Sosem voltál csak egy barát

X.

Idõközben Frenkievel minden rendezõdött, és újra olyanok lettünk, mint régen. Rengeteg idõt töltöttünk együtt, néha már többet voltam vele, mint Colelal, amit nem feleljtett el megemlíteni.

- Megint azzal a barátoddal találkozol? - kérdezte egy szombati napon, amikor épp a Camp Nouba készülõdtem.

- Igen. - feleltem, és elkezdtem húzni a cipõmet.

- Valamikor majd bemutatsz neki?

- Persze - mondtam, és puszit nyomtam az arcára - Este jövök! - köszöntem el tõle, majd kiléptem az ajtón.

Becsuktam magam mögött, és a lépcsõ felé indultam. Az utcán már ott állt az ismerõs porsche, és bepattantam az anyós ülésre. Elindultunk, és a Camp Nou felé vettük az irányt.

- Ma bemutatlak a csapatnak. - jelentette ki Frenkie.

- Micsoda?!

- Ideje, hogy megismerjék azt, aki miatt most itt vagyok.

Elpirultam, és mosolyogva néztem ki a szélvédõn. Nem sokkal késõbb megérkeztünk a stadion parkolójához, és Frenkie beállt (az elmondása szerint) a szokásos helyére. Kiszálltunk a kocsiból, és a pálya felé mentünk, ahol már gyülekeztek Frenkie csapattársai. Amint megláttak minket, néhányan egybõl körénk gyûltek, és kérdezõsködni kezdtek. Frenkie lenyugtatta õket, és mindenkinek bemutatott.

- Srácok, õ itt Mia, a legjobb barátom gyerekkorom óta. Ha õ nincs, akkor most biztosan nem lennék itt.

Megint elpirultam, majd sorra kezet fogtam a minket körülvevõ focistákkal, és próbáltam megjegyezni a nevüket.

- Õ Robert Lewandowski, nem rég érkezett a klubhoz, elképesztõen tehetséges. Õ itt Andreas Christensen, Robert elõtt érkezett, és az egyik legjobb védõ, akit ismerek. Õ pedig Marc-André Ter-Stegen a legjobb kapus a világon. - mondta Frenkie a kapus vállára helyezve a kezét.

Mindenkivel igyekeztem kezet fogni, majd miután végeztem Frenkie folytatta.

- Idebent õk tartják bennem a lelket, gyere bemutatlak a többieknek is. - jelentette ki, majd karon ragadott, és elvonszolt egy nagyobb csoport felé.

Fél órával késõbb elkezdõdött az edzésük, amit a kispadról figyeltem egy ideig. Pár óra elteltével kezdtem unni magam, és elkezdtem sétálgatni a stadionban. Véletlenül rátaláltam egyfajta emlék szobára, ahol a klub trófeáit, és legendás játékosaik ismertetõ jegyeit tartották. Egy név ismerõs volt, Lionel Messi. Frenkievel mindig imádtuk nézni, ahogy játszik. A nézelõdésben Frenkie zavart meg, akinek (ezek szerint) nem rég véget ért az edzése.

- Ha kigyönyörködted magad, akkor indulhatunk? - kérdezte.

Megfordultam, és szúrós szemmel néztem rá, de aztán bólintottam. A parkolóba mentünk, ahol beszálltunk a kocsiba, és 5 perc múlva már úton is voltunk. 10 perc múlva a kocsi lassított, majd megállt, én pedig elköszöntem Frenkietõl, és kiszálltam a jármûbõl. Fölsiettem a lakásba, és amikor beléptem Colet a nappaliban találtam.

- Szia megjöttem! - köszöntem neki, és neki álltam levenni a cipõmet.

Nem érkezett válasz, mire én megszabadultam a kabátomtól is, és oda léptem hozzá.

- Tudom, hogy kivel voltál. - mondta váratlanul.

- Tudom, hogy tudod. - válaszoltam neki, majd a konyhába léptem, hogy igyak egy pohár vizet. Õ is felállt, és utánam jött.

- Komolyan azt hitted, hogy nem jövök rá? -kérdezte fenyegetõen.

- Mégis mire? - értetlenkedtem, és elkezdtem hátrálni, de a derekamnak ütközõ pult megállított.

- Arra, hogy ahelyett, hogy itthon lennél velem a jóképû Frenkie de Jongal enyelegsz. Azt hitted, hogy nem tudom, hogy kivel töltöd a délutánjaid? - tette hozzá meglepõdött arckifejezésemet látva.

- Cole félre érted, én és Frenkie, mi nem... - nem tudtam befejezni a magyarázkodást, mert ekkor egy óriási csattanás érte az arcom jobb felét, amitõl a földre zuhantam.

- Én szerettelek! - ordította magából kikelve.

Nem ismertem rá, és tudtam, hogy ezek után nincs maradásom. Könnyeimmel küszködve felálltam, és a hálószoba felé mentem. Elõkaptam egy hátizsákot, és bele dobáltam néhány holmit, ami épp a kezem ügyébe akadt. Ez után a fürdõbe siettem, és ott is elpakoltam a legalapabb dolgokat. Amikor tükörbe néztem, láttam, hogy a szemem tájékán máris belilult. Gyorsan elõvettem egy napszemüveget, cipõt és kabátot vettem, majd elhagytam a lakást. Mielõtt becsuktam volna az ajtót visszafordultam, és Cole szemébe néztem.

- Csak hogy tudd, én is szerettelek. - azzal bevágtam az ajtót, és lerohantam a lépcsõn.