Túlélésért küszködve

12.

Tomi szemszöge

Annyira megbántam amiket a fejéhez vágtam, rohadtul flegma és bunkó voltam vele, nem érdemelte ezt meg, pont ő nem.
Ki rohantam az ajtón kis idő múlva, de nem találtam sehol. Aisa merre vagy? - kérdeztem magamtól. Nagyon aggódtam. Félek, hogy valami baj történt.
Istenem baba merre vagy. - kezdtem ideges lenni, nagyon.

Rohanást hallok magam mögött, így hátra néztem, és Aisába botlottam. Istenem, köszönöm, hogy nem esett bántodása, ennek a kincsnek.

- Baba merre voltál? - kérdeztem.
- Én, találtam egy udvart és ott ültem le, friss levegőre vágytam. Tomi, annyira sajnálom. - mondta.
- Nem baby, én sajnálom, nem kelett volna veled így viselkednem, neharagudj, te vagy a mindenem, és bele pusztulnék, ha bármi bajod esne. - öleltem át.
- Nem akarlak elveszíteni. - mondta könnyezve.
- Shh, kicsim, nem fogsz ígérem. Rendben? - csókoltam meg, amit ő is egyből viszonzott.
- Akkor béke? - kérdezte.
- Persze. Viszont mostmár tényleg aludjunk, mert késő van, rendben? - kérdeztem.
- Igen, menjünk.

Mentünk be a szobába, majd Aisa be feküdt az ágyra én meg mellé, majd át öleltem a derekát, és egy puszit nyomtam a hajába. Egyszerűen, teljesen megőrjit, ez a lány, ha vele vagyok ki kapcsolok, nem gondolkozok, teljesen K.O vagyok. Még kicsit simiztem őt, meg puszilgattam, de hamar elnyomott mindkettőnket az álom.

~Reggel~

Reggel a babám mellett keltem. Jó érzés volt arra kelni, hogy szuszog. Félórával később egy halk kopogás hallatszott az ajtón, majd Ali lépett be.
- Alszik? - suttogta.
Csak bólintottam, majd Ali mondta, hogy mikor felkelt menjek le, ez után ki lépett az ajtón, és becsukta maga után.
1 óra múlva is még aludt. Csodálkoztam is, hogy milyen jó alvókája van. Nem baj, legalább ki alussza magát.
Megpróbáltam volna elérni az asztalon lévő kis kést és egy fadarabot, de nem sikerült.
30 perc telt el nagyjából mikor Aisa megszólalt.
- Jó reggelt szívem - adott egy puszit.
- Jó reggelt édesem - viszonoztam az imént említett tettét. - Jó alvókád van, mit ne mondjak. Lassan 2 órája fent vagyok.
- Miért nem keltettél fel? - nézett rám.
- Olyan édesen aludtál, meg legalább ki alszod magad - csókoltam homlokon a lányt. - Viszont Ali szólt, hogy miután felkeltél menjek le, szóval jössz vagy maradsz?
- Megyek, csak add oda a pólómat - mondta a barátnőm.
- Hűha, nem jönnél le inkább így? - néztem végig tökéletes testén.
- Marci elé? Köszi, nem - küldött egy gúnyos mosolyt.
- Úgyis ki jár neki a verés, ha meg hozzád szól, ér, vagy akármi akkor meg meg lesz az ok is - magyaráztam neki.
- Tudom jól, de kihagyom a lehetőséget - állt fel az ágyból majd az ajtó felé indult.
- Örülnék neki ha lenne olyan nap mikor csak kettesben vagyunk - kulcsoltam rá a kezem a kezére. Erre Aisa csak elmosolyodott.
Mikor leértünk leültem az egyik faládára, és vártam, hogy Ali is leérjen. A többiek pakoltak valamit, mikor Marci elkezdte a ládákat feltúrni. Már lassacskán 20 percre ezzel ment az idő, hogy Marci pakolt a ládákba. Oda léptem Ricsihez, hogy segítsek neki. Nem szóltunk egymáshoz csak pakoltunk fel a kocsira. Ali megérkezett, és hozott magával 2 papirdobozt amiben konzervek, és vizek voltak. Lori egy nehezebb ládát vitt a kocsi felé amikor Marci oda lépett hozzá, és olyasmit motyogott az orra alatt, hogy miért nem tudunk segíteni neki ha már láttuk, hogy alig bírja el.
- Problémád van öcskös? - léptem Marci elé.
- Szerintem már most hagyjál békén, oké? Egy szót nem szóltam hozzád/hozzátok! - forgatta meg a szemét.
- Nyilván, te soha nem csinálsz semmit igaz? Te vagy maga a tökéletességnek a szinonimája. Te vagy az Isten! Te vagy a minden, csak a hibás nem! Meg a fenéket mostmár! Te is ugyanúgy lehetsz hibás valamiért, te is ugyanúgy elbaszthatsz dolgokat! Ne legyél már ki ha én nem, jó? - akadtam ki teljesen jogosan.
- Egy szóval sem mondtam, hogy nem lehetek hibás semmiért, de az, hogy mindenért is belém kötsz az már durva! Hagyjál békén és inkább pakolj! Amúgy sem csináltál semmit egész eddig!! - vágta hozzám a szavakat.
- Ne te üss először - súgta oda a Ricsi. - Inkább hergeld még, hogy ő üssön először. - Csak bólintottam, hogy tudom.
- Milyen érzés pótléknak lenni valaki szemében? - kiabáltam utána.
- Mi van? Miről beszélsz? - fordult vissza.
- Nem vagy más mint pótlék Lori szemében Ricsi után. Nézd már, hogy néz Ricsire! Totál szerelmes! - kezdtem hergelni. - Soha nem leszel elég fontos senkinek ahoz, hogy így nézzenek rád! Soha nem leszel a csapatunk tagja, mert egy senki vagy a szem... - be sem tudtam fejezni a mondatot mert Marci orrba vágott, majd fellökött.
Ráült a gyomorszájamra, majd újra és újra orrba vágott.
Ali be jött a hangzavarra, majd leszedte rólam Marcit. Amint felálltam gyomorba vágtam, majd megpróbáltam kirúgni a lábát, de előbb rúgott hasba minthogy kirúghattam volna a lábát.
Aisa beállt közénk, hogy fejezzük be, de Marci ugyanúgy próbálkozott ütni. Ricsi húzta ki közülünk az imént említett lányt, majd ölelte szorosan magához.
Falnak löktem Marcit, majd elkezdtem fojtogatni. Ali és Ricsi léptek oda és szedtek le róla. Marci földre rogyott, Aisa hozzám lépett és meglepő módon még Lori is.
- Tomi! Figyelj rám! Nézz a szemembe kicsim! - állt meg előttem a lány. Én csak óvatosan ránéztem. - Elég volt! Lerendezted, "te nyertél"! - formázott idéző jelet ujjaiból.
- Engedjetek el - nézett hátra Tomi a fiúkhoz.
- Biztos? Nem szeretném ha megölnéd - mondta Ali.
- Biztos. Aisa miatt leállok. Remélem te is hallod ott hátul, hogy csakis Aisa miatt hagylak békén, máskülönben már szét vertelek volna - kiabált oda a földön ülő fiúnak.
- Vagy csak mert egy gyáva féreg vagy - szólt vissza.
- Lehet gyávának tartasz, de engem féltenek. Tudod, hogy ki? Az a lány aki SOHA nem lesz a tiéd! - magamhoz húztam Aisat majd megcsókoltam.
- Gyere, lemosom a vért rólad - nézett rám a barátnőm. - Ali, Marci, és Lori, ti elmennétek portyázni?
- El, persze. Sietünk vissza, de legalább 3x ennyi cuccal akarunk vissza térni - mutatott hátra a kocsihoz a gitárosunk.
- Vigyázzatok magatokra, és sok sikert! - ölelte meg Aisa kicsi Kurtot, és legjobb barátnőjét, Marci mellett meg egy szó nélkül elment. Én kezét fogtam Alival, Lorit megöleltem, Marci elé pedig csak oda köptem. Ricsi nagy ívben kikerülte Marcit, kezet fogott az előbb említett sráccal, Lori előtt pedig megállt pár pillanatra majd magához ölelte szorosan, Lori pedig viszonozta az imént említett fiú tettét.
- Ricsi, jössz segíteni? - szólt oda a barátnőm.
- Megyek, persze - lépett el a lánytól majd megállt mellettünk.
Megvártuk míg elmennek majd felmentünk a szobába lefertőtleníteni sebeimet.
Aisa leragasztotta szám felett a sebet, elállította a vérzést az orromban, majd egy lágy puszit adott a számra.
- Ilyet többet ne csinálj! Értetted? - nézett rám aggódoan a lány.
- Jó, nem csinálok, ha nem fennhéjázik az a gyökér - válaszoltam a barátnőmnek aki csak rosszalóan mégis lágyan nézett rám. - Jó, nem lesz több ilyen, megígérem. - csókoltam meg. Aisa viszonozta az említett tettem, majd beleült az ölembe, és Ricsire nézett.
- Veled minden rendben van? - kérdezte a barátnőm.
- Hogy értetted azt, hogy Marci csak egy pótlék Lori számára? - tette fel benne lévő első kérdést.
- Figyelj, Lori csak féltékennyé akart téged tenni Marcival. Sose szerette, csak fájt neki, hogy te nem hittél neki. Ezzel akart vissza vágni. Látom rajta, hogy fülig beléd van esve a mai napig. - fejeztem be a mondatot.
Ricsi csak elkönyvelte a hallottakat majd kiment a szobából.
Aisára néztem aki pontosan tudta, hogy mire gondolok, majd heves csókokba kezdtünk.