Sosem voltál csak egy barát

XIV.

Pár órával késõbb haza indultam, vagyis Frenkiehez. Õ egy órával utánam ért haza, és egybõl kérdezõsködni kezdett.

- Na, hogy ment?

- Egész jól - feleltem - Vissza adtam a gyûrûmet. - tettem hozzá.

Frenkie egy pillanatra lefagyott, de gyorsan kiábrándult, és feltett egy újabb kérdést.

- És megengedte, hogy összeszedd a cuccaid?

- Igen, 7 óra körül mehetek értük.

- Azt ugye tudod, hogy 10 perc múlva 7.

Ránéztem az órára, mert nem akartam hinni Frenkie szavainak, de igaza volt. Tényleg 10 perc múlva ütött hetet az óra.

- Ne aggódj, elviszlek. Úgysem engedném, hogy egy légtérbe legyél egyedül azzal az emberrel. - mondta.

Elmosolyodtam, és mind a ketten a bejárati ajtóhoz mentünk.

7 óra után pár percel érkeztünk meg a lépcsõházhoz, ahol még pár napja laktam. Kiszálltam a kocsiból, ahogy Frenkie is. Bementünk az ajtón, és felsétáltunk a lépcsõn. Amikor elértük a volt lakásom ajtaját, bekopogtam rajta, és másodperceken belül már kattant is a zár.

- Szia. - köszönt Cole, de az arca egybõl elkomorodott, amikor meglátta Frenkiet. - Látom hoztál magaddal személyi testõrt is. - mérte végig a mellettem álldogáló focistát.

- Egy ilyen ember társaságához nem árt. - vágott vissza Frenkie, és tett egy lépést az ajtóban álló Cole felé.

Cole is így tett, de gyorsan eltoltam õket egymástól, nehogy a sürgõsségin végezze az állatorvos.

Igen, még ezek után is õt féltettem, ugyanis ismertem Frenkie erejét. Egyszer még a közép suliban bántottak amiatt, hogy jó tanuló vagyok, és Frenkie enyhén szólva is ellátta a baját.

- Most bemegyek, de nem szeretnék arra vissza jönni, hogy ti ketten a földön fekve marjátok egymást. - mondtam nekik, majd bementem a lakásba.

A hálószobába siettem, ahol elõvettem két bõröndöt, és elkezdtem megtelíteni õket. Az egyik bõrönd tele lett a ruháimmal és az ágynemûkkel, a másikba pedig a fürdõszobai és a konyhai dolgaim kerültek. 20 percel késõbb nagy nehezen behúztam mind a két cipzárt, és elkezdtem õket kivonszolni. Frenkie azonnal a segítségemre sietett, és átvette tõlem a két bõröndöt. Miután elindult lefelé én oda léptem Colehoz.

- Minden jót Cole, holnapra megfogalmazom a felmondó levelemet. -mondtam, majd Frenkie után mentem. Cole csak állt az egykori közös lakásunk ajtajában, és próbálta feldolgozni a hallottakat.