Túlélésért küszködve

5.

Tomi szemszöge

Gondolataimat félbeszakítva léptem oda Marcihoz.
- Hova vitetted a kocsit? - förmedtem rá
- Mi az, hogy hova vitettem?? Ne idegesíts fel te is! - akadt ki
- Csak úgy be toppansz a köreinkbe, aztán benyalod magad mindenkinél, hogy bízzunk benned, aztán meg szép lassan elviszed mindenünket! Hozasd vissza!! Ha már nem is miattunk, de akkor legalább a lányok miatt, hogy legyen legalább egy kicsi biztonság körülöttük. - zúditottam rá mindent.
- Elég volt Tomi!! Mi lenne ha legalább csak egyetlen egyszer be fognád a szád, és logikusan gondolkodnál! Hogy szólt volna? 1. Telefon sincs nála. 2. Akkor keveredett közénk amikor elkezdődött ez az egész. - védte be Tomit Lori
- Ha az ő pártját fogod te is mehetsz vele együtt! Ti komolyan bíztok benne? - néztem körbe
- Tesó, álljál le minél hamarabb! Lori csak próbál reális gondolkodásra bírni téged ha már te nem tudsz úgy gondolkodni. Miért cseszne át minket? Mi oka lenne rá? Egyedül van, kell neki a segítség, és náluk sem árt! - védte be Ricsi őket.
- Te Aisa ki mellett állsz? Kinek a pártját fogod? - kérdeztem
- Itt nincsenek pártok! Itt gondolkodás módok vannak. Ahányan vagyunk, annyi féle. Tomi, érthető a bizalmatlanságod, de akkor már simán meg is ölhetett volna minket bármikor! Lett volna rá lehetősége. Például amikor az elején elhozta a kocsit. Simán elhajthatott volna, vagy mikor bent voltunk a suliba, kizárhatott volna minket a teremből, de nem tette. Ki ugrott ő utoljára az ablakon, pedig kitörhette volna a nyakát is, de azt akarta, hogy biztonságban leérjünk. Ezt most te gondolod túl! - vezette le Ali.

Kézen fogtam Aisat és elindultam vele.
- Hova viszel? - kérdezi
- El innen. Biztonságba - mondtam neki
- Tomi! Állj meg és hozd vissza Aisat! - kiabált Ali.
- Azt mondták álljatok meg! - majd egy fegyver durranás hallatszott. Megfagyott bennem a vér is de Aisat magamhoz rántottam, majd vissza mentünk a többiekhez.
- Ezek kik voltak? - kérdeztem
- Nagy valószínűséggel a többi túlélő - mondta Marci - Ez a hang ide vonzza őket. El kéne innen tűnni minél hamarabb.
- Oké, de hova? Hogyan? Mivel? - kérdezték a többiek.
Marci óvatosan felállt és körbe nézett.
- Oké. Innen 50-60 méterre van egy lakókocsi. El kéne érni, hogy mindenki kiszálljon belőle, és elhajtani vele. Bevállalom, hogy kizavarom őket valahogy. Ti gyertek velem, és a bokorba bújjatok el, és amikor szólok gyertek - nézett ránk Marci
- Tényleg megteszed? - kérdezte Ali
- Meg, persze. Csak egy a kérésem, hogy MINDENKI - nézett rám - csinálja amit mondok, mert egy rossz lépés, és már buktuk az egészet - magyarázta
- Jó, rendben van. Köszönjük - bólintott Ali
- Óvatosan, és nagyon halkan menjetek a bokor felé - mondta Marci, majd ő elindult a kocsi felé.
Bebújtunk a bokorhoz, majd Marcit kezdtük figyelni. Egy ismeretlen, szakállas férfi közeledett a bokor felé. Amikor már szinte ott volt a bokor előtt Aisa meg szorította a kezemet.
- Bence gyere! Hív a főni! - kiabált egy másik férfi a bokor előtt állónak.

Miután pár perc elteltével nem láttunk mocorgást a kocsi felé, oda néztünk. Marci az ablakon keresztül mutogatta, hogy menjünk gyorsan. Szerencsénk volt, ugyan is az ajtaja a bokor felé nézett. Gyorsan oda futottunk, majd a lányok után mi is felszálltunk. Marci be indította a kocsit, és elindultunk. Marci mellett Ali ült, az asztalnál Lori és Ricsi, én meg Aisaval voltam hátul és beszélgettünk.
- Figyelj.. Én nagyon sajnálom, hogy ezt az énemet is meg kell/kellett ismerned. Én csak féltelek téged, és a többieket. Nekem nagyon nem stimmel ez a Marci gyerek, és úgy érzem, hogy nem lesz jó vége ha ő itt marad velünk... - kezdtem mesélni Aisanak.
- Én teljesen megértelek, de egyet nem, és ez az amit senki nem ért. Miért cseszne minket át? Most is segített, simán megtehette volna, hogy itt hagy. Egy egész lakóautója lett volna, de nem hajtott el vele. Hidd el, hogy minden rendben lesz, és nem csesz át minket, oké? - próbált nyugtatni Aisa.
- Jó, rendben.. - adtam meg magam.
Aisa megint megfogta a kezem. Én meg bele néztem a szemébe. Istenem, hogy én mennyire szeretem a szemeit, és őt magát. Aisa egyre közelebb hajolt hozzám, majd mikor megcsókoltam volna Ali hátra jött.
- Srácok gyertek. Találtunk valamit amit látnotok kell! Upsz.. Megzavartam valamit? - kérdezte Ali
- Ami azt ill.. - néztem rá Alira
- Nem, dehogy. Megyünk már - mondta Aisa, majd kezünket össze kulcsolva kimentünk.

Mikor kiszálltunk a kocsiból egy városban voltunk egy nagy épület előtt. Pontosítva egy raktár előtt. Bementünk, és már 3 táska volt az ajtónál amire Lori vigyázott.
- Mi van bennük? - kérdeztem
- Rengeteg puska, és lőszer - mondta Lori
- Milyen fajták? - kérdeztem
- Nem tu... - mondta volna Lori, de Marci közbe szólt
- Öntöltő és önműködő puskák. Valmet M76-os, Sako M90-es, Heckler und Koch G3-as, és Beretta BM59-es. Van egy másik táska abban vannak pisztolyok, és Revolverek. Pisztolyok közül Browning 1910-es, CZ 52-es, 75-ös, és 85-ös. Beretta M92-es. A Revolverek közül pedig egy Colt Python, és egyetlen egy Astra Cadix.
- Oh, király. Szuper. Frankó gyűjtemény - bólintottam - Ki vigyük a táskákat? - kérdeztem
- Nekem oly mindegy mit csinálsz - mondta Marci, majd vissza ment tovább pakolni
- Segítesz? - néztem rá Aisara
- Persze - mosolygott rám
Mikor bevittük a kocsiba az táskát és elraktuk őket, vissza ültünk hátra.
- Tehát hol is tartottunk az előbb? - kérdezte Aisa majd megfogta az arcom.
- Hát talán itt, nem? - megfogtam gyengéden a nyakát és megcsókoltam amit Aisa viszonzott.
Lassan eltávolodtunk egymástól, majd kinéztem az ablakon, ahol Marci figyelt minket. Megöleltem Aisat, majd a nyakába bújtam. Marci forrt a dühtől, majd fel rohant a kocsiba, és elrántott Aisától. Ki lökött az ajtón és be ütött egyet. Nyilván nem hagytam magam, és vissza ütöttem, innen elindult egy verekedés.
- Álljatok már le!! - ordibált Ricsi - Ali segíts szét szedni őket, kérlek - mondta Ricsi, majd felénk léptek
- Menjetek innen! Nem fogom magam hagyni egy ilyen nyo... - a mondatom befejezésében egy pisztoly akadályozott meg, amit az állam alá tartott Marci.
- Szállj le rólam! - mondta, én meg leszálltam
- Marci, tedd le a pisztolyt... Nyugodj meg... Nem tör... - kezdte volna Aisa
- Te nekem ne magyarázd, hogy nem történt semmi! Az előbb csókolt meg téged Tomi, majd bújni kezdett hozzád! Mi nem egyértelmű abban, hogy idegesít engem, hogy ennyire nyomul rád?? - kérdezte Marci
- Marci.. Nézz rám, kérlek. Csak nézz a szemembe - mondta Aisa majd a pisztoly felé nyúlt, ami Marcinak is feltűnt ezért Aisára szegezte.
- Tudod, hogy mennyire féltelek ettől az idiótától?? Ki tudja, hogy mikor jön rá egy dühroham, és üt meg, vagy valami - kezdett bele Marci, de Aisa bele vágott a szavába.
- Jobban félek tőled, mint Tomitól valaha is! - mondta Aisa
- Tedd le a pisztolyt! Én meg húzom a ravaszt veled ellentétben, és ez töltve is van! - mondtam neki, majd a nyakához tettem.
Marci le tette a pisztolyt a lábával hátra rúgta. Lori felvette a földről, és be rakta a táskába.
- Fordulj meg! - Marci így tett
- Dobd oda a kocsi kulcsot Alinak most - néztem rá a pisztolyt még mindig a nyakánál tartva.
- Aisa gyere ide mellém - néztem a lányra, aki egyből oda jött
- Kérj tőle bocsánatot most azonnal!! Nem fogsz így bánni mégegyszer egyikünkkel sem! - fenyegettem meg
- Bocsánatot kérek amiért pisztolyt fogtam rád Aisa! - mondta Marci
- Aisa kérlek tartsd itt a pisztolyt - bólintott, én meg kivettem a zsebéből a kocsi kulcsot
- Ali, te vezetsz. Ricsi kérlek hozd ki az egyik vékonyabb kötelet - néztem a 2 fiúra
- Tessék, itt van, de... Mit akarsz vele csinálni? - kérdezte Ricsi
- Fordulj meg! - szóltam Marcira.
- Jó lenne, hogy ha sietnétek ugyanis már 4 élőholtat látok - mondta Lori
Össze kötöztem Marci kezét, majd szóltam Aliéknak, hogy menjenek be a kocsiba. Felvittem Marcit majd az asztal lábával kötöttem össze az ő lábát.
- Ezt most miért kell? - kérdezi
- Azért, hogy ne tudj még többet ártani nekik - ez a mondat után lefejeltettem vele az asztalt amitől elájult.
- Ezt miért kellett? - kérdezi Aisa
- Csak, hogy ne beszéljen, mert már idegesített a hangja nagyon - megrántotta a vállát, mi meg felnevettünk ezen.