Túlélésért küszködve

7.

Marci szemszöge

Nem tagadom rosszul esik, hogy így bánnak velem a többiek, de mégis az a legrosszabb amikor Aisa teszi ezt. Soha nem akartam őt bántani, és ha tehetném akkor meg nem történté tenném az egészet. Az életemet adnám ezért a lányért. Tomi pedig... Érzem, hogy ártani fog neki, de nyilván nem hinne nekem senki. Ricsi a legjobb barátja, Lori is ismeri, Ali meg Aisanak akar jót, szóval így esélyem sincs, hogy bárkinek is szóljak. Egyszer emeljen rá kezet, csak egyszer.. Azt nagyon meg fogja bánni. Aisa tényleg az a lány akivel el tudnám képzelni az életemet, még ebben a világban is. Egy gyönyörű, erős, bátor, kitartó lány. Gondolataimat Ricsi hangja szakította félbe.
- Marci. Hahó! Figyelsz te egyáltalán? - tette arcom elé a kezét
- Mi? Bocs, nem figyeltem, nem itt jár az agyam - mondtam neki
- Azt vesszük észre. Ali már sokadjára kérdezi, hogy el mész e vele fát vágni - ismételte el, ezekszerint már sokadjára a kérdést
- Ja, igen. Persze, megyek - felálltam volna, de a kezem még mindig az asztal lábához volt kötve - Vagyis mennék, de így nem tudok
- Várj, ki oldozlak - mondta Ricsi, majd leguggolt hozzám
- Kösz - bólintottam felé egyet, majd Ali után mentem.
Az éjjel elég gyorsan elaludhattunk ugyanis nem emlékszem, hogy mikor kelt fel a nap.
- Kényelmesen aludtál? - kérdezte Ali séta közben
- Nem érzékeltem. Nem is tudom mikor aludtam el - mondtam neki az őszintét - Kérdezhetek pár dolgot?
- Kérdezz - mondta röviden
- Aisa fél tőlem? - tettem fel az első kérdést
- Egy pisztolyt fogtál a fejéhez miközben ő csak segíteni akart. Szerinted fél tőled? - kérdezett vissza logikusan
- Valaha meg fog nekem bocsátani? - kérdeztem félve
- Már meg bocsátott. A kérdés az, hogy bízik e benned - nézett rám komolyan.
- Meddig leszek ki kötve mint egy kutya? Meddig fogtok így bánni velem? - kaptam fel a vizet, hogy Ali ok nélkül bánik így velem
- Ameddig nem tanulsz a hibáidból, és amíg nem bízunk benned mindannyian - válaszolt nyugodtan
- Mi az amit nem mondtál el tegnap este? Mit titkolsz ennyire? - álltam meg, és néztem a srác után
- Nem fogom elmondani. A magánéletem ugyan úgy meg fog maradni! - fordult hátra
- Számíthatsz rám, ugye tudod? - léptem felé
- Persze - válaszolt a lehető leghamarabb - Ebből a fából vágjunk le darabokat
- Jó, rendben - vettem a kezembe a fejszét

1 óra alatt készen is lettünk, és szép lassan vissza sétáltunk. A fát leraktuk középre. Míg mi a fát hoztuk a többiek egy egész védő rendszert csináltak. Hosszú fa ágakat állítottak a földbe amik hegyesre voltak ki faragva.

- Az igen. Ez kinek az ötlete volt? - kérdeztem
- Az enyém - tette fel a kezét Lori
- Okos vagy. Jó ötlet volt - oda léptem volna megölelni amikor Ricsi megindult felénk, Tomi meg oda állt Lori mellé.
- Nem fogom bántani! Értsétek már meg! Nem bántok senkit!! - akadtam ki
- A tetteid nem ezt mutatják! Maradj távol a lányoktól! Meg ne tudjam, hogy bármelyikükhöz is hozzá értél! - mondta Tomi, majd Lorit elhúzva vissza ment Aisahoz
- Ricsi. Te legalább szóba állsz velem? Nem jó egésznap csendben ülni, és nézni ki a fejemből - mentem oda az imént említett fiúhoz
- Nem arról van szó, hogy nem állunk veled szóba. Hanem arról, hogy nem vagy kiszámítható, és attól félünk, hogy valakinek baja esik - magyarázta hajába bele turva
- Az úgy nem lesz jó. Ki fog dőlni. Először szúrd a földbe aztán kösd össze, de legalább 15-20 cm legyen köztük - mutattam Ricsinek
- Kösz a tippet. Megfogadom - bólintott majd a földbe szúrta, és úgy kezdte el kötni
- Srácok. Nem akarok senkit be paráztatni, főleg nem téged Ricsi, de Lori hol van? - lépett mellénk Ali
- Az előbb ott volt és fát gyűjtött - mutatott előre az erdő felé ahol már nem volt ott a lány
- Ti maradjatok! Csináljátok tovább. Megkeresem! - mondtam majd elindultam
- Megyek veled - indult el Ricsi
- Tudom, a te barátnőd, de te maradj. Itt nagy... - idáig jutottam ugyanis Aisa sikított, és futni kezdett Lori felé, aki 4 élőhalottal próbált elbánni
Egy puskát kaptam el a táskából, és oda kiabáltam a lányoknak.
- Gyertek vissza gyorsan - mondtam, majd azzal a lendülettel lőni is kezdtem
Szerencsére jó vagyok célba lövésből, úgyhogy sikerült mind a négyet kiiktatni. Egyből oda mentem a lányokhoz.
- Minden rendben? Jól vagytok? - néztem rájuk
- Igen, minden rendben van. Köszönjük Marci - nézett rám Aisa majd megölelt

Lorit be kísértem a kocsiba, hogy igyon egy kicsit meg vittem ki a többieknek is vizet. Amikor Tomiékhoz értem, hallottam, hogy az ölelés miatt megy a vita.
- Ne Aisara legyél ideges! Én öleltem meg őt először. Ő csak viszonozta. Ha valakire mérges vagy, az legyek én - vettem védelmembe a lányt.
- Király. Legyetek boldogok együtt - mondta gúnyosan Tomi
- De Tomi... Várj már!! Kérlek! - kiabált Aisa - Szeretlek. Téged szeretlek
- Mit mondtál? - fordult vissza Tomi
- Azt, hogy szeretlek. Az az ölelés semmit nem jelentett nekem! Hidd el, kérlek! - ez szíven ütött.
- Én is szeretlek Aisa.. Mindennél jobban - kapta fel a kezébe Aisat.
Innentől nem voltam rá kíváncsi tehát beültem a kocsiba.
Leültem az asztalhoz és el sírtam magam mint valami 5 éves kisgyerek. Érzékeny típus vagyok, és nekem muszáj kimutatnom az érzéseim más különben ez dühként jön ki rajtam.
- Szeretnél róla beszélni? - kérdezi Lori
- Jól esne... - vallottam be őszintén, erre ő csak leült velem szembe - Fáj.. Ha tagadni akarnám sem tudnám, mert tényleg fájt hallani, hogy neki még az ölelésünk sem jelentett semmit... Pedig ha tudná, hogy nekem milyen jól esett az fél perc míg ölelhettem.. A múltamról nem beszélnék szívesen, de annyit elmondok, hogy Aisa az első lány akit tényleg, valójában szeretek. Szerelmes vagyok. Nem gondoltam volna, hogy az apokalipszis közepén egy szerelmi bánatról fogok beszélni, az adott lánynak a legjobb barátnőjével - nevettem el magam egy kicsit a végére
- Figyelj.. Aisat most végre boldognak látom ami nekem sokkal fontosabb mint bárki, és bármi más. Ha tényleg fontos neked is, akkor hagyd, hogy Tomival legyen. Ha vele boldog akkor el kell fogadnod... Érted? - mondta Lori
- Akkor ezt teszem. Ha ő boldog akkor ezt teszem. Megölelhetlek? - kérdeztem
- Persze - állt fel, és ölelt magához Lori.

4 órával később a tűz körül ültünk, és konzervet ettünk vacsora gyanánt.
- Kérhetnék egy kis figyelmet? - köszörülte meg a torkát Tomi - Van egy lány akiért mindenem oda adnám. Az életemet is feláldoznám érte, és ezt szeretném hivatalossá tenni.
Aisa.. Tudom, hogy ez nem a legromantikusabb, és nem is olyan mint amilyennek bármikor is elképzeltük, de.. Lennél a barátnőm? - térdelt le a lány elé, és egy szál virágot adott neki.
- Igen.. Igen Tomi, leszek a barátnőd - csókolta meg Tomit
Mindannyian gratuláltunk nekik.
- Kell a hátsó része a kocsinak? - kérdezte nevetve Ali
- Vicces vagy Ali, hahaha - ölelte meg őt Aisa
- Gratulálok. Vigyázz rá - nyújtottam kezet Tominak, aki csak lenézően elment mellettem.
- Gratulálok Aisa. Vigyázzatok egymásra! - mosolyogtam rá
- Köszönettel tartozom neked, amiért megvédtél minket, majd engem. Hálás vagyok érte - ölelt meg
- Ez csak az alap - öleltem vissza szorosan
- Jöttök ide a patakhoz? - kiabálta Ricsi
- Én nem. Inkább aludnék - mondtam majd intettem és bementem a kocsiba. Lefeküdtem az asztalnál lévő padra, és egy fél óra forgolodás után el tudtam aludni.