Nem erről volt szó || JJ Maybank f.f. ||

3. Fejezet

- Sokmindent nem tudsz te még rólam! - nézett rám elégedetten, majd felállt és a kezét nyújtotta, amit egyből elfogadtam.

- Ez festék? - kérdeztem, mikor megláttam a hajában pár apró, fehér valamit.

- Igen, igen az. - mondta, majd gondterhelten megfogta a kezem és a bejárat felé húzott.

- Valamit kerestek! - hallottuk meg Miss Lanát.

- Van valami köze ehhez? - mutatta fel John B az iránytűt. - Ez az apámé, Scooternél volt! - magyarázta. - Miért?

- Nem! Sosem volt Scooternél! - felelte az asszony. - Ne áruld el senkinek, hogy nálad van!

- De miért? - kérdeztem.

- Nem tudhatják meg! - kezdett újra sírni Miss Lana. - Menjetek innen!

- De miért!? Mit tud erről az iránytűről!? - erősködött John B, miközben a hölgy egyre csak azt hajtotta, hogy tűnjünk innen.

- JJ! - szóltam, mire a szőke vette a lapot és elkezdte barátját kifelé húzni.

- Tűnjünk innen JB! Nem hallod? - rángattuk el együtt.

Mikor végre a kastélyba értünk, Kiara és Pope már vártak minket.

- Ott kuporogtunk a ház mellett és csak ennyit hallottunk, hogy bum! Bum! Bum! - mesélte JJ. - Úgy ütötték a falat, hogy kint lepergett a festék! - mondta, majd bizonyíték kép megrázta a fejét, hogy a hajában maradt darabkák kihulljanak belőle.

- Fúj, ez korpa! - mondta Kie, undorodva.

- Szóval láttátok azokat akik ránk lőttek? - kérdezte Pope. - Hogy néztek ki? Van bármi, amivel feljelentést tehetünk?

- Öhm... - néztem JJ-re tanácstalanul.

- Bengák! - mondta egyszerűen.

- Bengák? - Kie lesajnálóan nézett ránk, mikor megjegyezte, hogy ezzel nem sokra megyünk. Mintha mi nem tudnánk.

- Jó, hát nem tudtam feljegyzéseket készíteni, mert... - akadt meg idegesen a szőke, majd egy pillanatra rám sandított.

- Mert? Mi volt olyan fontos, hogy nem voltatok képesek ennyire? - kérdezte Kie.

- Mindegy! A lényeg, hogy durván feszült a helyzet, oké? És nekem nagyon nem tetszett! - mondta JJ, majd befejezve a mesélést, leült mellém.

- De minek nekik az iránytű? Öt dolcsiért sem lehetne elpasszolni! - értetlenkedett Pope, mire eszébe jutott, hogy amúgy John B is jelen van. - Már bocs, tudom, hogy családi ereklye! - majd barátunk,mintha csak megvilágosodott volna, megszólalt.

- Az iroda!

- Mi? - szólaltam meg végre én is.

- Apám irodája! Mindig zárva tartotta, mert félt, hogy a konkurensei lenyúlják a kutatásait! - magyarázta, miközben követtük őt befelé. - Mindent érintetlenül hagytam...

- A visszatérésére! - nézett rá megértőn Kiara.

- Igen. - John B kinyitotta az irodát, mire egy rendetlen és kicsi helyiségbe léptünk.

- Azta! Már vagy 600x aludtam itt, de még egyszer sem láttam nyitva ezt az ajtót! - mondta Pope, miközben John B egy parafatáblát rakott az asztalra, rajta emberek képével, nevekkel és évszámokkal.

- Nézzétek! - mondta. - Ő volt az első tulaj.

- Robert Q. Routledge, 1880-tól 1920-ig. -olvastam le.