Sosem voltál csak egy barát

III.

Körülbelül fél éve dolgoztam Ms. Lacey klinikáján, amikor kaptam egy külföldi megkeresést. Az ajánlat Barcelonából érkezett, egy bizonyos Fletcher klinikáról. A levél érkezésének napján otthon vacsoráztam, és evés közben felhoztam a témát.

- Kaptam egy ajánlatot Barcelonából. - jelentettem ki.

- Hogy mit kaptál? - kapta fel a fejét apa.

- Egy levelet egy barcelonai klinikáról, hogy dolgozzak náluk. Mit gondoltok?

- Azt, hogy most megyek és csomagolok neked. - mondta anya.

- Várj! Biztos? Mármint hagyjalak itt titeket?

- Mia - szólított meg anya, és visszaült a helyére - Sosem tartanánk vissza az álmod elérésében. Miattunk ne aggódj.

Elmosolyodtam, és megfogtam anya kezét.

- Akkor irány Barcelona - mondtam, majd folytattam a vacsorámat. Mire újra felnéztem a tányéromból anya egy pezsgõs poharat tett le elém. Apa kinyitotta az italt, és mindenki poharába töltött egy keveset.

- Igyunk Miára - emelte a poharát anya, majd mi is így tettünk apával, és összekoccintottuk a poharakat.

- Egészségetekre. - mondtam, és belekortyoltam az italba.

Másnap válaszoltam a megkeresésre, amiben elfogadtam az ajánlatot, és Ms. Lacey-vel is beszéltem a felmondásomról.

- Gratulálok neked Mia, már most nagyszerû állatorvos vagy, sok szerencsét a jövõben.

- Köszönöm Ms. Lacey, és önnek is köszönöm. Sosem fogom elfelejteni , amit öntõl tanultam.

A nõ elmosolyodott, és megölelt. Elköszöntem a kollégáimtól is, és rögtön haza indultam csomagolni. A lakásom úgy nézett ki, mintha bomba robbant volna. Nem igazán sikerült még hozzászoknom az egyedülléthez. Azonnal nekiesetem a pakolásnak, amiben a további napokban apa volt a segítségemre., anya pedig lakásokat keresgélt a klinika közelében.

- Nézd, ebbõl látni a stadiont. - mutatott meg egyet.

- Anya az a lényeg, hogy a klinikához legyen közel, ne a stadionhoz.

- Tudom, de nem abban a klubban játszik Frenkie?

A név hallatán összerezzentem. Jó ideje nem hallottam már senkitõl ezt a nevet, és a levél érkezésekor bele sem gondoltam, hogy talán újra egy városban lakunk majd.

- Nem tudom anya, azóta már eltelt 2 év, nem hinném, hogy még ott van.

- Nem baj, szerintem attól még lehetne ez, nézd milyen gyönyörû.

Oda léptem a laptophoz, és igazat kellett, hogy adjak anyának. A lakás valóban gyönyörû volt, és pont nekem való.

Másnap fölhívtam az oldalon megadott telefonszámot, és mindent megbeszéltem a tulajdonossal. A bútoraim az indulásom elõtt egy nappal indultak útnak, hogy biztosan megérkezzenek, mire én is oda érek.

A rengeteg készülõdés után végre elérkeztünk az indulás napjához. Anyáék kikísértek a reptérre, és természetesen nem bírták ki, hogy ne eresszenek el egy pár könnycseppet. Ahogyan én sem, és a könnyes búcsú után még hosszasan integettem nekik. 2 órával késõbb beszálltam a gépbe, és elfoglaltam a helyemet. 20 perc múlva szálltunk föl, és ekkor már tudtam, hogy nincs visszaút.