We shouldn't do that...

Az igazság

-Derek hol vagy?!!- kiabálásokra riadtam fel. Ahogy láttam ő már rég fent volt. Szája elé tette ujját, hogy maradjak csendben.

-Derek! Van itthon valaki?!- ismerős hang volt. Peter.

-Maradj itt elintèzem.-suttogta, majd magára dobta ruháit amit tegnap szanaszèt dobáltam.

-Itt vagyok, mit akarsz?-előtèrben voltak, így hallhattam mindent.

-Tegnap este, átjött hozzád az ember gyerek nem de?

-Mármint Stiles?

-Oh igen,"Stiles"-forgatta szemeit.

-Honnèt tudod?

-Szerinted miért jöttem át? Elcseszted. Az enyém lehetett volna, de te elé ugrottál! Erre a pillantra vártam, de te elszúrtad!

-Várj miről beszélsz?!

-Átkell változtatnunk. Nekünk is jobb lesz és neki is.

-Nem is vagy a falkámban, nincs jogod kijelenteni.

-Ő sincs a falkádban. Egy ember nem lehet a falkádban, mikor érted meg végre?! Nem való közénk! Vagy átváltoztatod vagy én fogom! Nem tudod örökké vèdelmezni! Egyáltalán mit látsz benne? Mitől ilyen különleges számodra az a srác?!

-Takarodj.

-Derek csak gondolj bele!

-Azt mondtam takarodj! Ha csak egy ujjal is hozzá érsz megkereslek és megöllek.

-Ne gyere sírni nekem, ha meghal.- köddé vált, mint ahogy tegnap tette. Mindent hallottam. Fájt, mivel igaza volt. Ember vagyok mit keresek én egyáltalán itt? Felvettem alsónadrágomat nadrágommal együtt, majd mellé sètáltam.

-Igaza van..

-Ugyan miben?!

-Nem vagyok a falkád tagja, soha nem is voltam hisz ember vagyok...

-Nem, nincs igaza.

-Derek..te is tudod, hogy igaza van.

-Az alpha választja ki falkájának tagjait. Èn téged választottalak.

-Nem vagyok elég erős... Teher vagyok..

-Ne kezd.

-Èn csak tènyeket közlök.

-Soha nem voltál és nem is leszel teher a falkámban.

-Ès mivan Peterrel?

-Nem fog bántani.

-Nem tudhatod... Akkor inkább harapj meg most. Nem akarom, hogy ő által legyek Vèrfarkas.

-Nem fogom megtenni.

-Tegnap este...Ha csak egy másodperccel később érkezel megharapott volna.

-Stiles..-átfűzte kezeit derekamon.

-Tudom, hogy te ezt nem akarod. Tudom, hogy ember akarsz lenni. Tudom, hogy most félsz, de vigyázni fogok rád.

-Ne dobálozz olyan szavakkal amiket nehezen lehet betartani..-nekidőltem, kicsordult pár könnycseppem. Legutóbb apukám mondta e szavakat. "Vigyázni fogok rád" Kitalálhattad, nem tette meg. Nekem kellett vigyáznom rá. Nem tudok már hinni ezekben, hisz csak szavak. Az emberek megszegik ígéretüket. Túl sokszor csalódtam már èletemben.

-Jobb lesz, ha hazamegyek..

-Peter miatt?

-Minden miatt..

-Nem jó ötlet ilyenkor egyedül..

-Egèsz èletemben maganra vigyáztam, nem lesz baj.-aggódott. Nem akarta, hogy menjek, de ezek után nem akartam ottmaradni. Elhúzott magától, majd elkezdett keresni egy pulcsit. Elèggè nagy volt rám, viszont kényelmes és èreztem benne az illatát.

-Csak hogy ne fèlpucèran menj haza..

-Ezt megtartom.

-Tudom hol laksz.

-Ez mit jelensten?

-Majd meglátod.-elköszöntem egy búcsú csókkal, majd hazafele vettem az irányt. Össze-vissza kapkodtam a fejem, féltem, hogy megérezte bent Peter a szagomat, majd leesett. Mivel este Derekkel szeretkeztünk átvettem a szagát így az enyémet ellepte és nem érezte. Hazafele az út majdnem fél óra volt, nem bántam addig áttudtam gondolni Peter szavait. Sokkal könnyebb lenne az életem, ha Vèrfarkas lennék. Mégis az egyik részem ellenzi. Nem tudom mi tévő legyek. Nem tudhat örökké vèdelmezni Derek se...Lehet ez miatt előbb-utóbb elhagyna, mert megunná a vèdelmezô szerepet.. Egyáltalán mit lát bennem? Ez a mondata aggasztott.. 'Egyáltalán mit látsz benne?"

Hazaèrve ritka pillanat fogadott. Apám otthon volt, viszont nem józanul. Ismèt ivott miközben egy ügyet oldott meg. Utáltam ezt a részét. Megígèrte, hogy soha többé nem fog piához nyúlni, mivel olyankor elveszti önmagát. Kèrem vissza a régi apámat. Azt a verziót amikor még minden normális volt. Besètáltam hozzá dolgozó szobájába, még fent volt.

-Apa megigèrted, hogy nem nyúlsz többet piához..

-Èn vagyok az apa, te nekem ne mond meg mit csinálhatok és mit nem!

-Hallod te magad? Már megint nem vagy önmagad.

-Inkább hozz még egyett ebből.

-Nem!-kiütöttem kezéből a sörös üveget.

-Engem is megakarsz ölni, mint ahogy èdesanyádat?! Miattad kell ezekhez nyúlnom! Miattad váltam ilyenné!

-Nem...nem tudod elviselni, hogy már nincs közöttünk..-szavai mélyre vágtak. Próbáltam nem sírni, visszatartottam könnyeimet.

-Takarodj ki a házamból. Most! Anya gyilkos vagy! Nem vagy a fiam!-felpofozott és nekem vágta az asztalon lévő poharát,aminek egy kis része megvágta az arcomat. Felfutottam a szobámba amit találtam beledobtam a sporttáskámba. Összepakoltam cuccaimat és kirohantam a házból. Kezeim ismét remegtek alig tudtam felhívni Scottot, de végül sikerült.

-Scott.. Scott gyere értem kérlek nem..nem bírom tovább..-hangom zaklatott volt,rekettes, levegőmet össze-vissza kapkodtam. Hallotta, hogy mindjárt egy rohamot kapok.

-Stiles semmi baj úton vagyok, maradj vonalban.-Èvek során elég jól megtanulta kezelni az ilyen helyzeteket. Nem kèrdezett, csak jött. Szerencsèm volt, hogy pár utcával lakott csak lejebb. Pár percen belül megis èrkezett.

-Stiles?

-Csak menjünk..

-Az arcod. Ismèt?

-Igen..

-Ez lesz előbb utóbb velem és Derekkel is..

-Hè miről beszélsz?

-Ember vagyok..

-Ez nem számít.

-De igen..

-Mondott Derek neked valamit?

-Peter...-èreztem, hogy mindjárt megfulladok. Belèkapaszkodtam, de a földre zuhantam. Ennyi volt. Elsötètült minden. Talán itt a vég? Talán ennyi volt az életem? Utolsó kèpkockám ahogy Scott lehajol mellém ès szólongatja nevem, de semmi reakció. Sötétség borított mindent.