You kill or die /Vkook/ Szünetel

17.

Jungkook pov.

Az idegtől nem is látva próbálok eltalálni Jimin házához, miközben olyan erősen nyomom a gázpedált mintha az életem múlna. Még mindig hihetetlennek találom, hogy Taehyung elhagyott és magával vitte a gyereket is! Egy idióta vita miatt! Olyan sokszor estünk már egymásnak, majdnem meg is ölt egy ilyen alkalomkor, mégis együtt maradtunk....nem lehet, hogy egy buta vita miatt legyen vége mindennek. 

Hatalmasat fékezek mikor megérkezek az úti célomhoz, majd hatalmas lendülettel indulok meg a bejárati ajtó felé. Többször is kopogok mire kinyitja a kis törpe az ajtót, de addigra már olyan szinten az agyamra megy a méreg, hogy majdhogynem fel lököm, mikor bemegyek a házba. 

-Tudom, hogy itt van! - Emelem meg a hangom, szemeimmel keresve Taehyungot. 

-Kicsoda? - Értetlenkedik karját simogatva közben, véletlen neki esett a falnak. - A húgomat keresed?! - Akad ki, de mielőtt feleslegesen tovább beszélne a szavába vágok.

-Taehyungot! Tudom, hogy itt van, máshova nem mehetett. 

-Nem ment tegnap haza? - Lepődik meg, de emiatt csak még idegesebb leszek, hiszen ez mind azt jelenti, hogy nem tudja miről van szó. Nincs itt Taehyung...

-Hazajött, de össze kaptunk és másnap mikor felébredtem ő eltűnt a gyerekkel együtt. Azt hittem idejött, de sajnos tévedtem. - Bár azt nem értem, hogy ki máshoz mehetett volna, hisz sok ismerőse nincsen. 

-Ide nem jött. - Rázza meg a fejét, míg az arcán át fút az aggodalom. - Talán Yoonginál van. 

-Senki sem tudja hol van Yoongi rejtekhelye, akkor ő honnan tudhatná? 

-Miért ne tudhatná? Attól még, hogy nem mond el neked mindent, az nem azt jelenti, hogy semmiről nem tud. Ő a barátja, így még szép, hogy nem köpi be a zsaruknak. Persze nekem se árulta el, bár én nem is kérdeztem, nem érdekel az a hülye. 

-Hogy találjuk meg? - Túrok a hajamban kétségbeesetten, hiszen Hoseokkal már olyan rég keressük és nem találtuk meg. Bárhol is legyen, nagyon ügyesen elbújt. 

-Vannak régebbről barátaim, ha akarod körbe kérdezek hátha ők tudnak valamit. Ha megtaláljuk azt a köcsögöt, akkor TaTa is meglesz. 

Ezzel elkezdődött a keresés. Jimin, sőt még Hoseok is elkezdte keresni őket, bár ő nem azért mint mi. Sőt ő még boldog is volt, hogy végre más is elkezdte keresni Yoongit, tudta, hogy Jimin órákon belül megtalálhatja, hiszen azért neki vannak összeköttetése a rosszfiúkkal. Ezzel a hittel voltam én is, de sajnos mikor már eltelt öt óra hossza is a keresés közben, kezdett apadni a jó kedvem, ahogyan a többieké is. 

Jimin hiába kutatott egyszerűen senki se mondott neki semmit és nem azért mert nem tudták volna az információt, csak egyszerűen azért, mert Yoongi megtiltotta nekik, hogy szóba álljanak vele. Ahogy meglátták a kis törpét azzal a lendülettel el is fordultak tőle, hogy még véletlenül se keljen vele beszélniűk. Yoongi mindenre gondolt. 

-Kurva anyját. - Morog a kis szöszi az orra alatt. Elfáradt, ahogy mi is, hiszen eddig nem nagyon álltunk meg. - Taehyung honnan tudta kiszedni belőlük, hogy hol van az a mocsok?! 

-Gondolom tőle azért már egy kicsit jobban fostak. - Motyogja Hoseok szemet forgatva, amire a kisebbik mérgesen csettint egyet a nyelvével. Úgy érzem ezek nem lesznek egy darabig barátok még. 

Rezegni kezdett a telefonom, ezért a kezembe is vettem, de a szám rejtek volt, amit egy picit furcsáltam, de azért felvettem. Mikor meghallom a kereset személy hangját, olyan méreg elkapott, mint még soha, legszívesebben agyonvertem volna telefonon keresztük, csak sajnos ez nem lehetséges. Nem rá voltam mérges, csak a kialakult helyzet miatt, hisz annyi idő eltelt és nem jutottam közelebb Taehyunghoz. Vagyis eddig nem, mert meglepetésemre Yoongi segítségemre kelt, elküldött egy címet, amitől majdnem elsírtam magam. Végre valami!