sokkal több.

17.fejezet

Majd ekkor egy erős kéz ragadott meg. Reed volt az. Reed kihúzott a medence szélére. Egyből elkezdtem felköhögni a vizet és kapkodtam levegő után. Szorosan öleltem magamhoz, talán túl szorosan is. A rengeteg ember oda gyűlt és csak bámultak.
-Tűnjünk el innen Reed, kérlek. – mondtam neki a könnyeimmel küszködve.
Reed azonnal felkapott a karjába, és átrohanva a házon ki vitt a kocsihoz. Mivel az Audi szerelőnél volt egy másik kocsival jött el egy fekte Range over terepjáróval, valószínűleg Willé vagy valamelyik haverjáé, de inkább nem is kérdeztem.
Be ült a volán mögé, beindította a motort és elindultunk.
-Reed, nem mehetek haza! – döbbentem rá, hiszen anyának azt mondtam, hogy Abbyék alszom. Basszus anyának sem üzentem, ráadásul teljesen beázott a telefon így ez is használhatatlan. Remélem reggelre kiszárad.
-Nem vagyok hülye. Ilyen állapotban még szép, hogy nem viszlek haza. – a hangja elég dühös volt. – Fázol?
-Egy kicsit. Abby kocsijában hagytam a kabátom. – így vizesen tényleg baromi hideg volt.
Reed bekapcsolta a fűtést és adott a hátsó ülésről egy pulcsit, amit azonnal fel is vettem.
Egy motel előtt álltunk meg. Reed kiszállt a kocsiból, majd elment, hogy kérjen nekünk egy szobát. Tíz perc múlva vissza is jött, segített kiszállni a kocsiból, majd a szoba felé irányított. Beléptünk a szobába, és elképedtem, hogy egy ágy volt csak. Reeddel kell aludnom egy ágyban.
-Esküszöm két külön ágyat kértem. – mentegetőzött.
-Nem gond, tényleg. – pedig, ami azt illeti nagyon is gond volt.
-Menj vedd le ezt a vizes ruhát, a végén még megfázol. – mutatott a fürdőszoba felé.
-Ami azt illeti, Abby kocsijában maradt a ruhám is így nincs mit felvennem.
Nem csinált belőle nagy ügyet, levette a pólóját és nekem dobta, mivel a pólója nem volt vizes, azt sikerült lekapnia magáról mielőtt még utánam ugrott volna.
-Tessék. Én úgy is alsóban szoktam aludni.
-Köszi, azt hiszem.
Bementem a fürdőbe, kihámoztam magam a nadrágomból, majd a felsőt is levettem. Az alsóneműm és a melltartóm is csurom víz volt így kénytelen voltam azt is levenni. Amikor kikapcsoltam a melltartóm megállt a pillantásom a tetoválásomon. Egy nagyon egyszerű, de mindent elmondó tetováláson. A melltartóm vonalában az oldalamon volt egy pontos vessző. Számomra egy nagyon fontos szimbólum.
Pár perc után kiterítettem a ruháimat és felvettem Reed pólóját, ami szerencsére mindent takart, amit kellett. Leért a fenekem aljáig így nem féltem, hogy kilátszódna bármim is, majd leengedtem és megtöröltem a hajam.
Kiléptem a fürdőből Reed az ágyban feküdt, de még a nadrágja rajta volt.
-Írtam üzenetet Abbynek, hogy velem vagy és hogy nem alszol náluk.
-Köszönöm. Anya nagyon ideges lesz, hogy nem tud rólam egész este semmit sem.
-Ne aggódj, írtam apámnak, hogy Abbyék filmes estét tartunk és én is ott vagyok és hogy jól vagy.
-Köszönöm Reed. Tényleg hálás vagyok. – majd elindultam és bebújtam az ágyba a takaró alá, hogy véletlenül se lásson ismét többet a kelleténél.
-Neked jobban áll a póló. – mondta mosolyogva. – Kijózanodtál?
-Ezek után van, aki nem józanodna ki? – nevetem el magam.
-Ez nem vicces Mia! Majdnem megfulladtál.
-Igen, éreztem. – ironikus választ adtam.
-Rohadtul megijedtem, amikor láttam, hogy nem jössz fel. És konkrétan látni lehetett, ahogy a tested feladja a küzdelmet. Kibaszottul féltem, hogy későn húztalak ki. – a hangján és a testbeszédén is érezhető volt, hogy ideges.
-De nem így lett. Itt vagyok. Jól vagyok. Ezer hála neked. – mosolyogtam rá hát, ha kicsit megnyugszik. – Kérdezhetek valamit?
Reed csak bólintott.
-Miért féltél ennyire?
-Tisztában vagy a válasszal, szerintem.
-Hallani akarom. Kérlek. – teljes testemmel felé fordultam.
-Fontos vagy nekem Mia! Nem tudom miért, mikor, hogyan lettél nekem ennyire fontos, de baromira fontos vagy! Azt viszont nagyon is jól tudom, hogy nem akarom, hogy bármi bajod essen, védelmezni akarlak akár az egész testemmel, ha tudom, hogy úgy bántódásod nem eshet. Amióta megláttalak a teraszon az asztalnál tudtam, hogy teljesen felfordult az életem. Te sokkal több vagy egy ismerősnél. Sokkal több egy mostoha testvérnél. Sokkal több egy barátnál. Te vagy a mindenség számomra. Hiába csak pár nap telt el a megismerkedésünk óta, én úgy érzem, mintha már évek óta ismernélek.
Elérzékenyültem azon, amiket mondott. Egy könnycsepp legördült az arcomon, amit Reed le is törölt.
-Ne haragudj rám. Hallanod kellet. – nem a harag miatt sírtam, hanem azért, mert nekem ilyet még soha senki sem mondott. Sosem éreztem magam ennyire fontosnak.
Közel hajoltam hozzá és megcsókoltam, más volt, mint az eddigi csókok. Reed egy pillanatra eltolt magától. – Biztos ezt akarod, Mia?
-Semmit sem akartam még ennyire, Reed.
-Én nem tudom távol tartani magam tőled, ezért mondtam, hogy te tartsd távol magad. Elcseszett vagyok, és nem akarlak belerángatni a sok szarságokba. – végig a szemembe nézett és csak őszinteséget láttam benne. – Még meggondolhatod magad.
-Eszem ágában sincs meggondolni magam Reed Jacbos! – a kezeim közzé vettem az arcát. – Mindannyian elcseszettek vagyunk. Meg birkózunk mindennel, együtt. Amikor megláttalak, aznap amikor először találkoztunk, tudtam, hogy te vagy az, akire szükségem van.
Újra csókot leheltem a szájára. A kezével körbe fogta a derekamat és magához húzott. Szenvedéllyel teli volt a csókja. Felém hajolt és úgy csókolt tovább. A nyelvének már nem kellett utat törnie a számba, hiszen szabad bejárása volt. Lassan elkezdte a nyakamat csókolgatni, majd egyre lejjebb halad. Nem is vettem észre, hogy mikor bújtam ki a takaró alól. Reed egyszerű mozdulattal felhúzta a pólót rajtam és kibújtatott belőle.
-Gyönyörű vagy! – csillogott a szeme, ahogy rám nézett.
Tovább csókolt. Végig halad a melleim között, le a köldökömig és egészen az érzékeny pontig meg sem állt. Óvatosan csókot nyomott rá, amitől felgyulladt bennem a vágy.
-Bármikor leállhatunk, csak szólnod kell. – nézett fel rám és én erre csak bólintottam.
Hevesebben kezdett csókolni, majd bevetette az ujjait is. Először csak az egyik ujját, de nem kellet sok idő ahhoz, hogy elég nedves legyek és két ujját használja. Nem kellett befognia a számat, nem kellett félnünk, hogy valaki meghall minket vagy, hogy megzavarnak.
Pillanatok alatt elértem volna a csúcsot, de megállt. – Kikészítesz a hangoddal Mia. – a tekintete elárulta, hogy ő is annyira akarja, mint én.
-Készen állok Reed. Szeretném.
Nem kellet kétszer mondanom. Levette a nadrágját, majd észrevettem, hogy a boxere alatt duzzad a férfiassága. Amint levette a boxert is a tekintetem nem tudtam levenni róla. Félelem érzet tört fel bennem. Nem tudtam, hogy a testem, hogy fogja tudni befogadni a méreteit.
-Vigyázok rád. Megígérem. – adott egy forró csókot az ajkamra.
Elővett egy óvszert a tárcájából és felhúzta. Mielőtt még bármit is csinált volna, felém hajolt és ismét csókokkal halmozott el, közbe az arcomat simogatta. Amikor feltolta magát, csak bólintottam, készen álltam.
Reed elhelyezkedett és nagyon nagy óvatossággal belém hatolt. Először csak picit és nagyon lassan, de ahogy befogadja a testem úgy ment bentebb, egyre mélyebbre. Égető és feszítő érzést éreztem. Borzasztóan fájt, de ahogy haladtunk egyre jobban enyhült a fájdalom és az élvezet vette át a helyét. A testem megbarátkozott a méreteivel. Reed egyre hevesebben mozgott. Végig figyelte minden mozdulatom, minden légzésem. A testem beleborzongott, annyira élveztem az egészet. Amikor elértem a csúcspontot a testem megfeszült. Elképesztő érzés volt, ahogy a testem elönti a gyönyör. Éppen akkor amikor elértem a csúcsot Reed is követett és egy utolsó tolással, majd egy mély férfias nyögéssel ő is eljutott a csúcsra. Remegett a lábam és kapkodtam a levegőt az élvezettől.
Reed ledőlt mellém és én a mellkasára feküdtem, oda húzott magához és csak szorított, majd egy puszit adott a fejem tetejére.
-Jól vagy? – törte meg végül a csendet.
-Igen.
-Nagyon fájt?
-Vigyáztál rám Reed és ezt köszönöm.
-Ne köszönd bébi. – ölelt magához.
Egy ideig még feküdtünk összebújva, Reed simogatta a vállam vagy éppen a hátam. Nem nagyon szólaltunk meg, az agyam sem kattogott most a megszokott módjában. Reed felült az ágynak támaszkodott és felém fordult, követtem a mozdulatait így már szemtől szemben voltunk.
-Most én is kérdezhetek valamit? – bólintással jeleztem, hogy igen. – Miért van pontosvessző tetoválásod? Már a múltkor is láttam, de nem akartam megkérdezni. Most úgy érzem, hogy itt az ideje megtudnom, hogy mit éltél túl.
-Ha tudod a jelentését miért kérdezed?
-Éppen ez az, hogy tudom a jelentését. Érdekel, hogy mi volt veled, mi történt, hogy ez rád került?
-Nem ez lenne a megfelelő beszédtéma most, nem gondolod?
-Kérlek áruld el. Mi történt veled?
Elgondolkodtam megosszam vele a történetemet, majd egy mély sóhaj után úgy döntöttem, hogy megteszem. Vagy megbánom vagy nem.
-Még kicsiként kezdődött az egész. Olyasmi korú lehettem, mint most Lily. Mindig bántottak a suliban, nem én voltam a legvékonyabb. Aztán ahogy nőtem tizennégy éves lehettem amikor elkezdődött a hányás. Ettem majd hánytam. Ezt játszottam jó pár hónapig. Anya semmit nem tudott róla, ahogy senki más sem. Hiába lementek a kilók nem éreztem tökéletesnek magam, így hát folytattam. A végén már enni sem ettem és ha csak vizet ittam azt is mentem és kihánytam. A szervezetem nem bírta, egy nap összeestem és kórházba kerültem. Súlyosan lefogytam és kiszáradtam. Majd egy éves terápia után már nem küzdöttem se anorexiával, se bulimiával. Nem volt testképzavarom, rendesen ettem, amit csak megkívántam. Viszont a futást nem hagytam abba. Jó stressz levezető tud lenni. Lényegében ennyi. Meg gyógyultam, nem adtam fel és nem is fogom.
-Annyira sajnálom, hogy ezt át kellett élned. – mondta szomorúsággal a hangjában.
-Így lettem az, aki vagyok. A terápia hatására megtaláltam önmagam.
-Gyönyörű vagy Mia! Ezt sose fellejtsd el.
Elmosolyodtam rajta, majd adtam egy puszit neki.
Újra összebújtunk. Még beszélgettünk egy kicsit, mesélt az itteni életről és hogy nem tudja, hogy mi akar lenni, hogy mit akar tanulni.
Hajnal körül elnyomott minket az álom. Összebújva aludtunk el, még sosem éreztem akkora biztonságot, mint akkor Reed karjai között. Nem gondolkodtunk, nem foglalkoztunk semmivel sem, még a következményekkel sem.