Rózsaszirmok

Papírcetli.

-König, hallod ezt?-kérdeztem a mellettem sétálót.

-Igen, Victorya beszélget. Mi ebben a furcsa? 

-Az, hogy nem szokott telefonálni, Tasha még alszik, Farah altatásban van és a plusz, hogy nincs ébren senki rajtunk kívül. 

-Paranoiás vagy, ráadásul megmondta, nem akar tőled semmit. 

-Az is igaz..De nem vagyok paranoiás.-néztem a plafonra az ágyamból.-A nők furcsák.

-Miért? 

-Victoryával jó ideje ismerjük már egymást. Mindig is nehéz eset volt, nem nyílt meg akárkinek. Utána pedig csak eltűnt, a legjobb katona lett. Eltelik tizenöt év és újra találkozunk. Nehezen tudom elhinni, hogy a sors ennyire azt akarja, hogy közünk legyen egymáshoz. 

-Mire gondolsz? 

-Te csak puszta véletlennek találod? 

-Nem tudom, nem ismerem Maslowskyt, nem sok közünk van egymáshoz. Nem nagyon beszélget velünk ezt te is tudod. Ha nem lenne ennyi munkánk, akkor biztos vagyok benne, hogy bezárkózva ülne a szobájában és olvasna vagy épp eddzene. Szerintem nem teljesen százas a nő. 

-Az biztos.-szólt közbe Soap.-De az is bizonyos, hogy nagyon igyekszik minket összetartani és vigyázni ránk. Szerintem nincs vele semmi baj azon kívül, hogy magányos. 

Csak bólogatni tudtam. 

-Szerintem, megyek és megfürdök.-szedtem elő egy tiszta törülközőt, alsóneműt és pólót. 

-Nem rossz ötlet, bűzlesz. Mintha egy döglött borzban hemperegtél volna.-vágott hozzám Rabbit egy dezodort.-Utána pedig bocsánatot is kérhetnél az asszonykádtól, egy gyökér voltál. 

-Mire is gondolsz te kis..?

-Én kis mi? Fáj az igazság? Nem tehetek róla, hogy te nem vagy képes megbecsülni egy nőt, aki elvesztette a legjobb barátját és a saját fiát. Össze van törve és te észre sem veszed. Nem lenne rossz egy bocsánatkérés, még akkor se ha látni sem akar. Vissza fogadott a csapatba, ne felejts el. 

Bólintva hagytam el a szobát. Lassan csoszogtam a folyosón a fürdő felé. Megálltam a lépcsőfordulónál, ahol a nők része felé vezetett az út. Elhessegettem a gondolatot, hogy felmenjek. Nincs hozzá semmi közöm, ezt a tudtomra is adta. Hiába tört össze az, hogy minden nap láthatom, nem mehetek oda hozzá szabadon, hiszen a szavaim olyan sebeket okoztak neki, amik a mai napig véreznek. Mélyen belémartam, amik szerintem nekem is fájnának. 

Forró vizet engedtem magamra, hagytam, hogy a félig gyógyult sebeimet csípje a testemet. Érezni akartam a fájdalmat, azt akartam, hogy ne csak lelkileg kínozzon ez az érzés ami bennem van. 

Basszameg...Örökre elvesztettem, nem tehetek semmit. Hiába a milliónyi bocsánatkérés, hiába lenne minden. Nem mondhatom neki azt, hogy figyu szeretlek csak ezt bántalmazással fejezem ki? 

-Ghost, haladj már. 

-Van még tusoló te kis görcs.-morogtam. 

-Ki is a görcs?-nyitott rám Rabbit.-Ismételd meg. 

-Egy görcs vagy a nyakamon.-húztam össze szemeimet, miközben elzártam a csapot. 

-És te is nyűg vagy valaki másnak, akinek támogatást kellett volna adnod. Nem lenne rossz, ha rá néznél, szerintem rémálma van.-fordított hátat.-Engedelmeddel pedig távoznék, bűzlesz, basszameg. 

Szerintem csak a ruhám van olyan állapotban, mint egy vegyitámadást megélt, második világháborús postagalamb. Lassan öltöztem fel, majd cuccaimat bevágtam a mosógépbe, a többihez. Fontolóra vettem azt, amit Rabbit mondott. A szokásos helyen, a lépcsőfordulóban ácsorogtam, pislogtam a szoba felé. Akaratlanul is felindultam, szépen, lassan.