Túlélésért küszködve

13.

Ali szemszöge

Őszintén durva volt az előbbi szituáció, ha Sasa nem áll oda lehet már Marci nem élne. Tény és való, hogy Tomi helyében én sem reagáltam volna le ezt másképpen, de talán Aisa pont a legjobbkor állt közéjük.
Lorival és Marcival el mentünk egyet kocsikázni, meg körülnézni, mi hol van, vagy, hogy egyátálán merre vagyunk. Természetesen én vezettem, mivel Marci most nem volt olyan állapotban, aki vezetni tudott volna, és Lorinak még nincs meg a jogsija, tehát maradtam én.
Kb 40 perc autózás után észre vettem egy piacra hasonlitó helyet, tudjátok olyanok amik vasárnaponként szoktak lenni a faluba.
Persze ki volt halva az egész, 1-2 elszakadt ruha nemű volt a földön, de inkább mindenhol kosz, és élőholt maradványok.

- Körbe nézünk? - kérdezte Marci.
- Okés, bár sok minden, nem hinném, hogy lesz itt. - mondta Lori.
- Azért át nézhetjük hátha akad, valami önvédelmi ezköz, vagy netán némi étel. - indultam el a kapu felé.

Tény és való, hogy sok minden nem volt itt sem, ahogy éreztük, úgy hogy kocsiba ültünk és haladtunk tovább.
Fél óra kocsikázás után találtunk egy benzinkútat. Nem álltunk rosszul üzemanyagilag de azért töltöttem bele, és kannákat is megtöltöttük. Bementem a kisboltba, és magamhoz vettem 2 kosarat amit elkezdtem megtölteni a holmikkal. Étel, ital, meg némi csokit is hoztam el. Mikor kimentem Loriek a kocsi mellett álltak a kannákkal a kezükben. Kinyitottam a csomagtartót majd bepakoltuk a szerzeményeket.
Az út további része is ugyan úgy csendesen telt. Marci pihent, Lori nézelődött ki az ablakon, én meg az utat figyeltem.

Már 2 órája vezettem amikor egy nagy Centrumot találtunk. Leparkoltam, majd kiszálltunk a kocsiból. Vettünk magunkhoz inni, és enni valót, majd elindultunk közösen a boltok irányába. Először bementünk egy gyógyszertárba ahonnan elsősegélycsomagokat, gyógyszereket, vitaminokat hoztunk el. Ezután bementünk egy ruha boltba, hoztunk el több felé, és méretű ruhákat. Lehet, hogy apokalipszis van, de ha már megtehetjük azt, hogy kicsit is rendezettek legyünk, nem fogjuk figyelmen kívül hagyni. Mindhármunknak már tele volt a keze, ezért vissza mehetünk a kocsihoz, hogy lepakoljunk. Míg Marci is Lori pakoltak addig én őrködtem. Mikor készen voltak vissza zártam az autót, és én még beugrottam a játék boltba. Nem volt könnyű ugyanis majd 2 tucat kóborló volt bent. Kerestünk éles tárgyat majd elkezdtük őket kiiktatni. Mikor végre sikerült az összeset megölni bementünk, és magamhoz fogtam jó pár társasjátékot, kártyát. Lori elém hozott egy ivós játékot amire csak bólintottam. Marci keresett a pénztárnál szatyrot majd belepakoltunk mindent. Ezek után átmentünk a mellette lévő boltba ahonnan elhoztunk minden lehetséges piát. Ezek mellé természetesen hoztunk még gyümölcslevet. Ezeket is ugyan úgy bepakoltuk a kocsiba. Beültünk, majd újra neki indultunk. Már 20 perce úton voltunk amikor Lori a mellettem lévő ülésén oda fordult hozzám.
- Ohm, Ali. Kérnék egy szívességet - a mondat hallatán görcsbe fordult a gyomrom.
- Igen? Mondd csak nyugodtan - fordultam hozzá tetetett nyugodtsággal.
- El kéne mennünk egy drogériába ugyanis attól még, hogy apokalipszis van ugyanúgy nőből vagyok - szerintem jobban elkezdtem pirulni mint ő.
- Persze, jó, oké, rendben van - hadováltam össze-vissza.
- Köszönöm. Majd bemegyek érte én egyedül, csak hát ugye oda el kell jutnunk. A másik boltokban is néztem, de nem találtam. Ki volt ürülve a polc. - kezdte el magyarázni, de csak mondatnak az első felére reagáltam.
- Nem mész be egyedül. Valamelyikünk veled megy. Ebből nem nyitok vitát!! - szóltam erőteljesen hangon.
- Majd bemegyek veled én - szólt hátulról Marci.
Lori csak biccentett, majd tovább nézelődött.
Már 1,5 órája voltunk úton mikor még mindig nem találtunk semmiféle boltot. Nem akartuk feladni de már sötétedett, és így necces lett volna tovább menni. Lehajtottam az útról egy fásabb területre ott lepartam, majd mondtam Lorinak, hogy feküdjön le aludni, és őrködök én. Lori így is tett. Én elől maradtam és onnan figyeltem.

Már órák óta csak figyeltem mikor Marci előre jött. Nem mondott semmit csak leült.
Majd 2 órán keresztül így voltunk mikor megtörtem a csendet.
- Jobban vagy? - néztem rá.
- Még egy kicsit nehéz a levegővétel de nem vészes. A gyomorszájam fáj jobban - válaszolt egész röviden.
- Még fog is. Nem láttam az elejétől de ok nélkül nem kaphattad abban biztos vagyok - néztem rá.
- Hergelt. Olyanokat vágott a fejemhez, hogy csak pótlék vagyok Lori számára meg, hogy senkinek nem vagyok fontos. Te nem ugrottál volna neki a helyemben? - kezdte magát felhúzni.
- Az tényleg nem volt tőle korrekt de az, hogy te meg neki ugrottál az sem volt korrekt. Abban pedig, hogy Lorinak pótlék vagy... Egyet kell, hogy értsek. Lorit 3 éve ismerem, mikor össze jöttek Ricsivel akkor már 1 éve ismertem. Nagyon szereti Ricsit, és Ricsi is nagyon szereti őt. Nem szakíthatod szét őket! - meséltem Marcinak régebbről.
- De.. Mégis úgy viselkedett mint aki szeret... Foglalkozott velem, védett engem. Miért tette ezt ha nem is szeretett? - nézett rám könnybe lábadt szemmel.
- Pótolni akarta Ricsit, ahogy te meg Aisat - erre a mondatra felkapta a fejét és felém fordult. - Szerinted nem láttam, hogy nézel Aisara? - kérdeztem tőle.
- Aisa valahogy más mint a többi lány. Más belsőleg és külsőleg is. Annyi érzelem van benne, harcias, erős, bátor és egyszerűen tökéletes. Tudom, hogy Tomival van, és nem is akarom őket szétválasztani mert eszemben sincs, hisz látom, hogy boldog. Én Tomival is jóba akartam lenni de nagyon ellenszenves velem szemben. Az elején oké, mivel nem ismertük egymást na de az, hogy még most is, az már túlzás. Semmi rosszindulat nincs bennem - fejtette ki nekem mit is érez valójában.
- Wao... Hát ez... Majd megpróbálok beszélni Tomival, hogy vegyen vissza, oké? - nyújtottam a kezem Marci felé.
- Jó, köszi - fogott velem kezet.
Ezután csendben ültünk és néztünk ki az ablakon.
Pár óra elteltével Marci oda jött, hogy levált az őrködésből, és menjek aludni én is egy kicsit.
Bementem hátra, elfeküdtem és szinte 5 perc alatt el is aludhattam.

~ Reggel ~

Mikor felkeltem csak Marcit láttam a széken, és képregényt olvasott. Nem tudom, hogy honnan szerezhette. Mikor felültem akkor realizáltam, hogy megy az autó. Előre rohantam és Lori vezetett. Kicsit megdöbbentem ugyanis ahogy fentebb említettem Lorinak még nincs meg a jogsija. Bár mondjuk a mai világban már lényegtelen. Hátulról megöleltem fél kézzel Lorit, majd a szekrényhez léptem és kivettem egy ananász konzervet. Leültem Marci elé, és megbontottam majd elkezdtem enni.
A következő pillanatban Lori egy satu féket nyomott ami által kiesett a kezemből a konzerv.
- Héj, az ananászom! - kiabáltam előre.
- Hidd el, ha ezt meglátod ez az ananászod lesz a legkisebb problémád - mondta Lori majd folytatta - Egy egész kóborló csorda van előttünk, és mellettünk. Körbe vettek!
- Francba - mondta Marci majd előre ment, én meg követtem.
- Mit csináljunk? - kérdezte Lori.
- Ha jót akarunk akkor valahogy megpróbálunk nagyon halkak lenni ugyanis már oldalról elkezdtek a kocsi felé jönni - mondta Marci majd elrekeszelte az ajtót.