Túlélésért küszködve

10.

Ricsi szemszöge

1 hét telt el a szakítás óta... Nagyon megvisel, sőt jobban mint gondoltam volna valaha is. Ali a segítségemre van, Aisa és Tomi is próbál segíteni. Nem tudom elhinni, hogy pont vele... Vele akit alig ismerünk, aki bántotta a legjobb barátnőjét, és aki idegileg labilis... Nagyon féltem tőle még ígyis.. Alival alszom egy szobába, bár a legtöbb este az lelkizéssel ment el eddig. Ali teljesen megért engem, bármit mondok segít nekem. Tomi is így van vele mint a legjobb barátom, de ő neki más a rá látása egy ilyen helyzetre. Ő csak azt látja, hogy Marci veszélyes.. Aisa szerint ha bármi is történt Lori biztosan nem akarta, de ez sem nyugtat meg... Ezek, és hasonló gondolatok cikáztak a fejemben egész nap. Alig tudok koncentrálni arra amit teszek. Csak vele akarok lenni mint régen.. De már nem lehet.. Nem lehet mert ő máshogy döntött...
- Ricsi, minden rendben? - állt mellém gitárosunk Ali
- Hát csak a szokásos. Miért? - kérdeztem tőle
- Már vagy 10x szóltunk, hogy gyere enni. Hagyd azt, majd megcsináljuk máskor, okés? - mondta Ali, majd kivette a kezemből a pisztolyt, és letette a ládára.
Ali mellett ültem, velem szemben Tomi, Alival szemben Aisa, jobbra az asztal végén Marci ült, balra Ali mellett az asztal végében pedig Lori.
1 hét óta először most eszek velük először.
- Mi újság van? Nem nagyon beszélünk pár napja - tette fel a kérdést az előttem ülő fiú.
- Minden rend... - kezdte volna Lori, de Tomi közbe vágott.
- Hidd el, hogy pont a te lelki bajaid nem érdekelnek - vágta hozzá Lorihoz Tomi.
Lori erre nem mondott semmit, csak felállt az asztaltól és fel ment az emeletre. Elindultam volna utána, de mire ki tettem a lábam oldalra Marci már felállt.
- Vissza vehetnél végre. Senkinek nincs joga így beszélni vele! Ti komplikáltátok túl ezt az egészet! - mondta Marci
- Ha ennyire össze melegedtetek el is mehetnétek innen. Senki nem kíváncsi rátok! - vágta Marcihoz a szavakat amik nekem fájtak.
- Elég volt! Nem mennek sehova! Legalábbis Lori biztosan nem! Nem engedem! - fel álltam és Lori után futottam.

Mikor felmentem a szobához az ajtó csak be volt hajtva. Halkan bekopogtam, majd bementem a szobába, és becsuktam az ajtót.
Oda mentem Lori mellé, és leültem. Már vagy 15 perce így ültünk, amikor Lori átölelt. Nyilván vissza öleltem őt. Hihetetlenül jól esett ez az ölelés. El sem tudom mondnai mennyire. Felemeltem Lori fejét, és csak néztünk egymásra.
- Takarodj ki innen! - szakította meg a pillanatot Marci.
- Ha megtudom, hogy bántottad őt bárhogyan is, elsőként foglak az élőholtak kezei közé lökni - fenyegettem meg.
Vissza mentem a többiekhez.
Nem szóltak semmit, csak Alira néztek.
- Mi az? Mi történt? - kérdeztem aggódoan.
- Át kell változtatni Marcit - nyögte be Tomi.
- Hogyan? Mikor? - kérdeztem hirtelen amin kicsi Kurt meg is lepődött.
- Ez az egy amiben nem segítek! Ezt oldjátok meg ti. - hagyott ott minket az asztalnál az imént említett srác.
- Valamelyikünk elhívja Lorit, és elviszi valahova itt az épületen belül, én meg szólok Marcinak, hogy Lori elment valahova, és mikor kiment rá zárjuk az ajtót. - mondta a tervet Tomi.
- Ez jó. Jó ötlet. Én elterelem majd Lorit - mondta Aisa.
- Jó, szuper. Ez nagyon jó ötlet. Csináljuk! - vágtam rá azonnal.

A délután nyugisan telt. Én Aisaval voltam és pakoltuk a kocsit, Tomi valami polcot szerelt össze, Marci és Lori meg.. Inkább nem is érdekel.
Próbáltuk be rendezni a bunkerünket, hogy otthonosabbá varázsoljuk. Aisanak nagyon jó ötletei voltak, és én meg segíteni szerettem volna, szóval együtt csináltuk meg.
Ali nagyon el volt tűnve tőlünk. Már órák hosszat egy újságot nézegetett úgyhogy oda mentem hozzá kicsit beszélgetni, addig Aisa és Tomi is tudtak ketten lenni.
- Mi újság haver? Minden rendben van? - ültem le kicsi Kurt mellé a ládára.
- Persze, csak már hiányzik, hogy zenéljek. Találtam egy újságot és abban vannak benne gitárok, és fáj a szívem a sajátomért - mondta eléggé szomorú hangon.
- Tudod mit? Várj egy kicsit - jutott eszembe egy ötlet.
Oda mentem Aisáékhoz, és mondtam nekik, hogy Alival elugrunk egy kicsit. Rá bólintottak.
- Na gyere kicsi Kurt - hívtam magammal.
- Miért? Hova megyünk? - értetlenkedett.
- Portyázunk egyet - mondtam majd kinyitottam az ajtót.
Beültünk a kocsiba, és Alit hátra küldtem, mivel nem akartam, hogy lássa hova is tartunk valójában. Egy órányi kocsikázás után leparkoltam, majd szóltam Alinak, hogy jöjjön. Ki szálltunk  a kocsiból, és egy hangszer bolt előtt álltunk.
- Na menjünk, és hozz magadnak amit akarsz - néztem a magam mellett álló srácra.
- Ez most... Köszönöm. Tényleg köszönöm - nézett rám.
Mikor beértünk Ali egyből oda ment a Klasszikus gitárokhoz, le vett kettőt, és bele rakta egy-egy tokba. Mikor a elektromos gitárokhoz lépett nem tudott dönteni. Le emelt 3-at falról és azokat is tokba tette. Majd segítséget kért a hangosítok cipelésében. Mikor beraktuk a kocsiba a gitárokat, és a hangosítot Ali még vissza futott pár dologért. Húrokért, pengetőkért és még egyebekért.
Miután ezeket is kihozta vissza ültünk a kocsiba, és elindultunk haza.
- Tényleg köszönöm. Nekem ez nagyon sokat jelent. Évek óta gitározok, és egyszerűen már hiányzott az életemből - vázolta fel röviden Ali.
- Semmiség. Legalább el tudod ütni az időt ezzel, és nem látlak majd mindig komoran mint az utóbbi pár napban - mosolyogtam rá.
Ali az út hátra lévő részében behangolta a gitárokat, és megpengetett egy két akordot.
Mikor vissza értünk, és leparkoltunk segítettem becipekedni Alinak. Mikor kimentem, hogy bezárjam a kocsit, Tomi rohant oda.
- Baj van! Marci helyett Lori tűnt el! Sehol sem találjuk! - mondta Tomi kétségbeesett hangon.
- Mi? Mikor? Hogyan? - kezdtem pánikolni.
- TAMÁS!! Mondtam, hogy ezzel ne szívd a vérét!! Lori a szobában van. - vázolta a helyzetet Aisa.
- De köcsög vagy Tomi. Tényleg azt hittem, hogy eltűnt... - nyugodtam meg.
- Engedd már el azt a lányt! Nem érdemel meg. - kontrázta a helyzetet Tomi.
Figyelmen hagyva Tomi beszólását oda mentem Alihoz és segítettem neki a gitárokkal. Aisa már ott volt, és mikor neki állt játszani a gitáron mindannyian csendbe maradtunk. Ellie Gouldi-tól játszotta a Love me like you do-t.
Mikor vége lett a dalnak gratuláltunk Aisanak. Ali megkérdezte, hogy nem e játszanak valamit közösen. Aisanak tetszett az ötlet és nekünk is. Délutántól kezdve, estig nagyjából ők játszottak nekünk. Volt amikor Tomival énekeltünk is. Ez az eddigi legjobb délután így vissza nézve az elmúlt 3 hetet.