Túlélésért küszködve

14.

Lori Szemszöge

Miután megpróbáltunk elmenekülni, a rengetek előhalott elől, úgy gondoltuk, hogy nagyon gyorsan haza kell jutnunk, mielőtt, minél többen jönnének ránk, ami nem lenne túl jó, mivel jó lenne ha senki se sérülne meg. Persze ez mind szép és jó tervnek tünt, ha nem kezdik el lökni meg ütni az ajtót meg a kocsit.
- A francba, valamit ki kell találnunk. - tanácsolta Marci.
- Hm, támadt egy ötletem, bár marha veszélyes, és nem fog senkinek se tetszeni, de nincs más választásunk. - helyeselte Ali.
- Mondd mi lenne ter..- mondtam volna ki amikor egy hatalmas ablak törést halottunk, basszus, be törték az üveget.
Ali fogta magát és az egyik pisztolyal amit elővett, fejbelőtte az élőholtat, majd oda jött hozzánk.
- Ugye nem fog felkelni? - kérdezte Marci.
- Esélytelen, hisz a fejébe kapta. - mondtam.
- Na, most legalább könnyebb lesz megvalósítani a tervet. - mondta Ali.
- Mi lenne az? - kérdezte Marci.
- Ugye biológiailag nézve a zombiknak, ugyan olyan szaguk van. - kezdte el Ali.
- És? Az rajtunk mit segítene? - felelte Marci.
- Gondolkozz, hogy nem vennének észre az élőholtak? - kérdezte Ali.
- Ha ugyan olyan a szagunk, mint nekik. - vágtam rá.
- Pontosan. Na most, itt van előttünk, egy halott, nekünk meg csak annyi a dolgunk, hogy a saját undorító, belükkel meg vérükkel bekenni magunkat.
- Fúj, baszki, valami más ötlet kicsi Kurt? - mondta Marci.
- Nincs más opció. - szólt Ali.

Rájöttünk, hogy csak így juthatunk ki, tehát cselekednünk kell. Találtam kesztyűt, meg valami szakadt ruhát, amit addig magunkra tehetünk. Marci fogott egy kést és elkezdte, felfágni a halotatt.
- Úristen érzitek? Fúj. - mondtam. Nem tartom magam egy kényes csajnak, de ez, fúj, még nekem is ki szedte a biztosítékot.

Miután Marci felvágta a halotatt, elkezdte magára tenni a sok vért meg a szerveket.
- El fogom magam hányni. - szólt Marci.
Ali is elkezdte, majd én kövezkeztem, aki
nem igazán bírja a vért.
- Itt vagyunk Lori, nem lesz baj. - szólt Ali, majd ennek hallatán, én is magamra kentem egy adagot.
- Mennünk kell. - szóltam, közben pedig probáltam, nem a szituációra gondolni.
Elindultunk a többiekkel, kicsit sántikálva, hogy tökéletesítsük, az álcát. Amikor elindultunk egyből ránk néztek az előhalottak, de nem furcsálták, nem jöttek utánunk, hanem csak ott maradtak továbbra is a kocsinál.
- Beszarok, ez müködik, egy zseni vagy Ali. - mondta Marci.
- Köszi. - helyeselt, kicsi Kurt.

Nem tartottunk messze még a kocsitól, és hallottunk a főútról hangos motor zajt. Elkezdtünk vissza fele indulni, hogy ne keltsünk nagy feltűnést, és persze érdekelt minket is, hogy mi/ki ez. Mikor kiértünk láttuk, hogy egy lány ül a motoron. Fekete hosszú haja hátra a tarkóján copfba kötve. A zombik elimdultak utána, és mi meg be tudtunk szállni az autóba. A nem régiben megölt zombit pedig kidobtuk az ablakon. Elindultunk a motoros lány felé, és intettünk neki, hogy jöjjön be az erdőbe. 10 perccel utánunk érkezett meg.

- Sziasztok, a nevem Bori - köszönt a lány kedvesen.
- Szia. Ő itt Marci, a jobb oldalamon Ali, én pedig Lori vagyok - mutattam be magunkat neki.
- Mi járatban erre? - kérdezte Bori.
- Hát igazából portyázni jöttünk el, és már az utolsó helyre mentünk amikor is megtámadtak minket. - fejeztem be, de kicsi Kurt még közbe szólt. - Esetlegesen nem tudod, hogy hol lehet drogéria a környéken?
- Hát nem messze, egy régi benzinkúttól 2 órára van egy kis város. Pont amerre mentetek, és ott van. De pontosan miért is kell? - kérdezte az imént említett lány.
- Hát tudod, a havi női próblémáim nem tűntek el, csak mert apokalipszis van. - fejeztem ki magam szépen.
- Na várj, abban tudok segíteni. Ezek nálam vannak, úgyanis én is csapattal voltam, de hát sajnos már csak egyedül vagyok. - mondta, majd a táskájába nyúlt.
- De neked is szükséged van rá. - mondtam egyből.
- Már nem. Volt régebben egy műtétem ami által már nem kell. A másik lánynak lett elhozva, de neked már jobban kell. - mondta, majd az egész táskát a kezembe nyomta.
- Gyere velünk haza! A motorodat be rakjuk hátra, és akkor így eltudsz velünk jönni. - vágta rá egyből Marci.
- Komolyan? Nagyon hálás vagyok! - ölelt meg minket Bori.

A két fiú hátra berakta a motort, és elindultunk haza. Rengeteget beszélgettünk Borival az út során, és nagyon is szimpatikus lett. Neki sem volt jó sora az apokalipszis előtt, de mégis emberséges maradt még ebben az embertelen világban is. Alika már fáradt volt, hogy vezessen ezért úgy gondoltam, hogy átveszem tőle, mert Marcinak még nem mertük átadni a volánt.
Mielőtt elfeküdt volna, még megevett egy konzerves ananászt, majd mint a jól lakott óvodás elfeküdt aludni.
Lassan 2 órája vezettem, és Marci úgy gondolta, hogy az utolsó 2 órára még megeszik egy konzerves babot, de nem volt jó ötlet. Ugyanis eléggé meg volt a bukéja. Borinak rengeteg képregénye volt még a motoron lévő táskájában, és amikor is tudott olvasott. Marci elkezdett énekelni, és meglepően jó volt. Mikor megkérdeztük, hogy ez melyik zene volt, csak megrántotta a vállát.
Ez után csendesen telt az út, és hazáig nem is beszéltünk.
Mikor oda értünk, dudáltam, és beengettek a többiek. Most nem mertük mint hagyni az autót, ezért beálltunk vele az előcsarnokba.
Kiszálltunk a kocsiból és elkezdtünk kipakolni. Megkértem Borit, hogy még maradjon bent egy kicsit.
Szét válogattuk a cuccokat. Az ananászokat, és a babokat egy dobozba, a piát is külön, a társast leraktuk az asztalra. A ruhákat pedig elkezdtük szét válogatni, hogy kinek melyik kell, és hányas méret. Aisa és én divatbemutatót tartottunk a fiúknak, tetszett nekik, az már biztos. Utána megmutattam Aisanak, hogy találtunk női dolgokat is és, hogy azok a fehérneműk alatt lesznek.
Alika úgy gondolta, hogy gitározik egy kicsit, és neki állt Green dayt játszani. Mindenki imádta nyilvánvalóan, és még rengeteg zenét kértünk tőle. Például, AWS, Nirvana, Oasis, The Beatles, Tankcsapda, Road, Slipknot.
Már bő 1,5 óra eltelt mire eszembe jutott Bori.
- Srácok, figyeljetek egy kicsit. Be akarok mutatni nektek valakit. Most találkoztunk vele az úton, és ő segített nekünk meg menekülni a zombiktól. - oda léptem a kocsi ajtóhoz, és szóltak neki, hogy jöjjön ki.
- Sziasztok. Bori vagyok - lépett ki az autóból.
- Te mi a fenét keresel itt? - fehéredett le egy pillanat alatt Tomi.
- Tomi? Te itt? De rég láttalak. - ugrott Tomi nyakába Bori.
- Jó, jó, oké. Elég lesz. Szia, Aisa vagyok, Tomi barátnője. - nyomta meg a hangsúlyt Aisa, a barátnő szónál.
- Örülök a találkozásnak - mosolygott Bori. - Én meg Tomi exe vagyok. - Ricsi kiköpte a kortyot a szájából majd megszólalt.
- Várj, te az a Bori vagy? - esett le a tantusz neki is.
- Igen, igen. Szia Ricsi - ölelte meg őt is.

Aisa oda lépett hozzám, majd egyszerre oda szóltunk egymáshoz. „Nem marad sokáig!!"