Nem erről volt szó || JJ Maybank f.f. ||

16. Fejezet

Míg a világ legvalószínűtlenebb dolgára - vagyis arra, hogy Kie és Sarah kibékül - vártunk, nem igazán volt mivel lekötnünk magunkat, így megragadva a lehetőséget félre hívtam Pope-ot, hogy beszélgetni tudjuk.

- Nos? Mit szeretnél? - kérdezte, mivel nemigen tudtam, hogyan kezdjek bele.

-  Ami múltkor történt... - hajtottam le a fejemet. - Sajnálom, csak váratlanul ért az a csók, mivel azelőtt sosem fordult meg ilyesmi a fejemben...

- Igen, erre már sikerült rájönnöm. - halkan felröhögött, valószínűleg inkább kínjában, mint őszintén.

- Tényleg nem akarlak megbántani, hiszen az egyik legjobb barátom vagy. Most pedig olyan fura, te, én, JJ, ez az egész. Nem így akartam, csak megtörtént. - óvatosan a szemébe néztem. Talán a lemondás vagy a beletörődés apró jelét véltem felfedezni, ezzel viszont nem tudtam mit kezdhetnék. Még sosem voltam ilyen helyzetben és volt egy olyan érzésem, hogy ő sem.

- Persze, megértem. Belevagy zúgva JJ-be, ahogy ő is beléd. Bármit megtenne érted. - szavai hatására zavarba jöttem, hiszen ha Pope - aki ugyebár JJ legjobb barátja - így véli, akkor lehet benne némi igazság.

- Tényleg sajnálom. Nem akartam így eltolni a barátságunkat!

- Nem, nem te voltál és nem is haragszom. - mosolyodott el keserűen. Nem volt őszinte.

- Csak szeretném, hogy minden okés legyen köztünk.

- Tudom. Minden rendben, tényleg. - ez már egy csöppet hihetőbb volt, bár nem éreztem úgy, ahogy mondta, azért kezdetnek ez is megfelelt.

- Biztos?

- Biztos. - jelentette ki határozottan, majd finoman megölelt.

~~

Nem sokkal a beszélgetésünk után, Pope hazament, így hárman maradtunk.

- Jól vagy? - kérdezte JJ, miközben azt leste, ahogyan a konyhában pakolászok, ugyanis ha már itt csövezhetek John B-nél, akkor annyival tartozom neki, hogy kicsit rendet tartok. Mégha ezt nem is várja el tőlem.

- Beszéltem Pope-val. - raktam be egy elmosott poharat a szekrénybe. - Mesélte neked, hogy mi történt, mielőtt összejöttünk? - kérdeztem bátortalanul.

- Arra a csókra gondolsz? - kérdezte érzelemmentesen.

- Igen.

- Említette. - vonta meg a vállát, miközben adogatni kezdte a poharakat, én pedig elpakoltam őket. - Fura is volt utánna a szitu, mármint akkor egy kicsit úgy éreztem, hogy végre lehet esélyem nálad, de közben meg ott volt Pope is és nem akartam megbántani. - magyarázta.

- Hogy érted, hogy végre? - ragadtam meg mondandójának cseppet sem lényeges részét. JJ aranyosan elmosolyodott, én pedig ettől az apró gesztustól úgy éreztem, hogy - már ha ez lehetséges - még jobban szerettem.

- Úgy ahogy mondom. - fordult felém és a derekamnál fogva magához húzott. - Tudod, amióta csak ismerlek, lenyűgöz az önzetlenséged, ahogy törődsz másokkal, mert ezt tartod természetesnek. Mindig megtudtál lepni és imádom, hogy nyitott vagy az új dolgokra és, hogy senkit sem ítélsz el a múltja miatt. Amikor veled voltam, azt éreztem, hogy nem számít, milyen selejt vagyok, hogy az egész életem úgy elvan cseszve, ahogy azt előírták. Úgyhogy azt hiszem, nem csoda, hogy beléd estem. - mosolygott, miközben homlokát az enyémnek támasztotta. Kezét a nyakam és az arcom találkozásánál pihentette és egy pillanatra sem vette le rólam a szemét.

A hirtelen jött vallomásával teljesen levett a lábamról. Nemcsak azért, mert korábban még senki sem mondott ilyesmit nekem. Hanem azért, mert nem a felszínes jó dolgaimat említette, hanem megismert és olyan tulajdonságaimról is tudott, amiről még én magam sem.

Egy pillanatra mondani akartam valamit, de mikor szólásra nyitottam a számat egy hang sem jött ki rajta. Végül csak közelebb húzódtam hozzá, kis ideig mélyen elmerültem tengerkék szemeiben, majd hosszasan megcsókoltam. Ez a csókunk más volt, mint az eddigiek. Sokkal több érzelmet és sokkal több szenvedélyt lehetett felfedezni benne. A hajába túrva öleltem szorosabban magamhoz, miközben azt kívántam, hogy soha ne érjen véget ez a pillanat. JJ, mintha csak meghallotta volna a gondolataimat, amint elváltunk egymástól, hogy levegőhöz jussunk, egyből ismét ajkaimra tapadt, amit én hevesen viszonoztam.

- Nem tudom, mit kerestek ennyire egymás szájában, de remélem hamarosan megtaláljátok.

A tökéletes pillanatunkat John B szakította meg, akinek amint meghallottam a hangját, kedvem támadt páros lábbal a pokol legmélyebb bugyraiba rugdosni.

John B elégedett arccal nézett ránk, de persze a mosolya egyből lehervadt a szájáról, mikor észrevette, hogy milyen pillantásokat küldtem felé.

- Igazán nem akartam zavarni - kezdte hülyülve -, de, az a helyzet, hogy innék egy pohár vizet.

- Mi tart vissza, haver? - kérdezte JJ, miután én továbbra is gyilkosan meredtem John B-re.

- Nincs pohár! - jelentette ki JB.

- Talán ha néha rendet raknál ebben a disznóólban tudnád, hogy a pohárnak a szekrényben van a helye, vagyis értelemszerűen hol keressük? - kérdeztem szarkasztikusan.

- Az asztalon, de ott nincs. - felelte nemes egyszerűséggel. Hallottam, ahogyan JJ halkan elneveti magát mellettem. Ő látszólag jól mulatott a helyzeten.

Ingerülten megpördültem a tengelyem körül, a szekrényhez léptem, majd elővettem egy poharat és John B elé raktam.

- Tessék. Most boldog vagy?

Nem igazán tudom min is húztam fel magamat ennyire, de mégiscsak John B rontotta el a pillanatunkat JJ-vel, úgyhogy úgy voltam vele, kicsit megérdemli a szúrós pillantásokat.

- Nem teljesen, nincs benne víz. - biggyesztette le a száját. Mély levegőt vettem, majd hatalmas önuralmat tanúsítva nem üvöltöttem le a fejét, hanem helyette megtöltöttem a műanyagpoharat csapvízzel.

Természetesen tudom, hogy erre John B is képes lett volna, de volt egy olyan erős megérzésem, hogy már csak a bosszantásom érdekében sem tette volna meg, így megkímélve magunkat a gyerekes viselkedésétől inkább megcsináltam én. 

- Köszi, anyu! - mosolygott hülyén és még mielőtt hozzávághattam volna az első kezem ügyébe akadó tárgyat, elhúzta a csíkot. 

Sziasztok!
Tudom, tudom...
Megint sok idő telt el a
legutóbbi találkozásunk óta,
ráadásul ez sem sikeredett valami
hosszúra, de úgy voltam vele, hogy inkább
a minőség mint a mennyiség, nem?
Viszont nagyon-nagyon szépen köszönöm,
hogy ennyien támogattok, néztek, kommenteltek
és csillagoztok, eszméletlenül hálás vagyok mindnyájatoknak!
Hamarosan hozom a folytatást és köszi a türelmet!
Pusziiii!😘