sokkal több.

28.fejezet

Will állt a nyitott ajtónál. Azonnal lepattantam Reedről és magam elé raktam a pólóm, hogy takarjam a mellem.
-Tesó nem tudsz kopogni? – förmedt rá Reed.
-Bocs nem hittem, hogy szükség lenne rá. Inkább a folyosón megvárlak.
Majd hallottuk, ahogy Ethan és Lily a nevünket kiabálva jön fel a lépcsőn. Reeddel összenéztünk, majd Willre, aki egyből bezárta az ajtót.
Azonnal magamra kaptam a felsőmet, Reed pedig egy rövid nadrágot, majd, mint ha mi sem történt volna kisétáltunk a szobából.
-Mia! – kiáltott fel Lily és ölelt magához. – Hát te mit kerestél Reed szobájában?
-Csak beszélgettünk. – vontam vállat.
-A veszekedésről? Mert én és Ethan már nagyon utáljuk már ezt a rengeteg veszekedést. – nézett rám szomorúan.
-Tudom hugi. Ígérem nem lesz több veszekedés. – öleltem magamhoz, erre Reed felhorkantott.
-Ne tégy olyan ígéretet, amit nem tudsz betartani. – szólalt meg.
-Ez igaz Mia? Nem fogod betartani? – nézett fel rám Lily.
-De befogom. Reed csak hülyéskedik. – néztem szúrós szemmel Reedre.
Pár perc után Lily és Ethan bementek a szobájukba, készülni a holnapi sulira. Én, Reed és Will maradtunk a folyosón. Will dühös tekintettem meredt ránk.
-Szobába! Most! – intett Reed szobája felé és mi pedig engedelmesen bementünk.
Mikor beértünk a szobába Will bezárta az ajtót, majd pár perc csönd után megszólalt.
-Még is mi a fenét képzeltetek? – förmedt ránk. – És ha nem én jövök be? Hanem mondjuk apa vagy Ethan?
-De te jöttél be nem? – kérdezte nyugodtan Reed.
-Rohadt nagy szerencsédre igen, én jöttem be. De az is lehetett volna, hogy nem én jövök. Nektek teljesen elmentek otthonról. – nagyon ki akadt.
-Ugyan Will. Ne mondd azt, hogy nem is sejtetted. – Reed még mindig ugyan olyan nyugodtan beszélt, mint eddig, rajtam viszont eluralkodott a pánik, hiszen, ha ő így fogadja akkor mi lesz anyáékkal.
-De sejtettem és tudtam is, hogy van valami köztetek. De nem ez a lényeg, hanem hogy itthon estek egymásnak.
-Ó ha tudnád már hányszor estünk egymásnak itthon. – röhögött fel Reed, de közben bele ütöttem a vállába. – Aú, ezt meg miért kaptam? – fordult felém.
-Tudod nagyon jól. – néztem rá dühösen.
-Figyeljetek. – szólalt meg Will egy kicsit nyugodtabban. – Nem az a problémám, hogy ti ketten kavartok vagy mit tudom én mi ez köztetek. – közben mutatott ránk. – Hanem az, hogy ebből a szülők és a gyerekek mit sem sejtenek. És ugyan úgy ahogy benyitottam ők is benyithattak volna. Tudjátok mekkora balhé lett volna belőle? Vagy éppen, hogy magyaráztátok volna el Lilynek és Ethannek?
-Igazad van. – értettem vele egyet, Reed ekkor rám kapta a tekintetét.
-Mi? – kérdezte Reed.
-Te is tudod, hogy igaza van. – lesütöttem a tekintetem – Anyáék mit sem sejtenek, tényleg nagy vita lehetett volna belőle, ha így derül ki.
-Így is nagy vita lesz belőle, akkor nem mindegy?
-Azért valljuk be ez nem így működik Reed ezt te is nagyon jól tudod. – szólalt meg Will, amire Reed csak vállat vont. – Meséljetek inkább. Mikor kezdődött? És akkor most egy pár vagytok? – kérdezte mosolyogva.
Reedre néztem és vártam, hogy ő mondjon valamit, hiszen én nem tudtam ezekre a választ.
-Már amikor betette a formás kis popsiját ide, már akkor elkezdődött. – húzott közel magához és mosolygott rám, de én újra bele ütöttem a karjába, de már én is mosolyogtam.
-Akkor kimondható, hogy Reed Jacobs együtt van egy lánnyal és talán még szerelmes is? – hitetlenkedett Will.
-Ami azt illeti tesó, teljes mértékben szerelmes vagyok ebbe a nőbe itt. – éreztem, ahogy vér fut az arcomba és elpirulok. – Nem tudom, hogy érhette el ezt nálam, nem tudom mikor történt, de szeretem és nem fogom harc nélkül csak úgy elengedni.
-Sejtettem, hogy te nem engedsz ebből. A bulin is feltűnt, hogy néztek egymásra. De ha őszinte akarok lenni, nem hittem, hogy megélem, hogy az öcsém szerelmes lesz. – poénkodott.
-Nagyon humoros kedvedben vagy. – szólt vissza Reed.
-Jól van na csak húzom az agyad. Ami azt illeti én örülök nektek. Más kérdés, hogy apáék, hogy fogják ezt az egészet kezelni?
-Teszek apára és a véleményére is.
-Reed. Megbeszéltük, hogy normálisan beszélünk majd velük. – szólaltam meg.
-Mikor akartok beszélni? – tette fel a kérdést Will.
-Amikor visszajötten New Yorkból. – válaszoltam.
-Akkor nem is olyan sokára. – bólintottam. – Még jó, hogy nem leszek itthon, kifog törni a háború. – ismét csak poénkodott, de se én se Reed nem tudtunk nevetni rajta.
Kicsit hosszadalmasabb csönd után ismét Will szólalt meg.
-Megyek felhívom Embert. Máskor inkább kulcsra zárjátok az ajtót, ha valamit akartok. – mosolyodott el. – Tényleg nagyon örülök nektek Reed. De nagyon vigyázz Mia-ra. – össze néztek Reed csak bólintott egyet, de én nem értettem, hogy ezt mégis mire felmondja neki.
Will kiment a szobából és valamilyen szinten megnyugodtam, hogy ő jól fogadta. Viszont aggodalommal töltöttel el, hogy még ő is azt mondta, hogy ha elmondjuk akkor ki fog törni a háború, amit el akartunk kerülni.
-Ne gondolkodj ennyit, belefájdul a szép kis buksid. – szólalt meg Reed és közel húzott magához és megpuszilta a homlokomat. – Min agyalsz?
-Sok mindenen, ami azt illeti. – fordultam felé, így már teljesen szemben voltunk egymással.
-Mesélj, mi az a sok minden, ami megfordul ebben a buksiban. – simította meg a fejem.
-Például az, hogy mi van, ha anyáék tényleg nem fogadják olyan jól a dolgokat, mint kéne. Mi van, ha azt fogják mondani, hogy szakítsunk. Vagy mi van, ha szétmennek emiatt és elköltözünk mondjuk vissza Seattle-ba.
-Hé, bébi. – magához ölelt. – Van még pár napunk, mindent átfogunk gondolni és mindent megfogunk oldani.
-Ez a pár nap rettenetesen gyorsan el fog telni, remélem ezt te is tudod.
-Tudom, megbeszéltük, hogy akkor mondjuk el, ha haza értek.
-Tudom csak ez olyan nehéz.
-Mi?
-Ez a szerelem, a titkolózás, minden. – sóhajtottam, mire Reed arca megfeszült.
-Szóval nehéz szeretned engem? – förmedt rám.
-Nem úgy értettem Reed. Csak a titkolózás nehéz. – mondtam szomorúan.
-Akkor találj magadnak olyan pasit, akit nem kell titkolnod. – felpattant az ágyról és az ablakhoz sétált háttal nekem.
-Reed ne csináld már. – kérleltem és a keze után nyúltam, de ő elrántotta.
-Menj ki Mia. Most egyedül akarok lenni.
-Reed, ne legyél makacs. Nem úgy értettem, hanem a titkokra te is nagyon jól tudod.
-Azt mondtam, hogy menj ki! – kiabált rám, amitől és megrezdültem és ezt talán ő is észrevette, mert ellágyult az arca.
Könnybe lábadt a szemem és szóra nyitotta a száját, de nem vártam meg míg megszólal inkább kirohantam a szobából. Hallottam, ahogy Reed elkiabálja magát, hogy ' Bassza meg' és egy dübbenést is hallottam, gondolom bele ütött a falba vagy bármibe, de nem fordultam vissza. Mély levegőt vettem és bementem a szobámba majd kulcsra zártam az ajtót.
Nem tört ki belőlem a sírás. Tartottam magam, nem sírhattam megint. Így inkább eltereltem a figyelmem azzal, hogy előkészültem holnapra. Bepakoltam a fekete hátitáskámba, illetve az asztalnál csináltam helyet a könyveimnek és a füzeteknek. Előkészítettem a suli egyenruhám és beállítottam az ébresztőm, mert úgy döntöttem ma már inkább nem mozdulok ki a szobából így reggel fürdök majd le.
Korán bebújtam az ágyba, de aludni egyáltalán nem tudtam, még hajnalban is csak forgolódtam. Amióta ide költöztünk egyszerűen alig alszom.
Aludhadtam összesen vagy négy órát amikor megszólalt az ébresztőm. Láttam, hogy Reed az este még írt nekem üzenetet, még jó, hogy le volt némítva a telefonom.
Beszélhetnénk? – ezt küldte legelőször, majd -Nyisd ki a szobád ajtaját kérlek. – most így bele gondolva, hallottam valami kopogást az este, de nem foglalkoztam vele, majd egy harmadik üzenet is jött -Nagyon sajnálom a mait, nem kellett volna úgy viselkednem, mindennél fontosabb vagy nekem Mia, kérlek ne haragudj. – és ezzel ennyi, ezt a három üzentet kaptam az este folyamán, amire persze nem válaszoltam csak megnéztem.
Kikeltem az ágyból, majd egyből a fürdő felé vettem az irányt. Amelyikben szoktam fürdeni az foglalt volt, ahogy láttam Reed volt bent ugyanis az ő szobája ajtaja is nyitva volt így inkább a másikba mentem be, hiába tudom, hogy nem zárja kulcsra nem tudtam volna most vele találkozni.
Tegnap még azt beszéltük, hogy innentől kezdve mindent normálisan megbeszélünk ő már tett erre a dologra és a szavaimat kiforgatva ellenem jött. Kellett egy kis idő, hogy gondolkodjak.
Amikor mindennel elkészültem lesiettem a lépcsőn, felhúztam a cipőm és magamhoz vettem a táskám.
-Elviszlek. – szólalt meg egy mély, rekedtes hang mögöttem és én megrezdültem.
Hátra fordultam és Reeddel találtam magam szemben. Neki is kairákásak voltak a szemei, ő sem aludhatott sokkal többet, mint én, de ő tehet erről a kialakulthelyzetről kettőnk között.
-Nem kell. – csak ennyit mondtam és már az ajtó felé indultam.
-Ne légy makacs Mia. – sietve támaszkodott az ajtónak.
-Érdekes Reed. Én is ezt mondtam neked tegnap. Nem rémlik? – kérdeztem cinikusan.
-Ne haragudj rám, beszéljük meg kérlek. – megfogta a kezem, de most én rántottam el.
Ekkor egy kocsi dudáját hallottuk.
-Itt van értem Abby, mennem kell. – Reed az utamban állt. – Elengednél?
-Amíg nem beszéltünk addig nem. – Abby a dudát nyomkodta, mint akinek rátapadt a keze.
-Idő kell Reed. Adj nekem időt.
Azzal arrébb állt az utamból, de amikor elmentem mellette meg simította a kezem, amibe az egész testem beleborzongott.
Nem tudom, hogy lehet ennyire nagy hatással rám egy apró kis érintése is. Gyűlöltem, hogy ennyire tud rám hatni és esélyem sincs titkolni.
Miközben sétáltam Abby felé ő már tűkön ülve várt.
-Na végre. Késésben vagyunk. – kiabált ki a letekert ablakon keresztül.
-Ne haragudj, nem találtam a cipőm. – hazudom, hiába nagyon jó barátnőm Abby, ő semmit sem tud a Reeddel való kapcsolatomról. – Indulás.
-Biztonsági öv. – bökött az övfelé és én azonnal be is kapcsoltam. Majd bekapcsolta a rádiót és bömböltette a zenét egészen amíg a suliba nem értünk.