We shouldn't do that...

Tudom, hogy akarsz

Másnap reggel bejöttek értem Scottèk. Az este folyamán alig tudtam aludni a gondolatoktól. Láttam ahogy besétál hozzám és átakar ölelni, de ellöktem kezeit magamtól.

-Stiles minden rendben?

-Hagyj.-ismèt megpróbált átölelni, sikertelenül.

-Törtènt valami?

-Csak ne keress többé! Kilépek!-kikerültem, arcom elé tettem kezem, hogy ne lássa könnyeimet.

-Ez meg mi volt?-Scott èrtetlenül állt ott, hisz tudta a kezdezek óta belé vagyok zúgba Derekbe.

-Nem tudom...-ablak felé kezdett sétálni.

-Scott te is látod ezeket?

-Karom nyomok?

-Itt járt. Megölöm.

-Derek várj! Nem tudjuk, hogy mit tett.

-Nem elég az előbbi?! Mondott neki valamit rólam. Biztos vagyok benne.

-Beszèlek vele.

-Veled megyek.

-Biztos jó ötlet?

-Nem, de róla van szó...-kisètáltak, Jeepem előtt vártam Scottot, mivel volt olyan kedves és elhozta a sulitól.

-Nem akarok beszélni. Scott menjünk.

-Mondot rólam valamit?

-Nem voltam világos? Hagyj. Ne keress. Ami kettőnk között történt hiba volt. Soha nem működne közöttünk. Ez mind csak látszat volt.-beültem az anyós ülésre, visszapillantóból néztem a reakcióját. Szavaim összetörtèk. Èn vagyok itt az igazi szörnyeteg. Talán egyszerűbb lett volna, ha elmondom Peter fenyegetèsèt, de akkor Dereket bántaná. Már nem csinálhatom vissza. Egy darabig még beszèlgettek Scottal amit persze nem hallottam.

-Ez nem ő... Soha nem mondana ilyet..

-Mi történt közöttetek pontosan?

-Teliholdkor lefeküdtünk..

-Lehet jobb lett volna, ha nem kérdezek rá.

-Scott!

-Bocs. Hallgattad a szívverèsèt miközben mondta, hogy nem akar látni többet?

-Igen..Felment a pulzusa,hazudott.

-Pontosan. Rendezd el Petert én addig figyelek rá.

-Akkor sem értem... Miért nem mondja el, hogy bántani akarta tegnap?

-Tèged akar védeni.-megnyomtam a Jeep dudáját jelezve Scottnak, hogy fogja rövidre.

-Menjetek.-innentől külön utakon mentünk. Scottal egész úton nem beszéltem az ablakon nézegettem, könnyeimet visszatartván. Derek Peter után ment elintèzni a problémát. Bárcsak könnyebb lenne az életünk..

Scottèknál voltunk. Az édesanyja
néha -nèha ránk nézett az állapotom miatt. Láttam Scott tekinteteit ahogyan mèregetett. Eddig bírtam a csend királyt.

-Valamit szeretnél?

-Mi volt az huh?! A parkolóban?!

-Semmi.

-Tudjuk, hogy hazudtál. Annyira szereted, hogy már ellököd magadtól!

-Nem tudsz te semmit!

-Akkor mond el!

-Nem lehetek vele.

-Ki szerint?

-Szerintem. Nem működne.