We shouldn't do that...

Elhagyom

Sötétség borított mindent. Hangokat hallottam körülöttem.

-Hol van?!

-Itt, de még nincs magánál..Kösz, hogy tudtál jönni..

-Ne viccelj még jó, hogy jövök.
Scott? Mi történt az arcával?!

-Majd ő elmesèli.. Légy vele megértő rendben?

-Magunkra tudnál hagyni?

-Kint leszek.-felismertem a hangokat. Derek és Scott beszélgettek.

-Stiles?-kiakartam nyitni szemeim, de még testem gyenge volt hozzá. Èreztem èrintèsèt arcomon. Folyamatosan szólongatta nevemet.

-Stiles kèrlek nyisd ki a szemed..- arcomat simoggatta. Minden egyes szavát hallottam. Elkezdtem mocorogni.
Nagy nehezen, de ismét teljesen magamnál voltam.

-Hè szia..

-Uhm mi történt? Mit keresel itt?-körülnèztem, kórházban voltam. Felakartam állni és eltűnni innét, de nem engedte.

-Pihenned kell. Összeestèl. Scott hívott fel, mivel egyedül én vagyok itt a nagykorú.

-Vigyetek ki innét..

-Ma még nem lehet. Mi történt?

-Apám..

-Bántott?!-felpattant, de eltudtam kapni kezèt.

-Ne csinálj semmit.. Nem önmaga..

-Hányszor?

-Micsoda?

-Hányszor bántott?!

-Derek..

-Halljam.

-Nem a te dolgod! Nem fogsz tudni mindentől megvédeni!

-A reggelről van szó nem igaz?-hallgattam. Leült az ágyam szélére.

-Nehogy azt mond, hogy Peter miatt nem akarsz velem lenni..

-Nem akarlak terhelni..

-Stiles..Megbeszèltük..

-Menj el.

-Nem.

-Kèrlek menj el..

-Maradok.

-Nem akarom, hogy így láss.

-Maradok.

-Kiabálni fogok..

-Èn meg maradni.-egymás tekintetèt néztük. Végig mosolygott rám. Mostmár tudom miért szerettem bele oly régen.
Pillanatunkat Scott szakította félbe.

-Hogy érzed magad?-levettem Derekről szemeimet, Scott felé néztem.

-Mostmár jobban..

-Anyukám azt mondta, hogy este bent tartanak és reggel hazamehetsz. Beszèlni fog apukáddal, de addig a pár napig nálunk leszel vagy másnál.- Derekre szegezte tekintetèt.

-Köszönöm...

-Testvèrek összetartanak. Van valamire szükséged?

-Nincs... Ha nem haragszol kicsit pihennèk egyedül..

-Persze, majd hívj.-intett egyet és kisétált a szobából. Követni akarta Scottot, de lefogtam kezét. Rámszegezte tekintetèt.

-Azt mondtad maradsz..

-Nem pihenni szeretnél?

-De...de itt nem érzem biztonságban magam.

-Maradok.-befeküdt mellém, ráhajtottam fejemet.

-Sajnálom az előbbit...

-Elmondod mi történt?-vègig a hajamon simította végig kezét ismètelve mozdulatait.

-Hazamentem.. Otthon volt, de már megivott jó pár üveget és ki tudja mit.. és ő..

-Stiles?

-Hagyjuk...

-Itt vagyok. Beszélj velem.

-Azt mondta, hogy miattam lett ilyen, anya gyilkosnak nevezett és letagadta, hogy a fia vagyok..-kezeimmel kezdtem ütlegelni magam, így vezettem le a dühömet.

-Nyugodj meg..-lefogta kezeimet.

-Nincs semmi baj, hallod? Itt vagyok neked, itt van Scott neked.

-Tönkreteszem az embereket..

-Shh nem, dehogyis..Gyere ide..-magához húzott amennyire csak tudott. Ajkait nyakamhoz ragasztotta,kezeivel ringatott. Elèrte hatását, kezdtem megnyugodni tőle.

-Próbálj aludni.

-Elfogsz menni?

-Muszáj lesz, tudod látogatási idő...

-Mi lesz, ha este bejön és rámtámad?

-Figyelmeztettem már Melissát.

-Lehet jobb lenne.

-Nem.

-Ha megharapna nem lennék folyamatosan rosszul... Megvédhetnèlek titeket...Sokkal egyszerűbb lenne minden.

-A harapás lehet megölhet. Ezt ne feledd.

-50% -ban.

-Nem leszel Vèrfarkas.

-Èlvezed a főnökösködèst?

-Elèggè.-rámmosolygott, majd szemeim szép lassan lecsukodtak.

-Derek idő van.-szólt be Melissa. Kimászott az ágyból, kifelé megbeszèltek mindent.

-Biztos nem maradhatok?

-Sajnálom szabály.

-Legalább figyeljetek rá. És Melissa? Mit tudsz az apjáról?

-Règebben a neje elvesztèse után ivott. Sokat. Stiles még csak egy kisfiú volt, de már akkor önálló volt. Nem szereti, ha az emberek gondoskodnak róla. Viszont téged eltűr. Derek kérlek ne hagyd magára, elég embert vesztett el.

-Köszönöm..Nem fogom.

Èjfèlkörül járhatott az idő. Lèptekre ébredtem fel. Az ott dolgozók voltak azok. Kezdek paranoiás lenni. Átfordultam oldalamra amikor egyszer csak szembe nem néztem vele. Peterrel. Szívem majd kiugrott helyèről. Kiugrottam ágyamból futni akartam, de már az ajtó előtt állt.

-Stiles... Miért van olyan szagod, mint Dereknek?

-Hogy jutottál be?

-Ismersz nem?

-Hagyj békén.

-Kèrdeztem valamit.

-Ez az ő pulcsija..-közelebb lépett hozzám, majd végig szimatolta testem.

-Az egész tested bűzlik tőle. Várjunk..Ti ketten?! Jézusom.. Ezért véd téged ennyire?! A kis fiúbarátja vagy?! Most komolyan?

-Mi csak..

-Ti csak mi?

-Nem rád tartozik.

-Lehet, de miattad gyenge a falkája. Mivel én a vagyok a legjobb barátja ezért segítek neki.

-Csak változtass át..

-Nem Stiles. Megfoglak ölni. Nem fog Derek miattad egy kis buzi gyerek lenni. Nem hagyhatom ugye megèrted? Vagy van egy másik opciód. Soha többé nem fogod keresni. Soha.

-Nem teheted ezt.

-Dehogynem. Èletben akarsz maradni? Elhagyod őt és a falkáját. Ha meg nem? Előtte foglak felnyársalni. Utolsó perceiben fájdalommal teli arcát fogod nézni. Hogy döntesz?

-Peter...

-Válassz.

-Ne csináld ezt.

-Nem hagyom, hogy miattad legyen gyenge.

-Nem tudok nélküle élni..

-Nem az én bajom. Vègleges döntés?

-Elhagyom a falkáját.