Túlélésért küszködve

8.

Aisa Szemszöge

Nagyon örülök, hogy én és Tomi végre hivatalosan is együtt vagyunk, már nagyon régota vártam erre. Éppen kettönkön gondolkozok amikor az imént említett személy ül le velem szembe.
- Szia Kicsim, minden rendben? - kérdezte Tomi.
- Persze, csak kicsit el merültem igy a gondolataimba. - mondtam neki.
- Rendben. Lassan menni kéne pihenni, holnap tovább kell utaznunk. - feküdtem le.
Tomi pedig mellém feküdt, és át karolta a derekam.
- Nem is kaptam jó éjt csókót. - durciztam be.
- Istenem te lány. - csókolt meg jó hosszan.
- Jó éjt srácok! - mondtam a többieknek, mert idő közben ők is megérkeztek, le pihenni.
- Jó éjt! - válaszoltak egyszerre

~Reggel~

Egy hatalmas zörejre ébredtem fel hirtelen, körbe néztem de nem volt fent senki, ki néztem, de ahogy láttam még este van.

- Aisa, miért vagy fent, bujj vissza. - kérdezte a barátom morcos hangon.
- Nem halottad? - kérdeztem.
- Mit? Baba, nincs semmi gyere ide. - szólt Tomi.
- De én akkor is halottam valamit. - keltem fel és kezdtem el körül nézni a lakókocsiban.

Hirtelen Lorit vettem észre, aki szintén fel figyelt a hangra, akkor mégse halucinálok.
- Te is halottad? - kérdeztem a barátnőm.
- Igen, nem rég keltem erre a hangra, és egyből kijöttem. - szólt Lori.
- Detto, Tominak is szoltam de ő észre se vette, hogy volt valami.

Megint halottuk azt a hangot, viszont most közelebbről, azonnal el kezdtem keltegetni Tomit, Lori is igy tett Ricsinél.

- Szivem kérlek kelj fel, Lori is halotta és van itt valami, ami egyre közelebb jön. - szólítottam meg újra Tomit.
- Tamás! - erre bezeg egyből fel kel.
- Mi? Hol? Ki? Mi? - mondta össze vissza Tomi.

Ebben a pillanatban egy tucatnyi élő halott próbálta meg ki feszíteni a kocsi ajtót, el kezdtem keltegetni a többieket, Alit, és Marcit, ők hála istennek gyorsan reagálták le, és próbálták az ajtót valamivel el keríteni.

- Vigyázz Ricsi! - kiabált Tomi, aki az ablak üveg melett állt, és hirtelen be törte az üveget, egy élő halott.
- Baz.. - kezdtem volna el egy nem szép magyar szót mondani, amikor Marci hirtelen elindult a kocsival és kicsit hátra estem, és be vertem a fejem.

- Áu. - érintettem meg a tarkom.
- Úristen, Aisa jól vagy? - jött oda Ali.
- Igen, csak Marci hirtelen indult meg és be vertem a fejem, de nincs baj. Mindenki jól van? - kérdeztem, erre mindenki bólintott egyet.

Tomi oda jött hozzám és megölelt, szorosan ölelt nagyon, alig kaptam levegőt.
- Szivem, kérlek ne szorits ennyire. - kértem meg.
- Ne haragudj, csak annyira féltem, hogy valami bajod esik, és ah annyira buta vagyok, amiért nem hittem neked, akkor el kerültük volna most ezt, istenem ez az én hibám. - meresedett el.
- Nem a te hibád, hé nézz rám, nem a te hibád, oké? Nincs semmi baj, jól vagyok, és hála istennek a többieknek sem esett semmi bajuk, rendben? - néztem bele abba a gyönyörű tengerkék szemébe.
- Tudom, de.. - kezdte volna el, de én inkább egy hosszú csókra hivtam őt, amit azonnal elfogadott. Kicsit el túloztuk ezt a cselekedetünket, mivel egy hangos krákogásra figyeltünk fel.
- Khm, mi is itt vagyunk. - szólt viccesen Ali.
- Tudom haver, de nem tehetek róla, imádom a lány barátod. - nézett rám Tomi.
- Semmi baj, semmi baj, csak ezt majd kettesbe ha lehet. - kacsintott a legjobb barátom.
- Persze persze. - mosolygott Tomi, Alira.
- Igen igy játszunk? - Néztem rá Tomira, majd szépen lassan bele ültem az ölébe, direkt.
- Baby ne csináld ezt velem, most itt. - nézett rám komolyan.
- MÉG MINDIG ITT VAGYUNK. - szólt a semmiből Marci.
- Te inkább vezess.. légyszi.
- Azta, te ilyen is tudsz lenni vele. - kérdeztem Tomit.
- Tudok meglepetéseket okozni. - kacsintott rám, de én ekkor fogtam magam és ki szálltam az öléből, és mellé ültem.

- Merre megyünk egyébként? - mérdezte Ricsi, Marcitól.
- Innen kb 20km - re van egy helység ami maximálisan zárt hely az élő halottaktól, ezt akkor építették, amikor még háború volt, hogy az ártatlan emberek, oda menekülhessenek.
- Mi meg most ezt egy Apokalipszisre használjuk. - vázoltam fel.
- Pontosan. - nézett hátra mosolyogva Marci, éreztem, hogy Tomin megfeszülnek az izmai, igy rá kulcsoltam a kezére a kezemet.
- Ezt honnan tudod? - kérdezte Ali.
- Édesapám katona volt, gyerekkoromban folyton erről mesélt.
- Ő most merre van? - kérdezte Lori.
- Meghalt. - nézett le kicsit Marci.
- Sajnálom. - mondta Lori.
- Sajnálom, hogy ez történt, de nekünk azt mondtad, hogy nem tudod mivan a szüleiddel. - nézett fel Tomi.
- Igen, mert ez eleggé bonyolult, sajnálom, hogy hazudtam nektek, de egyátalán nem ismertelek akkor még titeket. Nem tudtam kiben bízhatok, és kiben nem. - dadogott Marci.
- Részvétem Marci, semmi baj, sajnálom ami veled történt, borzasztó lehetett ezt végig élni. - mentem oda hozzá, hogy kicsit meg tudjam ölelni, bár mivel vezetett igy nehéz volt, de értette a célzást, igy át ölelt, fél kézzel és közben egy kézzel meg vezetett.
- Köszönöm Aisa, köszönök neked mindent, mert ha te nem lennél, fogalmam sincs mi lenne velem. - nézett rám mosolyogva.
Én csak vissza mosolyogtam erre, és vissza ültem Tomi ölébe, mert láttam rajta, hogy eléggé feszült.
- Minden rendben? - néztem rá.
- Aha, tökre. - nézett idegesen, erre én csak megcsókoltam, ő pedig visszacsókolt.
- Szeretlek. - néztem bele szemébe.
- Szeretlek Aisa. - nézett rám ő is.
- Figyelj, probáld meg ki zárni, őt. Mindketten tudjuk, hogy szeret engem, és.. - folytattam volna tovább, de Tomi közbe szólt.
- Éppen ez a baj baby, hogy szeret, és ah, tudod mit? Rendben, nem érdekel, mert velem vagy, és engem szeretsz, és tudom, hogy bizhatok benned. - mondta.
- Persze, hogy bizhatsz bennem kicsim, és tudod ő nem csókolhat meg csak te. - suttogtam a fülébe.
- Ez igaz, csak is én. - csókolt meg szenvedélyesen.

- Srácok megjöttünk. - mondta Ali.
- Rendben. - áltam fel, Tomi öléből.
- Azta, ez a hely hatalmas. - csodálkozott Lori.
- Gyertek velem. Mutatom, hogy mi merre van - invitált minket Marci.
- Mi lenne ha mindenki egyedül nézne körül? - adta át ötletet Tomi.
- Mert nyilván eligazodnátok ebben a nagy épületben. De oké, ahogy akarod. A többieknek megmutatom - vágta rá Marci.
- Gyere Aisa, menjünk - fogott kézen Tomi.
- Mi? Miért menne veled? - lépett elénk Marci.
- Már most hagyjátok abba! Nyilván Tomival megyek! - mondtam majd az imént említettel elindultam.
- Remélem mostmár meg rak. Unalmas a hisztid! - kiabált utánunk Marci. Tominak több sem kellett vissza fordult és ki ütötte Marcit.
- Tegyétek az ajtó elé! Elég volt belőle! - rúgott mégegyet Marciba, majd vissza jött hozzám.
- Tomi... Ez.. Ez kicsit durva volt.. Nem gondolod? - kérdeztem félve a barátomat.
- Ez még semmi ahoz képest amit érdemelne. De menjünk inkább! - fogta meg a kezem.
- Hova menjünk? Fel az emeletre vagy inkább lent nézzünk körül? - néztem magam köré.
- Tomi! Várjatok légyszi! - kiabált a legjobb barátom.
- Mi az? Baj van? Bántott még valakit? - nézett Ali mögé.
- Nem, dehogyis. Annyi, hogy Marci velem alszik majd. Senki nem lehet egyedül. Nem tudjuk, hogy mi vár ránk itt, nem ismerjük a helyet. Bárhol megbújhattak bárkik. - vezette le Ali.
- Jó, rendben. Akkor mi a mellettetek lévő szobában leszünk, hogy ha bármi van szinte azonnal tudjak segíteni! - fejezte be a mondatot Tomi. - Először el kéne rekeszelni az ajtót, hogy onnan már ne érjen váratlan meglepetés - mutatott az ajtóra.
- Akkor még most csináljuk meg, mielőtt felmegyünk - mondta Ali, majd vissza ment a többiekhez.
- A ládákat kezdjük el átnézni. Nézzük meg, hogy van e benne olyan amivel megtudjuk javítani az ajtót. Utána jöhet a rekeszelés. - mondtam majd mentem is a ládákhoz.
- Okos a lány - mosolygott Ali Tomira.
- És ő az enyém - mondta elégedetten Tomi.
- Hallod Ricsi. Segítesz? - kiabált oda a haverjának Tomi.
- Mondd nyugodtan - lépett oda hozzánk.
- A ládákat kéne ide hordani míg Aisa megjavítja az ajtót - billentett fejével a ládákhoz.
- Jó, persze. Segítek - mosolygott ránk.
- Ali, kérlek. Átnéznétek fent a szobákat Lorival? - kérdeztem.
- Persze - bólintott - Lori, gyere. Nézzük át a szobákat - mondta Ali, majd a barátnőm elindult vele az emeletre.