We shouldn't do that...

Felejthetetlen

Pár percen keresztül folyamatosan egymást néztünk. Szemeink fel le mozogtak. Egyszer egymás tekintetèt kerestük egyszer pedig egymás ajkát kívántuk.Feljebb húzta testét, hogy egész testsúlyával rám tudjon nehezedni. Testünk minden porcikája összeforrt, mint a levegő közöttünk. Arcomat kezdte simogatni. Játszott velem. Kíváncsi volt mennyire vagyok türelmes. Mèlysóhajaimból leszűrte, hogy nehezen tudom uralni magam.

-Derek mondtam, hogy nem szabadna nekünk...-ezzel èrtem el nála, hogy végre befejezze a kis játszmáját velem. Ajkaimra cuppant. csókjai oly hevesek voltak, felkellett vennem a tempóját. Kezeim már nem voltak szabadok összekulcsolta őket fejem fölött. Nyelvünk összevissza mozgott egymás szájába. Testèvel ritmikusan fel-le mozgott rajtam. Beakart indítani, de nem tudta, hogy már rég megtette. Kezeimet kiszabadítottam, elkezdtem vetkőztetni.
Ledobtam pólóját földre,hátába eresztettem körmeimet. Lábaimat összekulcsoltam derekával mostmár mind a ketten egyszerre mozogtunk. Elővette karmait, egy pillanatra azt hittem elvesztette a fejét, de csak pólómat szabta le rólam.

-Soha nem bántanálak. Soha.-Ráharapott fülemre, miközben bele suttogott. Elindult csókjaival lejebb és lejebb testemen. Felsőtestemen minden porcikáját végig csókolta. Közben nagyokat sóhajtva, egyre jobban kapaszkodtam belè. Végre úgy èrzem, hogy jó helyen vagyok. Vele. Mielőtt igazán elèlveztetett volna összekulcsolt lábaimmal átfordítottam. Nem számított rá. Szemei megint csillogtak. Ugyan azokat a mozdulatok elvègeztem rajta, mint ő rajtam. Èreztem ahogy karmait előhúzza és belemèlyeszti bőrömbe. Nem èrdekelt, folytattam tovább. Legalább tudom mikor èlvezkedik csókjaimon. Egyszer viszont túlzottan belèmmart amitől felnyögtem. Felkapta fejét rá, de mielőtt megszólalhatott volna már ajkait haraptam. Èreztem, hogy nem szeret alul lenni, abban a pillanatban visszarántott maga alá. Lehúzta sliccemet majd elővette. Csókjainkat nem bírtam nyögèsek nélkül. Èlvezte hallani a hangom. Kezeimet tarkójánál fogva összekulcsoltam. Átadtam magamat. Az övé voltam. Bármit tehetett velem. Ahogy átfordított hasamra akkor szembesült, hátam állapotával.

-Ne foglalkozz vele..

-Mièrt nem szóltál?!-felültem, megfogtam arcát és csókolgatni kezdtem.

-Nem fáj..Gyere vissza..-szemein láttam amit még soha nem láttam. Csalódott volt. Azt hitte, hogy bántott, de elkell fogadnunk, hogy neki két énje van. Visszafeküdtem hasamra, azt vártam, hogy levetkőztett, de helyette végig csókolta az egész hátamat amitől beleborzongtam. Tènyleg bűntudata volt.

-Mire vársz még? Csináld..-mindketten félig ruhában voltunk, de nem sokáig. Letèptük egymásról a ruhákat, azonban észrevettem szemeit.

-Hadd lássam őket.

-Nem..

-Ne szègyeld..-felvillantak piros szemei. Imádtam látványát. Imádtam minden egyes porcikáját nem csak az emberei ènjènek. Vègig simítottam kezeim arcán.
Nem tudtam betelni vele. Gyönyörű volt.

-Szóval előhoztam a piros szemeid..Ez mit jelent?- ajkunk ismét pár centire voltak egymástól. Nem tudtuk nem agybahagyni a mosolygást a flörtölèsek mellett.

-Szerinted mint jelentenek?

-Nem is tudom...-sejtettem, de szerettem játszani vele.

-Megmutathatom..-számon végig húzta mutató ujját, majd ismét hasamon fekve találtam magamon. Hogy lehet ilyen èszrevètlenül gyors?! Ahogyan elkezdett megujjazni már tudtam. Azért jöttek elő piros szemei mivelt vágyott rám, akart, nem tudott ellenállni èrzèsein. Legszívesebben elsírtam volna magam.
Nem a fájdalomtól, hanem mert valakinek végre fontos voltam. Úgy igazán fontos. Nem mint Scottnak, őt testvèremkènt szerettem. Viszont Derek èrintèseire már rég vágytam.

-Mostmár tudod?-ahogyan belesuttogott füleimbe, imádtam. Ezt az egyetlen hangot akarom hallani egész èletemben. Válaszolni alig tudtam neki, csak szaggatottan nyögdècselve voltam rá képes. Egész testèvel fel-le mozgott bennem. Gondoltam, hogy jó lehet az ágyban, de nem hittem, hogy ennyire..
Megnehezítette a dolgomat. Számat befogta kezeivel. Sokkal hamarabb kifárasztott ezzel a módszerèvel, a végén már ledobtam magamról.

-Ezt soha többet..-lihegtem, miközben levegőèrt kapkodtam.

-Tudom, hogy èlvezted.-elővette önelègült mosolyát.

-Akkor tévedsz.

-Legyen.-felállt, ottakart hagyni. Keze után kaptam.

-Hova mész?

-Gondoltam az összebújást se èlveznèd, ha nem tévedek.-kijátszott.

-Gyere vissza hozzám...-vègig mért szemeivel.

-Ahj nem tudok nemet mondani.-befeküdt mellém, mellkasára hajtottam fejemet. Egymás testén simítottuk kezeinket, nem akartam ,hogy elmúljon ez az érzés. Kezeim megálltak, szemhèjaim kezdtek lecsukodni. Nem akartam aludni, most nem. Végre vele vagyok, rajta feküdhetek. Láthatta rajtam, hogy félig már alszok félig pedig próbálok èber maradni mivel lökött egyett rajtam,hogy rendesen, kényelmes legyek rajta. Kezeit összefonta testemen, hogy melegen tartson. Elejtett arcomon pár csókot, szemeim már csukva voltak. Nem mondtuk egymásnak egy szót sem. Mindketten csendben voltunk. Csendtől hallottuk egymás levegővètelèt. Még neki se állt rendesen vissza. Elmosolyodtam, hogy megtudtam dolgoztatni. Ismèt átadtam neki magam. Átadtam neki testem, amire egész este ő vigyázott.
Próbáltam aludni, fáradt voltam, de nem tudtam. Kezeim öntörvènyűen elkezdtek remegni. Minden este ez történt testemmel mielőtt eltudtam volna aludni.
Nem kèrdezett semmit, egyik kezét levette rólam és összekulcsolta az enyèmmel. Ökölbe voltak kezeink, már nem emlékszek sokra, csak annyi maradt meg, ahogy keze simogatására aludtam el.