Sosem voltál csak egy barát

VII.

Teltek múltak a napok, és egész jól sikerült elfelejtenem a találkozást Frenkievel. Egészen addig, amíg meg nem jelent nálunk a klinikán.

Éppen ebéd szünetünk volt, és az ebédlõben ültünk Hannahval. Az utolsó falatokat nyeltem le, amikor oda lépett az asztalunkhoz Judie, aki a betegfelvételt vezeti.

- Jó étvágyat! - mondta, majd folytatta - Itt van egy férfi egy Golden Retrieverrel, azt mondja, hogy a kutyájának evészavara van. Azt kérte, hogy te vizsgáld meg.

Az utolsó mondat hallatán felvontam a szemöldököm, mire Judie gyorsan hozzá tette:

- Ne kérdezd! - azzal elsétált.

Hannahval egymásra néztünk, majd felálltam.

- Te maradj! - szóltam rá, amikor õ is felállni készült -Fejezd be nyugodtan az ebédedet, megvizsgálom egyedül.

- Biztos?

- Persze. - mondtam, majd kisétáltam az étkezõbõl. és a vizsgálómba mentem. Mire odaértem a kutya és a gazdája már a szobában voltak, én pedig benyitottam. Bár miután megtettem, szívem szerint vissza is vontam volna. Egy magas, szõke hajú férfi állt a pultnak dõlve, és telefonját nyomkodta, a kutyája pedig a lábánál feküdt. Oda léptem a kutyához, leguggoltam hozzá, és elkezdtem vizsgálni. Pár pillanattal késõbb már nem bírtam megállni, kicsúszott a számon egy kérdés.

- Honnan tudtad, hogy itt dolgozom?

- Gyakran beszélek a szüleimmel, akik pedig a te szüleiddel. - válaszolta Frenkie, és éreztem a hangján, hogy elmosolyodik.

- Aha - feleltem fel sem nézve, és folytattam a munkám.

5 percel késõbb felálltam, és a szemébe néztem.

- Mond, mit akarsz? Csak mert a kutyádnak szemmel láthatóan nincs semmi baja. - mondtam kissé ingerülten.

Frenkie elvörösödött, és megvakarta a fejét zavarában.

- A neve Ellie. - mondta, majd értetlen arckifejezésemet látva gyorsan folytatta - Szeretném, ha eljönnél velem valahová. - nyögte ki végül.

- Az nem fog menni. - vágtam rá gyorsan - Sok a munkám.

- Nekem az is jó, ha este megyünk.

Rájöttem, hogy addig úgy sem fog békén hagyni, amíg igent nem mondok, ezért végül nagy nehezen rábólintottam.

- Remek, ma mikor végzel?

- Ma?! - néztem rá kissé ilyedten, de aztán válaszoltam - Azt hiszem, hogy 5-kor.

- Jó, akkor ide jövök érted negyed 6-ra. - felelte, majd fogta a kutyáját, és távozott a szobából.

A jelenet után visszamentem az ebédlõbe, és leültem Hannahval szemben, aki még mindig az ebédét eszegette.

- Na mi volt a páciensel? - kérdezte.

- Nem fogod elhinni, hogy ki volt az. - feleltem lehajtott fejjel.

- Kíváncsivá tettél. - mondta, és rám szegezte tekintetét.

- Frenkie de Jong. - emeltem föl a fejem, mire Hannah kezébõl kiesett a villa.