You kill or die /Vkook/ Szünetel

10.

Taehyung pov. 

Jéghideg víz vágódik a képembe, megcsípve arcom bőrét, hogy végül lefolyva beleigya a pólóm anyagja. Megborzongok és akaratlanul is remegni kezdek, fogaimat összekoccantval, karjaimon megjelennek a libabőr jelei. Fázom, elmondani nem tudom mennyire is fázom jelenleg, hisz egyáltalán nem jóérzés a hideg vízre ébredni, se pedig az apró ablakon beszűrődő szellőre, amitől még jobban ágyfagyok. Fél fülel hallom, ahogyan a férfi felnevet nyomoromon, hangos léptei zaját felcsendülni a nyikorgó padlón. 

Szemeimet felnyitom, lassan nézve körül, hisz nemrég még aludtam, vagyis inkább nem voltam magamnál, de a hideg víz érintésétől rögtön éberré váltam. A férfi leteszi az üressé vált vödröt a sarokban és a kis asztalhoz sétál, amin rémisztő eszközök ragyognak. Nyelek egyet és oldalra pillantok, barátom a földön fekszik az oldalán, nem látom az arcát, mert a falfelé van fordulva, de nem mozog. Szőke haja piszkos és véres, míg végtagjai úgy tapadnak a földhöz, mint egy holtestté. Nincs kiláncolva, összekötözve, értelmetlen lenne ezeket a dolgokat megtenni, anélkül se tudna messzire jutni...tegnap óta meg sem mozdult, ugyan abban a pózban fekszik, mint akkor. Talán már nem él...

Visszafordítom a fejem a férfihez, de ekkor újabb adag jéghideg vizet kapok magamra, amitől megugrok a székben és megrántom a kezeim, de túlerősen vannak hátam mögé kötve, így csak a bőrömet sértem fel. Megrázom a fejem, hogy nagyjából kirázzam a hajamból a vizet, mert nagyon hideg. Fáj a bőröm és hiába hideg mégis éget. 

-Elég már! Hagyja abba! - Kiáltom el magam, hisz már nem bírom tovább, túl sok. - Úgy akar megölni, hogy tüdőgyulladást okoz? - Csak az egyik szememet nyitom ki résnyire hunyorítva vele, mivel belement a szemeimbe a hülye víz. 

-Hallottál már a hipotermiaról? - Húzza fel egyik szemöldökét, arcáról nem törölve le az önelégült vigyorát. 

Ajkaimba harapok, hisz nagyon jól tudom mit jelent, Yoongi mesélt már róla. Fagyhalál. Ha továbbra is hideg vízzel locsol nagyon hamar lehűl a testhőm, majd később leáll a keringésem, utána nem sokkal rá a szívem. Fájdalmas, hogyne lenne az, nem véletlenül választotta nekem ezt a halált. Azt akarja, hogy szenvedjek....de talán ez nem telik bele egy hétbe. Érződik róla, hogy siet, így gondolom velem kivételt alkotva egy pár nap alatt kiakar nyírni, vagy talán már holnapra halottnak akar látni. Tud a rendőrökről, Jungkookról és nem akar kockáztatni. 

-Miért csinálja ezt? - Előre hajtom a fejem, remegve szorítva össze a szemeimet. 

-Elmesélek neked egy történetet. - Leteszi a vödröt elém és ráül, belekezdve a mesélésbe. - Egyszer volt, hol nem volt élt egy nagyon szép család. Egy férj, feleség és egy gyermek. Boldogok voltak a világon semmi bajuk, nem voltak gazdagok távol álltak ettől mégis nagyon jól megvoltak. Egy este folyamán betörtek hozzájuk, levonszolták őket a nappaliba, majd férj előtt lemészárolták a feleséget és a gyermeket. A férj mikor megkérdezte, hogy miért tették ezt, az volt a válasz; "Csak szórakoztunk". A férj életben hagyták. Ő a rendőrséghez fordul, segítségért könyörgőt, hogy a halott feleség és a gyermek gyilkosait kapják el, de nem tudtak segíteni. Így úgy döntött saját kezébe veszi a dolgokat és bosszút áll, amit természetesen meg is valósított, mégsem érezte magát jobban. Rengetek bűnöző élt a városban, akik ártatlanokat öltek, ezt nem hagyhatta. Ő lett az, aki megbünteti a rosszakat. Te pedig mindegyiknél romlottabb vagy. Mr. Wang utolsó utódja. 

-Ez nem igaz. - Rázom meg a fejem, értetlenül bámulva rá. - Én nem vagyok az igazi fia, félreérti. 

-Te vagy az, aki nem ért semmit. Mr. Wang egyszer tudta nélkül teherbe ejtett egy fiatal lányt, aki kihordta a gyermekét. Mikor erre rájött a gyerek már nyolc éves volt. Elment hozzájuk kérte a lánytól a kisfiút, mondván mellette sokkal többet fog érni, mint a lánynál, de nem engedte. Foggal körömmel harcolt a gyermekéért, de ez mindhiába volt, túlságosan is gyenge volt, így a férfi megölte és magával vitte a fiát. Félt, hogy ha kitudódik a gyermek, akkor megpróbálják majd megölni, ezt pedig nem akarta, így elrejtette a többi közé, mintha csak egy hétköznapi katona lenne a gyerek csapatában. Saját képére formálta, úgy tanítgattat, hogy későbbiekben hasznot tudjon belőle húzni, életben tartsa