Túlélésért küszködve

2.

Aisa szemszöge

Reggel 06:30-kor keltünk, hogy biztos ami biztos eltudjuk pakolni a szükségesebbnél szükségesebb holmikat, mint például naptej, napszemüveg, fürdőruha, 1-2 jó könyv, napágy, nagy matrac, az irataink, és némi pénz.

- Tomi meg Lori már megint hol vannak??? - akadtam ki

- Nem tudom, de ennek Ricsi nem fog örülni, hogy a barátnője, meg a legjobb barátja eltűnnek kettesben - mondta Ali, majd leült a táskák mellé

- Nem láttátok Tomit, meg Lorit? Már vagy 20 perce őket keresem - mondta Ricsi és ő is leült 

- Mi is őket várjuk, már egy jó ideje nem láttam őket sehol - mondtam majd a kezembe vettem a telefonom, hogy újra hívjam. Természetesen nem vette fel.

15 perc telt el mikor végre megérkeztek... Ketten... 

- Na végre!!! Hol voltatok?? Loretta, már mindenki titeket várt!! - kiabáltam rájuk

- Bocsánat, csak... Kicsit elment az idő, de már itt vagyunk. 07:36 van, 45-kor jön a vonat, az álommás meg előttünk! Nem értem a problémát! - válaszoltam kissé ingerülten.

- Mivel ment el az idő? Csak nem sakkoztatok? - kérdezte eléggé hisztérikus hangon Ricsi

- De, képzeld sakkoztunk, és már csak a fehér királynő, egy fekete paraszt, meg a fekete király maradt fent! - kacsintott egyet Tomi, majd a saját cuccaiért ment, és elindult ki felé.

Mindenki fogta a cuccait, és sétált előttem, viszont az én bőröndöm kereke, nem volt túl strapa bíró, és így nehéz volt, pedig nem egy nagy bőröndről beszélek. Már vagy a 20. kavicsba akadt el, ez alatt a 2 perces séta alatt, és borult fel.

- Na add inkább ide. Hadd segítsek. Rossz nézni, hogy ezzel szenvedsz - mondta Ali majd kivette a kezemből, a szárát.

- Köszönöm. És amúgy elnézve 1-2 esetet, hogy tetszik a kis csapat? - kérdeztem meg tőle most, hogy így kettesben voltunk.

- Mindenki nagyon jó fej, bírom őket, bár az a Tomi gyerek a mostani húzásával nem lett túl biztató - magyarázta

- Ilyet sose csinált, és gondolom most sem volt köztük semmi, ha a Lorin múlik, akkor meg 100%, hogy semmi sem volt - meséltem neki

- Hát remélem is. Ricsi jobbat érdemel, minthogy átverjék - ahogy befejezte a mondatot fel is szálltunk a vonatra.

Találtunk kettő egymás melletti 4-es ülést. Oda lepakoltunk, és Tomi leült a cuccok mellé, mi négyen pedig leültünk a másik négyesbe. 1,5 óra vonat út mire oda érünk. Addig el kell magunkat foglalni. Szerencsére Lori meg én hoztunk könyvet, Ricsi meg Ali beszélgettek, Tomi meg a telefonját nyomkodta. Nagyjából 10 perccel később jött az ellenőr a jegyekért.

- Még mennyi idő míg oda érünk? - kérdezte Tomi

- Még 30 perc nagyjából - válaszoltam

- Addig elmegyek akkor br... - nem tudta befejezni a mondatot ugyanis Ricsi közbe szólt

- Beszélj már kulturáltabban kérlek, nem falun vagy már! 

- Mert neked aztán annyi közöd van hozzá - ezzel fogta magát és elment

- Idióta... - suttogta Ali, én meg csak egy halvány mosollyal díjaztam. 

20 perc múlva már az állomáson álltunk a cuccokkal. Ali oda felé is segített a bőröndömmel, Ricsi Lorinak segített, Tomi meg még mindig hisztizett, és előre rohant. Mire mi beértünk már Tomi egy társasággal volt össze szólalkozva.

- Sziasztok. Mi történt? Miért kiabáltok? - lépett oda Lori

- A kis haverotok nem tudja, hogy mi az a tisztelet - förmedt ránk

- Nem tudom, hogy pontosan mi történt, de bocsánat az ő nevében is történt bármi - mondta Ricsi majd elrántotta onnan Tomit.

- Hát ezért nem elég a bocsánat kérés! A kishúgomról senki nem fog így beszélni még ha van is róla pár olyan történet aminek nem kéne - le nézett a földre, majd az elektronikai cuccainkkal tele lévő táskát a vízbe dobta az ismeretlen fiú társaság egyik tagja.

- Inkább dobtátok volna Tomit vízbe, mint a cuccainkat. Főleg, hogy abba voltak a telefonok, töltők, meg minden egyéb ilyen cucc - kiabálta Ali - Te meg Tomi lehetnél sokkal érettebb a korodhoz! 

- Na pont ne egy olyan mondja meg, hogy mit csináljak aki maximum fél napja a társaságunk része. Előbb fogadom el egy patkány véleményét mint a tiéd - mondta Tomi

- Szép kis csapat. Ennyit az össze tartásról - kommentálta a másik csapat egy tagja majd elmentek

- Most mégis mihez kezdjünk mindenféle eszköz nélkül? - kérdezte Lori

- Először is hozzuk ki a vízből, és nézzük meg, hogy mi menthető - mondta Ricsi majd a víz felé indult

- Szerintem te azt a táskát már nem hozod ki, ha csak nem akarsz be úszni a stégig - mondtam majd kiszedtem a táskából a plédet és leterítettem 

Ali és Ricsi intézkedtek ez ügyben. Szóltak a vizimentőknek, hogy segítsenek kiszedni a táskát és, hogy kitudjuk e szárítani valahol. Én addig Lorival maradtam a cuccoknál, és kipakoltuk a plédeket, meg a szükséges holmikat.

- Egyébként Aisa... Beszélnünk kell... - szólt hozzám Lori

- Nem megnyugtató a hangod... - néztem rá, és leültünk a plédekre

- Amikor ma reggel eltűntünk reggel Tomival, az azért volt mert.... Bejössz neki, és féltékeny Alira, és tőlem akart megtudni dolgokat - ezt hallva kicsi sokk ért, bár számítottam rá

- De miért Alira? Tehát előbb lehetne féltékeny Ricsire, még így is, hogy veled van együtt, ugyanis Ricsivel aztán tényleg elég közel vagyunk egymáshoz - mondtam szerintem jogosan

- Én azt tudom, de hát tudod, hogy milyen a Tomi - nézett rám

A következő pillanatban egy vödör víz landolt a nyakamba. Hátra néztem és nem meglepő módon Tomi volt az. 

- Na most meghalsz Tamás - álltam fel, de Tomi már szinte a vízben volt

- Én tudok úszni, te nem. Én nyertem - dugta ki nyelvét

- Aha nyilván. Én fogok nyerni már csak azért is - felálltam egy kőre és Tomi nyakába ugrottam, ami nem volt jó ötlet ugyanis előre borultunk.

A nap további része így telt. Este 6 óra felé lehetett mikor az egyik ott dolgozó oda hozta a cuccainkat, hogy az egyik telefont lehetett megmenti, bár ajánlatos a közel jövőben újat venni. Megköszöntük a segítségét, majd az állomás felé indultunk. A vonaton ugyan az volt az ülés rend mint oda felé. Megbeszéltük, hogy még beülünk egy közeli kocsmába és onnan megyünk majd haza. 
Amikor oda értünk üres volt az egész, de még a pultost sem találtuk.

- Korán jöttünk volna? - kérdezte Tomi, majd leült az egyik székre.
- Egy kocsmába soha nem lehet korán jönni - mondtam, majd leültem Tomi mellé.

Nagyjából 30 perce várhattunk, amikor berontott egy magas, barna hajú srác.

- Mi a... - szólaltam meg.
- Te ki vagy? - kérdezte Ricsi
- Mi történt veled? - kérdezte Lori
- S.. Segítenétek elrekeszelni az ajtót? Utána mindent elmondok - mondta a srác, majd az asztalokat elkezdtük oda tolni az ajtó elé.
- Tehát te ki is vagy? Mi történt veled? Honnan rohantál, és ki elől? - kérdezte Lori
- Marci vagyok, és haza felé menet láttam egy élő-holtnak tűnő valamit, és elkezdett felém jönni, megijedtem, és ide rohantam, aztán itt is láttam egy ilyet. Úgy néznek ki mint abban a sorozatban a zombik - mondta ezekszerint Marci.
- Aha... Mennyit ittál? - kérdezte Ricsi
- Nem, nem, nem. Nem ittam semmit. Teljesen józan vagyok. Láttam amit láttam. Tényleg így volt - magyarázta
- Figyelj.. Zombik nem léteznek. Az csak egy film, valójában nincsenek - mondta Tomi
- Ohm, srácok. Szerintem igaza van Marcinak. Nézzétek - mondtam, majd oda mentünk az ablakhoz.