We shouldn't do that...

Kedves naplóm..

A nevem Mieczyslaw Stilinski,de szólíts csak Stilesnek. Idén leszek 18 éves ami kissé röhejes. Még nem volt senkim és a születésnapi kívánságom az, hogy vele lehessek. Azzal az egy emberrel aki felforgatta az életem. Előtte viszont had mutassam be az életem. Beacon Hillsben élek apukámmal, mivel édesanyám túl hamar magunkra hagyott. Szeretek mindenfele a Jeepemmel mászkálni a legjobb barátommal Scottal, aki most is mellettem ül. Vagyis inkább gugol, mivel megint rosszul lettem edzésen. Régebben egyikünk sem tudott Lacrossezni. Igaz is a lényeget elfelejtettem. A legjobb barátom egy vérfarkas és aki felforgatta a szerelmi életem? Igen, ő is közéjük tartozik. Akarsz hallani egy titkot? Az a valaki egy fiú aki ellopta a szívem...Ezt még Scott sem tudja rólam, szóval kérlek tarsd titokban.

-Stiles hallasz minket?!-Scott próbált visszarántani a jelenbe, de gondolataim máshol jártak. Nem vagyok jó futó, hamar befulladok. Se aszmám nem volt eddig se semmim. Vagyis mi ezt hittük. Scott ereje után is figyelt rám, tudta hogy nem bírom a tempót. Megráncigálta vállam, amitől észhez kaptam.

-Igen egy kicsit..

-Megint a levegő?

-Majd jobban leszek..

-Ez nem így működik. Mindig ezt mondod..

-Menj vissza játszani, te vagy a kapitány!

-A kapitány dolga, hogy figyeljen a csapatra.-közben az edző is észrevette, hogy mindjárt megfulladok.

-Bilinski mi folyik itt?!

-Edző bá, nincs jó passzban.

-Vigye le a pályról!-Scott segített talpra állítani, majd a segítségével az öltözőbe bicegtem.

-Hívjak orvost?

-Nem kell..

-Ugye tudod, hogy ez nem normális?

-Scott az egész életünk nem normális amióta Peter megharapott téged. Most, ha lehet átöltöznék.

-Rendben.

-Scott.

-Most mi az?

-Elfordulnál?-felnevettet.

-Várj te most komolyan beszélsz?

-Légyszives.

-Jó rendben, jézusom..

-Köszönöm.-gyorsan átvettem a rendes öltözékemet, majd kimentem, hogy megmossam az arcomat. Scott követett.

-Mióta zavar, ha néznek öltözés közben?

-Lehetne más a téma?

-Csak ugratlak.-megforgattam szemeim.

-Figyelj Scotty köszi a segítséget, de szerintem én hazamegyek, te pedig menj vissza az edzésre.

-Nem lesz baj?

-Ugyan mi?

-Akármi..Pánik roham?

-Kikérem magamnak, hogy ritkán fordul elő!

-Csak aggódok érted..

-Mondtam már, jól vagyok.-megveregettem hátát, felkaptam cuccaim és kocsim felé vettem az irányt. Tényleg jobban lennék, ha mellettem tudhatnám őt mindenegyes napomon..Amikor kiérek a suliból és már ott várna..Még mindig nem említettem meg, hogy kiről beszélek? Derek Hale. Az elmúlt években sokat segített Scottnak és nekem is. Kialakult közöttünk egy elég szoros kötelék. Érzem, hogyha vele vagyok mintha, minden más lenne. Nem tudom, lehet csak beképzelem. Viszont tudom, hogy Scott örülne nekünk. De komolyan. Látom a nézéseit amikor Derekkel beszélgetek, mégsem merek neki Coming Outolni. Egyszerűen félek, hogyfog rámnézni.