We shouldn't do that...

Mi volt ez?

Láttam rajta, hogy kíváncsi lett milyen más titkaim lehetnek, hisz a felét nemrég mondtam el neki. Éppen mondtam volna valamit, amikor telefonja megcsörrent.

-Nem baj, ha?

-Nyugodtan..-felvette a telefont eléggé rövidre fogta mondandóját. Hamar letette. Látta, hogy előbb-utóbb megfogom kérdezni kivolt az, ezért inkább belekezdett.

-Sheriff volt az.

-Te beszélsz az apámmal?

-Nem. Csak szolgálatában hív fel.

-Miért?

-Néha segítek nekik nyomozásban, ha elakadnak.

-Nem kellett volna bevonnom a világunkban sajnálom.

-Ugyan, legalább a hasznukra van az éles szaglászom.

-Akkor gondolom mész. Köszönöm, hogy meghallgattál.

-Te miről beszélsz?

-Az előbb hívtak, hogy kell a segítséged.

-Nemet mondtam.

-Nem kellett volna miattam.

-Hidd el inkább veled vagyok, minthogy nyomok után szaglásszak.-elmosolyogtam, jó volt hallani, hogy valaki még engem választana.

-Lehet egy kérésem?

-Mégpedig?

-Amiket elmondtam neked...Lehet, hogy ne add tovább Scottnak? Nem akarom, hogy aggódjon...

-Kettőnk között marad.-ismét ugyanúgy nézett rám. Szemei csillogtak, mintha megakarna csókolni. Biztos csak a fáradtságtól képzelem be.

-Izé...nem baj, ha lassan lefekszek? Kezdek fáradt lenni és nem muszáj maradnod. lassan este 10 lesz neked is hazakéne menned.

-Leakarsz rázni, jogos.

-Mi? Nem!

-Igazad van késő van. Nem kéne már itt lennem. Pihend ki magad.-gratulálok Stiles ezt is elcseszted. Felállt helyéről, majd ahogy ablak felé vette az irányt kezét végig simította kezemen. Olyan gyorsan történt minden, hogy amire felfogtam mi történt addigra már nyoma veszett. Nem értettem mi volt ez. Értem, ha én furcsán viselkedek, de ez nem rávall. Ameddig itt volt akkor is furcsa volt. Kereste a szemkontaktusomat, elbambult, mintha valamit akart volna. Talán így akarja érzékeltetni az esélyemet nála?Megkell ezt valakivel beszèlnem, de már csak holnap. Szemhèjaim már leis csukódtak.

Reggel kínzó gondolataimmal èbredtem. Mièrt viselkedett, olyan furcsán tegnap? Mièrt simította meg a kezem? Biztos csak a Telihold miatt viselkedik ilyen furcsán. Nem hinném, hogy szerelmes lenne belém, végképp nem hinném, hogy meleg lenne...Mégis csak Derekről beszèlünk nem?! Gondolataimat telefonom szakította fèlbe.

-Suli után nálam.-A tegnapi után, most azt akarja, hogy menjek át hozzá? Soha nem hívott át magához Teliholdkor...Mit akarhat tőlem? Na jó össze kell szednem magam, vagy megbukok a mai teszten.

Suliban beérve Scott fogadott.

-Mi ez az arc?

-Milyen arc?

-Az a tipikus "történt valami" Stiles arc.

-Semmi nem történt..

-Ugye tudod, hogy rosszul hazudsz?-talán végre őszintènek kéne lennem vele. Mármint azzal aki vagyok, nem kène előle titkoloznom ezzel, elég ha nem tudja, hogy egyre több rohamom van.

-Scotty tudom, hogy a legjobb barátom vagy meg minden..

-Mit csináltál?!-szemei majdnem kiestek helyükről.

-Ne gondolj egyből rosszra!

-Bocs..folytasd.

-Derek áthívott ma...Ami nem is lenne gond, de tegnap amikor átjött hozzám furcsán viselkedett.

-Furcsán?

-Lehet hülyeség...De mintha flörtölt volna velem..

-Ugyan arról a Derekről beszélünk?

-Scott... én...

-Te mi?-láttam szemén a kíváncsiságot, most már nem fordulhatok vissza.

-Èn..-kezeim elkezdtek remegni.

-Èn..meleg vagyok..-hangom elcsuklott. Ő volt az első akinek elmondtam ezt. Megkönnyebbülten éreztem magam, mégis sírtam, féltem a reakciójától.

-Stiles...

-Sajnálom..-megtöröltem kezemmel szemeimet.

-Ne kérj mindenèrt...Tudod,hogy ez nem változtat semmit ugye? Ugyan azaz ember vagy, nem èrdekel, ha másabb vagy. Én meg fèlig egy farkas vagyok és te így is szeretsz nem?

-De...Ha tudnád mióta elakartam mondani..-átölelt, hogy érezzem mellettem van. Komolyan, ha ő nem lenne szerintem már rég nem élnèk..

-Gyere menjünk órára..-vállamba karolva besètáltunk az óránkra. Első órán angol tesztett írtunk. Előttem volt a papír, mindenki írt én pedig csak magam elé bámultam. Nem tudtam nem a tegnapra gondolni. Szedd össze magad Stiles..
Végül az utolsó 5 percben összecsaptam a dogámat. Ez miatt is befogják hívni apámat, de már hozzászokott. A nap többi részében Scottal beszèlgettem és néha rákèrdezett Derekre is. Komolyan Scott? Nem könnyíted meg az életem..
Utolsó óra 5 percèben szabadfoglalkozást kaptunk, persze hogy Scott ezt is kihasználta az információ gyűjtèshez.

-Mióta?

-Hm?

-Mióta tetszik?

-Scott..

-Èrdekel. Lègyszii-elővette tipikus "boci" szeneit.

-Mondhatnám, hogy az első találkozás óta?

-Ilyen sokáig titkoltad előttem?!

-Bocs, de nem tudtam, hogyan..

-Nyugi megèrtem. Vèrfarkaskènt én sem tudtam, hogyan közöljem otthon. Tènyleg, elfogod mondani otthon?

-Dehogy. Másrèszt örülök, ha egy héten egyszer látom apámat...-vègszavamra megszólalt a kedvenc hangom. Kicsengettek.