Rózsaszirmok

Enyhülés.

Reggel puffadt arccal keltem. Nehezen tudtam rávenni magam arra, hogy kikeljek a kényelmet adó ágyból, hiszen egész este sírtam. 

A szoba félhomályos volt, az óra háromnegyed hatot mutatott. A tükör előtt vizslattam magamat. Bordám épp, hogy nem látszódtak ki, világos bőröm kiütött a szoba bézs falai közül. Apró anyajegyek borították a karjaimat, a tetoválások, amiket fiatalabb koromban ütöttek bőrömbe kifakultak az évek múltával. Arcom meggyötört, érzéketlen. Hajamban már felfedezhető volt az első hajszál ami őszbe borult. 

Öregszem. 

Halk kopogás zavart meg elmélkedésemben. 

-Tessék?-nyitottam ki a fenyő ajtót.-Oh, Soap. Minden rendben? Megviseltes az arcod. 

-Persze, minden rendben. Ghosttal beszélgettem egész este és nagyon furcsa volt. Csak ezt akartam elmesélni. 

-Köszönöm az információt, de nem hiszem, hogy érdekel mit akar. 

-Kávét?

Bólintottam, majd követtem a férfit. Senki sem volt ébren, a lagymatag idő elszenderíti az embereket. Fáradtan ültem le a székre, amit már le kellett volna cserélni rég. A kávé illata kényszerített arra, hogy a fedett dohányzóba vonszoljam magam. A cukor nélküli fekete lötty felébresztett. Volt energiám a napra, hogy levigyek egy edzést a többiekkel. Nehezen ment az egész, teljes felszereléssel futás és fizikai erőnlét. 

Lihegve dőltem a falnak, majd a földre csúsztam. Enyhe remegés tört rám. 

-Jól vagy?-nyújtotta felém kezét König. 

-Persze.-fogadtam el, majd felhúzott. 

-Mit szólnál ahhoz, ha ma este kimozdulnánk?

-Felőlem mehettek, csak gyertek vissza időben. 

-Úgy értem, hogy mindenki. Te is.-nevette el magát a maszkos alak. 

-Nem, nekem nincs kedvem de kösz a meghívást. 

-Mostanában nagyon befordulsz, szerintem neked is jót tenne egy kis kiruccanás. 

-Nem König, tudom, hogy nem tenne jót. Nem iszok alkoholt.-ráztam meg a fejemet. 

A legutóbbi alkoholos kiruccanás után nem volt gyomrom hozzá mégegyszer. Ghost majdnem széttört a fejemen egy sörösüveget, mert felhúzta magát. Akkor kezdődtek el a problémák és szakítottunk. Igaz, így is csak barátok extrákkal voltunk egymásnak, csak öreg hiba, az egyik fél mindig el kezd érezni valamit amit a másik nem. 

-Na, gyere már.-noszogatott Rabbit is. 

-Fiúk, nem akarok a részeg csapat felmentője lenni. 

-Ugyan már, ha akármi van megvédünk ezt te is tudod.-mosolygott Tasha. 

-Majd meglátom.-néztem a tagokra.

Negyven fokos hőség söpört végig a városon, az emberek házaikban elvonulva élvezték a nyarat, felvizezett amerikai sört kortyolgatva. 

Nehezen lépkedtem a lépcsőkön. Kikészített a forróság, alig vártam, hogy a tus alá állhassak. 

-Victorya.-futott mellém Tasha.-Jössz este?

-Miért, mi lesz este?

-Rabbit születésnapját ünnepeljük meg, most lesz huszonhárom, emlékszel rá ugye?

-Basszus..-csúszott ki a számon. 

-Ne aggódj, így is este megyünk tudsz neki venni valamit.-mosolygott a nő.