Túlélésért küszködve

3.

Ali szemszöge

- Ugye, hogy igazam volt? - mondta Marci
- De... De.. Ezek akkor sem lehetnek ZOMBIK? NEM LÉTEZNEK EGYSZERŰEN!! NEM, NEM LEHET - kelt ki magából Tomi.
- Maradj már csendben. Megindultak az ajtó felé - kiabált rá Sasa.
- Jó nyugalom, nyugalom. Toljunk az összes nyílás-záró elé asztalokat, székeket és utána megbeszéljük, hogy micsináljunk - mondtam a lehető legnyugotabban - Ricsi, Lori, ti gyertek velem, Sasa, Tomi, Marci ti meg a másik irányba menjetek. Miután végeztetek gyertek ide vissza, és meg keressük a pincét, hogy van e lent valami használható.

A többiek rá bólintottak, így hát elmentünk pakolni. Nagyjából 25-30 perc alatt sikerült eltorlaszolni az ajtókat, és egyszerre értünk vissza a pulthoz.

- Miközben pakoltunk meg találtam a pince ajtót - mutatott Marci az ajtóra
- Jó, szuper. Marci, Tomi ti maradjatok fent, mi meg lemegyünk a lányokkal - mondtam a 2 fiúnak
- Na jó, ide figyelj. Már most elegem van belőled, te nekem ne mondd meg, hogy mit csináljak! Semmit sem tudsz a rólunk, inkább csak fogd be a szád és maradj fent te! Értetted? - förmedt rám Tomi
- Most szépen le ülsz a seggedre, és befogod a szád. Elegem van, hogy te mindig mindenbe bele kötsz. Inkább csak állj le, és ennyi, vagy tudod mit? Ki is mehetsz felőlem, de itt nem te fogod osztani az észt! - akadtam ki.
- Én fent maradok vele, ti menjetek le nyugodtan - mondta Marci
- Köszi szépen - mosolygott rá Lori

Mikor lementünk első sorban némi ételt kerestünk, szóda vizet, zseblámpát, és önvédelmi eszközt. Szerencsére meg találtuk a kocsmáros táskáját, és abba tudtuk gyűjteni a talált cuccokat. Sasa, és Lori találtak kötelet, meg zseblámpát, Ricsi rengeteg szóda vizet, és már csak ételt kéne találnunk.

- Lori, mi volt, amikor... Eltűntetek kettesben a Tomival? - hallottam meg kérdést Ricsitől
- Srácok... Beszélnünk kell! - mondta hirtelen Lori
- Szeretném letisztázni, hogy amikor Tomival voltam kettesben, az azért volt... mert... Szerelmes Aisaba, és a segítségemet akarta, hogyan tudná magához "venni" - mesélte el - Tehát Ricsi semmi nem is volt, nincs is, és nem is lesz köztünk Tomival. Ezt pedig azért meséltem el így, hogy senki előtt ne legyenek titkaim - vallotta be
- Köszönjük Lori, hogy elmondtad - küldtem neki egy biztató mosolyt
- Lori... Mögötted van egy pók.. - szólalt meg Ricsi, ebben a pillanatban Lori sikitott egyet, és felrohant
- Az élő-holtaktól nem fél basszus, de egy kicsi póktól igen - nevettem el magam
- Ő már csak Lori - mondta Aisa majd az utolsó palack vizet bele tette a táskába
- Gyertek fel!! Baj van! Az asztalok nem bírják már sokáig! - kiabálta le Marci.
Mindannyian felfutottunk, majd próbáltuk vissza tolni az ajtókhoz az asztalokat
- Nem fogja kibírni az ajtó. El kell mennünk innen - mondta Tomi
- A pincébe csak nagyobb bajban lennénk. Ki kell mennünk valahol - mondta egyetertően Marci
- Sasa, Lori menjetek nézzétek meg a hátsó ajtót - kiabáltam
- Velük megyek - mondta Marci majd a lányok után futott.

Már vagy 10 perce elmentek amikor a Marci elrántott minket az ajtótól és mondta, hogy fussunk az ajtóhoz. Mikor kiértünk, egy kisbusz állt az ajtó előtt. Lori, és Aisa az anyós ülésén ültek, Marci be ült a volán mögé, mi meg a fiúkkal beültünk a középső sorba. Marci elinditotta a kocsit, és elindult az autópálya felé.
- Honnan szereztetek kisbuszt? - kérdeztem
- Találtuk az egyik ház előtt. A kulcs meg bent volt az udvarba egy halott mellett, beugrottam érte és elhoztam, majd beültünk, ide jöttünk, bementem értetek és innentől tudjátok - magyarázta Marci
- Aha, de ugye megnézted, hogy mennyi benzin van benne, ugye? - kérdeztem
- Persze. Nagy eséllyel most jöhetett a benzinkútról, ugyanis tele van a tank - mosolygott Marci
- Aahh, király vagy - mondta Ricsi
- Köszönjük a segítségedet Marci - mosolygott rá Aisa
- Ugyan, semmiség - viszonozta mosolyát Marci

Már lassan 3 órája vezetett Marci, mikor mondta, hogy valahonnan benzint is kéne keresni ugyanis lehet, hogy úgy hoztuk el, hogy tele van, de nem tudni meddig bírja. Igaza volt, keresnünk kell egy kutat. Még nagyjából 45 percet kocsikáztunk amikor végre találtunk egy benzinkútat.
- Megyek megtöltöm tankot, meg a kocsi hátuljában lévő műanyag kannákat - mondta Marci
- Megyek veled - jelentkezett Aisa majd kiszállt a kocsiból.
- Lori, eljössz velem megnézni a kisboltot? - kérdezte Tomi
- Persze megyek. Kell nektek bármi is? - kérdezte Lori. Ricsivel egyhangúan mondtuk, hogy csoki kell
- Vigyázz rá!! Ha bármi van jelezz valahogy! - mondta erőteljesen Tominak
Erre csak bólintott, majd beindultak a boltba.
- És... Van köztetek valami is Aisaval?- kérdezte
- Nem, nem. Semmi ilyen nincs. Évek óta legjobb barátok vagyunk, és olyan mintha a kishúgom lenne, sőt. Annak tekintem őt. Nem tudnék elképzelni vele többet mint barátság. Mindig ott van nekem, hogy segítsen, és mindig számíthatok rá, és persze ő is rám - fejtettem ki - Ti mióta vagytok együtt Lorival? - kérdeztem vissza
- 2,5 éve vagyunk együtt. Decemberben lesz 3 éve. Nagyon szeretem, a mindenem ez a lány. Bele is őrülnék ha valami baja lenne. Vigyázni akarok rá, csak makacs és nem hagyja - mesélte - Már nagyon sokszor volt ebből vita, hogy nem hagyja, hogy vigyázzak rá.
- Makacs egy személyiségű. Az biztos. Őszintén nem is baj ha nem hagyja mindig. Sosem tudni, hogy mi fog történni ezért jobb ha megtanulja magát megvédeni - magyaráztam neki a véleményem.
- Hol vannak Loriek? - nyitotta ki az ajtót Aisa
- Bementek a kisboltba, hátha találnak valami ételt, vagy bármit. Miért? - kérdeztem
- Egy csapat élő-halott jön velünk szembe. El kell indulnunk most azonnal - válaszolta
- Bemegyek értük - mondta egyből Ricsi
- Nem! Itt maradtok. Bemegyek én! Ali itt a kulcs, ha 10 percen belül nem jövünk ki, induljatok el! Innen nagyjából 1 órányira lesz egy ház az erdőben, menjetek oda, és zárkozzatok be! 3-at fogok kopogni - ezzel becsukta a kocsi ajtót és berohant a boltba.
5 perc elteltével kirohantak a boltból táskákkal a kezükben. Marci beült a volán mögé, Lori Aisa mellé, Tomi pedig mellém. A táskákat hátra adták.

- Mit hoztatok? - kérdezte Ricsi
- Konzervet, kenyeret, tartós élelmiszert, és gyógyszereket. De azt rengeteget. Innit már nem hoztunk mert az van rengeteg, + benzint most vettetek fel. Ja és persze a kért csokitok - mesélte el.
- Minden rendben volt bent? Nem lett bajod? - kérdezte Ricsi, Loritól
- Nekem nem. Én jól vagyok. Tomi vágta el kezét hátul. Nem tudom mit csinált, én is akkor láttam amikor oda jött 4 szinte teli táskával - mondta
- Hol vágtad el a kezed? - kérdeztem
- A tenyeremet. Nem gond, túlélem. Bekötöttem, és ennyi - mutattam meg a kezét.
- Majd normálisan bekötöm amint a házhoz értünk - mondta Aisa
- Köszi szépen - mosolyogta el magát Tomi.

Oda értünk a házhoz, és elrekeszeltük az ajtót, majd leültünk az asztalhoz, és elkezdtünk beszélgetni.
- Egyébként bemutatkoznátok? Egyedül Alit, és Aisat tudom, mivel velük beszéltem többet - mondta Marci
- Jaj, persze. Ne haragudj. Ő Tomi, ugye akivel fent maradtál, ő Lori Ricsi barátnője, ő pedig Ricsi  - vezettem fel a neveket. - Mesélnél magadról pár szót? - kérdeztem
- Persze. Marci vagyok, 23 éves, tegnap még egyetemista voltam, ma meg már kitudja. Szeretem a zenét, a természetet, és akármilyen meglepő a földrajzot. Volt egy kis öcsém.. Pár éve meghalt. A szüleimmel nagyon jó kapcsolatom volt de nem tudom, hogy hol vannak - mesélte el
- Azta.. Sajnálom Marci. A szüleid biztosan épségben vannak. Ebben biztos vagyok - ment oda hozzá Aisa, és ölelte át.
- Aisa akkor bekötnéd a kezemet? - kérdezte Tomi, majd felállt az asztaltól
- Persze, megyek - engedte el Marcit, Aisa
- Aisa.. Majd beszélhetnénk négy szemközt? - kérdeztem
- Persze, csak először bekötöm Tomi kezét - bólintottam.

Kint beszélgettünk a többiekkel mikor Aisa kirontott a szobából, majd a házból is.
Lori felállt, hogy utána menjen, én viszont vissza húztam.
- Hagyd, úgyis beszélni akartam vele. Maradj bent a házba. Mindjárt jövünk - néztem rá, majd kimentem.