Rózsaszirmok

Nehéz indulás.

-Jó reggelt Varsó, jó reggelt!-köszönt be Tasha. 

-Jó reggelt...Jobbat.-keltem ki az ágyból.-Jelentést kérek..

-Én, Tasha Colins alhadnagy jelentem a vezérőrnagy asszonynak, hogy a csapat készenlétben áll a következő bevetésre. Reggel hét óra harminckét perc van, a város nyugodtnak tűnik, az emberek a házaikban pihennek a kijárási tilalom miatt. A kávé és cigaretta pedig már elkészült. 

-Nem ilyenre gondoltam, de megteszi..Köszönöm.-csoszogtam az ajtóhoz.-Mindenki ébren van? 

-Igen.-segített a lépcsőzésben a lány. 

Új rendszert vezettünk be az állnevek terén. Mivel sok nemzetiségből állunk össze, így kénytelenek voltunk a születési helyünk alapján hívni egymást bevetésen. Igaz, nehezen szoktunk hozzá, de majdnem mindenkinek tetszett az ötlet. 

-Kávé..-néztem a bögrében levő fekete folyadékra.-Istenem, ez hiányzott. 

Nehezen tudtam járni is, így kénytelen voltam igénybe venni más segítségét is. Sokkal komolyabb lett a csapat, mint annak idején mikor ide kavarodtam. 

-Jó reggelt csapat.-néztem az embereken végig.-Jó szarul néztek ki. 

Elnevették magukat. 

-Nem csak mi, hanem a parancsnokunk is rossz állapotban van.-jegyezte meg Rabbit. 

-Hol van Farah?-néztem körbe. 

-Lelépett, miután mindenki elaludt.

-Tudtam.-ültem le dohányozni.-Gondoltam, hogy le fog lépni, nem akarta a felelősséget. 

Nem feltétlenül tetszettek a dolgok, amik mostanában történtek. Arra sincs időm, hogy levegőt vegyek, és ráadásul beteg is vagyok. 

-Mi a mai napi program?-ült le mellém Rabbit. 

-Nem tudom.-vettem elő a telefonomat, a jegyzetekben kutakodtam.-Edzés van beírva, de sosem tudni, hogy mikor hívnak minket..

-Nem hiszem, hogy jó ötlet lenne, hogy te is gyere ha mennünk kell. 

-A csapatnak kell egy vezető, és itt vagy te, König, Ghost, Soap, Alejandro, Gaz, Tasha és még egy csomó ember. Titeket nem lehet egyedül hagyni, érted? Valakinek ügyelnie kell a biztonságért is. 

-De ez akkor sem valami jó ötlet, a doki is megmondta, hogy ágynyugalom. 

-Engem pedig nem érdekel.-keltem fel.-Ha hívnak minket, akkor egy csapatként megyünk, nem pedig külön külön szétszórva. Értve vagyok? 

-Igen..-nézett rám a srác. 

-Ne aggódj ennyire, ha gond lenne akkor már rég tudnád. 

-Victorya, kérlek ne kelljen rongyosra pofáznom a számat. Nem tesz neked sem jót, hogy ennyire hajtod magadat. 

-Mert mit kellene csinálnom?! Kérlek, ne kezdd te is. 

-Mit ne kezdjek? Mindenki tudja, hogy nagyon szarul vagy és egyszerűen nem tudod kipihenni magadat? 

-Azt mondtam, hogy elég legyen!-ordítottam.-Mit nem lehet felfogni? Megkértelek egyetlen dologra, hogy ne kérdőjelezd meg a magánéleti döntéseimet!

Otthagytam. Nem tudtam mit kezdeni az érzéseimmel..Mikor egy barátod van a egész kócerájban, akiben megbízol és kételkedik benned...

Vagy éppen magadra hagy, mert vannak jobb dolgai, hihetetlen és felbecsülhetetlen érzés. De mit tegyek ellene? Az emberek már csak ilyenek. Megcsalnak, otthagynak, megbántanak és sorolhatnám napestig a dolgokat...