcsolni az agyam. Zuhany alól kilépve dörömbölést hallottam az ajtón.
-Siess már! Azt hiszed csak te laksz itt. – Reed mérges hangját hallottam az ajtó mögül.
Nem vettem róla tudomást. nyugodtan megtörölköztem, majd hajamat is megszárítottam. Magam köré csavartam a törölközőt és éppen indultam volna, de újabb dörömbölés jött az ajtó felől.
-Nem igaz! Mi a szart csinálsz eddig? Búvárkodsz a budiban vagy mi? – csattant fel. – Most azonnal nyisd ki az ajtót különben betöröm.
Nem vártam tovább, mert tudtam, hogy képes lenne betörni az ajtót, így inkább megindultam minden bátorságomat összeszedve.
-Miért nem mész a másikba? – kérdeztem tőle bunkón.
-Mivel ott nincs zuhanyzó. És a buli lőtt le akarnék zuhanyozni, de úgy készülődsz, mint ha az elnökkel találkoznál. – ő is bunkó volt, amin meg sem lepődök.
-Csak hajat mostam és lezuhanyoztam, de minek is magyarázkodom. – fogtam szorosabbra a törölközőt magamon és elindultam volna, de Reed elkapta a karom és vissza rántott. – Mi a francot képzelsz? Engedj el!
-És ha nem? Sikítasz? – mosolyra húzta a száját, bennem meg félelmet keltett, de nem mutathattam. – Csak megsúgom, hogy apáék elmentek a kis városnéző túrára szóval senki sincs itthon. – bassza meg ezt teljesen elfelejtettem. A szívem már a torkomban dobogott és nyeltem egy nagyot, mély levegő és ki fogom bírni, nem fogok elgyengülni!
-Nem fogok sikítani és leszarom, hogy csak ketten vagyunk. Engedj el Reed! Most! – szúrós szemmel néztem rá, de ő állta a tekintetem, ismét olyan közel kerültünk egymáshoz.
-Miért fogod olyan erősen azt a törölközőt? Láttalak meztelenül, a régi idők emlékére ledobhatnád magadról. – elállt a lélegzetem is, akartam, de nem lehetett. Tartanom kellett magam nem adhattam fel.
-Cseszd meg Reed! – kiszabadítottam a karomat és a szobám felé vettem az irány és vissza sem néztem.
A szobámba érve ismét inkább kulcsra zártam az ajtót, hiszen Reedtől kitelik, hogy csak úgy beront a szobámba.
Nem tudom mit akart ezzel a kis játékával elérni, de az biztos, hogy újra kívánom. A száját és a testét is. De nem lehetett. Elhatároztam magam és tartanom is kell.
Felvettem egy fekete harisnyát a szoknyához, ha hidegebb lenne akkor ne fagyjak meg. A póló alá egy piros melltartót vettem fel mivel az egész csipke így átlátszó, akkor legyen hozzá illő melltartóm. A hajamat parketta fonásba befontam két ágba. Majd következett a smink. A szemem alá raktam korrektort, hogy legalább az is eltűnteti a karikákat, majd jött a szokásos. Alapozó, highlighter, szempilla spirál, illetve most raktam fel tust is. Egy gyönyörű szép vonalat húztam. A végén pedig egy vörös rúzst raktam fel, ami persze víz álló. Felvettem a cipőm és a dzsekim, a telefonom és a pénztárcám egy fekete kis bőr hátitáskába raktam.
Amikor a végén a tükörbe néztem, teljesen elégedett voltam a külsőmmel. Brutálisan jól néztem ki, sőt mi több szexi voltam nagyon.
Megnéztem az időt és háromnegyed hét volt, ami azt jelentette, hogy Abby nemsokára itt lesz így elindulta, hogy kint várjam meg.
Leérve a lépcsőn isteni illatok csaptak meg a konyha felől és ekkor korogni kezdett a hasam, majd rájöttem, hogy ma még egy falatot sem ettem így biztos voltam benne, hogy nem fogom bírni a piát. Nagyon óvatosnak kellett lennem, ha nem akartam kiütni magam. De, hogy őszinte legyen nem érdekelt, hiszen jól akartam magam érezni. Elfelejteni ezt a sok szart, ami az elmúlt napokban történt.
-Wáow Mia! De dögös vagy! – zökkentett ki Will a gondolataimból, aki Emberrel az oldalán az ajtónál állt.
-Köszönöm, na de ti sem panaszkodhattok. – mosolyogtam rájuk.
-Ugyan mi mindig így nézünk ki. – legyintett a kezével. – Mehetünk? – kérdezte.
-Nem, bocsi csak most Abby értem jön. Már reggel lebeszéltem vele csak elfelejtettem szólni.
-Ugyan semmi baj. – nyugtatott meg Will.
-Látod bátyó mi már nem vagyunk elég jók Mia-nak. – szólt egy hang a lépcső tetejéről, majd megjelent Reed.
-Csak a barátnőjével akar menni te paraszt. – szólt oda durván Will. Erre csak egy halvány mosollyal köszöntem meg.
Ember kérdően nézett rám, hiszen nem tudta, hogy Reed meg én 9sszevesztünk viszont érezte köztünk a feszültséget. Oda súgta neki, hogy majd később elmesélem, ha lesz időnk, amire ő csak bólintott.
-Kinek csípted így ki magad? Ez csak a szokásos buli. – Reed leért a lépcsőn és persze egyből nekem szegezte a kérdést. Éppen válaszra nyitottam a szám, de kint dudálni kezdett egy autó, ami nem jelentettem mást csak azt, hogy megjött Abby az én hősöm.
Mosolyra húztam a szám és még mindig Reed szemébe néztem, de nem válaszoltam csak elmentem mellette, ami nyilván nagyon idegesíthette, mert a szemével villámokat szórt.
-Megjött Abby, ti is jöttök? – kérdeztem Willtől.
-Persze öt perc és indulunk. Ott találkozunk.
Intettem neki és elindultam. A lábaim remegtem Reed tekintete a szívemig hatolt, de elértem a célom, keresztül tudtam rajta nézni, sikerült. Miközben sétáltam Abbyhez elöntött a boldogság. Most sikerült máskor is fog! Egész este sikerülni fog! Ignorálni tudom Reedet, amit még magam sem hittem el.
Beszálltam a kocsiba, Abbyvel megöleltük egymást majd útnak indultunk.