Nem erről volt szó || JJ Maybank f.f. ||

8. Fejezet

Miután Pope kicsit jobbkedvre derült visszaültem a helyemre, JJ mellé. A szőkeség elég kedvetlennek tűnt, és persze nem hagyhattam szó nélkül a dolgot.

- Mi az? Elfogyott a fű? -kérdeztem szórakozottan, mert úgy véltem kábé csak ettől borulhat így meg.

- Haha! - nézett rám lesajnálóan.

- De most komolyan! Elmondod, hogy mi a bajod? - néztem mélyen tengerkék szemeibe, aminek hála egy pillanatra elkalandoztam...

- Semmi. - felelte. Majdnem el is hittem, de azt hiszem szerencsétlenségére túl jól ismerem már.

- Akkor nem akarod elmondani?

- Nincs mit elmondanom, Bella! - ragaszkodott az átlátszó hazugságához, mire hitetlenül néztem rá. JJ meg mindenféle magyarázat nélkül, fogta magát és otthagyott. Tekintetemmel követtem, ahogy határozott léptekkel az ajtóhoz lép, int egyet Mr. Carerrának, majd kilépve a szabad ég alá szépen, lassan elnyeli az éjszaka.

Nem vagyok biztos benne, de úgy éreztem, hosszú percekig bámultam utánna a semmibe, talán arra várva, hogy hátha visszajön.

De nem jött...

És ez valamiért jobban bántott mint kellett volna.

- JJ meg hová lett? - gondolataimból Pope szakított ki.

- Elment duzzogni. - mondtam unottan, majd intettem a pincérlánynak, hogy hozzon valami kaját.

*Másnap*

Meglehetősen korán keltem és terveim szerint a reggelem a következő képp alakult volna; felkelek, gyorsan elkészülök, egyik családtagommal sem futok össze, majd elindulok a kastélyba. Na ez az elkészülökig valósult meg.

- Mit csinálsz itt ilyen korán? - hallottam meg anyám hangját a hátam mögül.

- Öhm... Gondoltam elmegyek futni. - improvizáltam, ugyanis meglehetősen sportos szerelést választottam mára. A mintás, bő pólómmal, a rövid leggingsemmel és az egyszerű sportcipőmmel simán hihető a reggeli kocogás. Jó, a nyakláncoktól tekintsünk el. Csak nem olyan szembetűnő.

- Na persze. - röhögött hitetlenkedve, miközben azon voltam, hogy minél komolyabbnak tűnjek.

- Tényleg. - győzködtem. - Esetleg velem tartasz? - kérdeztem, tudván, hogy ezzel tuti elijesztem.

- Isten ments! Túl sok a dolgom! - jelentette ki, majd intett egyet, jelezve, hogy elmehetek. Egyből elhúztam a csíkot és biztos voltam benne, hogy a napi teendője annyi lesz, hogy ücsörög a tornászunkon és esetleg, ha izgalmasabb napja lesz, pletykázik pár gazdag, elszállt, hozzá hasonló nővel.

Hamar a kastélyhoz értem, ahol a többiek már a stégnél álltak.

- Mi a helyzet? - értem oda hozzájuk. Kie és John B már a vízben voltak, ha pedig jól láttam, Pope és JJ épp őket nézte valamifél monitoron keresztül.

- Most próbáljuk ki a drónt. - mondta könnyeden JJ, mintha tegnap este nem úgy viselkedett volna mint egy öt éves, akitől elvették a játékát.

- Nem drón! Távvezérelt kamera.

- Fogd be! Korán van még ehhez. - intette le egyből a szőkeség Pope-ot, aki hozta a szokásos fura formáját.

Mosolyogva ültem le a stég szélére, ahol épp akkor bukkant fel Kie és John B.

- Ha megvan a felvétel a roncsról, bevisszük egy ügyvédnek és hivatalos igényt nyújtunk be. - magyarázta JB a részleteket.