Nem erről volt szó || JJ Maybank f.f. ||

1. Fejezet

- Te meg mit keresel itt? - kérdeztem JJ-t, mikor kinyitottam az ablakot.

- Én csak... öhm... - túrt szőke hajába. - Tudni akartam, hogy minden rendben van-e? - kérdezte bizonytalanul. Hirtelen nem tudtam mire véljem a helyzetet. JJ még sosem érdeklődött felőlem, amikor egymáshoz szóltunk ő nyomult én meg lekoptattam, ennyi volt.

- Öhm... Persze. - feleltem. Éreztem ahogy halványan elmosolyodok mikor a szemébe néztem. Majd eszembe jutott a mutatványa a parton és máris máshogy néztem rá. - Mi a francot gondoltál te hülye? - förmedtem rá hirtelen.

- Tessék? Már megbocsáss Hercegnő, de téged védtelek! - emelte meg a hangját idegesen.

- Nem szorultam a segítségedre! - bele mentem a veszekedésbe.

- Hát nekem nem úgy tűnt! - röhögött gúnyosan.

- Akkor te valami mást néztél! - mondtam ingerülten, majd becsuktam az ablakot. Láttam, hogy JJ még pár másodpercig értetlenül állt a házunk előtt, majd elment. Ekkor jöttem rá, hogy milyen hülyeségeket vágtam a fejéhez.

- Basszus! - mondtam magamnak, te jó ég mit művelek!? A telefonomra pillantottam, majd lefutottam a konyhába.

- Szia kicsim!- köszönt anya kedvesen. Valószínűleg még nem hallott a buliról, ami igazából nekem csak jó.

- Anyu, esetleg ott aludhatnék ma Sarah-nál? - néztem rá könyörgőn, megrebegtetve szempilláimat. Kie-vel nem is próbálkoztam, pedig legszívesebben hozzá mennék.

- Legyen! - egyezett bele.

- Köszi! - borultam a nyakába, majd felfutottam az emeletre. Összepakoltam pár cuccot, majd felhívtam Saraht.

- Szia Sarah! - köszöntem, mikor felvette. - Bocsi, hogy későn szólok, de nem aludhatnék ma nálad?

- Öhm... De, persze. Megkérdezem Wardot, de szerintem megengedi. - mondta kedvesen.

- Köszi! Fél óra és ott vagyok! - tettem le a telefont, majd megindultam. Hamar a házukhoz értem. Szerencsémre nem laknak messze. Mikor Sarah meglátta, hogy megérkeztem, kifutott elém és egyből megölelt. Valószínűleg érezte a telefonban, hogy baj van.

- Minden rendben? - kérdezte, mikor elengedtük egymást.

Nem bírtam tovább. Sok volt a mai nap, rettenetesen sok és szépen elcsesztem a végén. Már nem érdekelt, hogy ki lát és ki nem, elsírtam magam. Minden szarság előjött és végső soron egy szörnyetegnek éreztem magam amiatt, ahogy JJ-vel beszéltem.

- Rafe itthon van? - kérdeztem hirtelen, mikor észbe kaptam

- Hát, még nem jött haza, de valószínűleg nemsokára megjön. - felelte, majd hozzá tette - Aludhatunk apám hajóján, ha gondolod!

- Igen, igen az jó lenne. - megtöröltem a szemet és próbáltam kicsit megnyugodni.

- Oké, menj oda nyugodtan. - mutatott a vízen lebegő hajóra - Hozom a kulcsot.

- Rendben. - mondtam halkan, majd elindultam az említett irányba.

Már besötétedett. Síri csend volt, egyedül a tenger hullámzását lehetett hallani. Lehunytam a szemem, hallgattam ezt a kedves dallamot. A szörfözés jutott róla eszembe. A szörfözés a Snecikkel. Ahogyan a nap égeti a bőröm és a víz hűsíti azt. Amikor egymást érik a hullámok és mi csak szörfözünk egész nap...

- Bocs hogy sokáig tartott! Hoztam nasit is! - jelent meg Sarah, majd fel mutatta szerzeményeit.

Bementünk a hajóba, majd egyből elkezdtem mesélni. Csak úgy dőlt belőlem a szó. Minden lényeges és lényegtelen dolgot elmondtam ami történt. Mikor a sztori végéhez értem, csak vártam a lány reakcióját. Sarah egy pillanatig nem szólt semmit, talán a hallottakon gondolkodott.