Your O.N.{ONESHOTOK~NYITVA}

22. I. Dirty money

Hello mindenkinek, az egyik A.R.M.Y. barátném egy pár hete küldött egy maffiás BTS kvízt és amúgyis mostanában próbálok más témákban is írni úgyhogy ebben is kipróbálom magam.(nem kell megijdeni nem tartalmaz 18+-t, ettől függetlenül ha nem bírod ezt a témát akkor még most lépj ki...) Jó olvasást!<3

Sziasztok az én nevem Park Jimin és egy átlagos tinédzser vagyok, aki most is egy matek órán ül.
Elég unalmas életem van mindennap felkelek eljövök ebbe a börtönbe, ahonnan lelkem legszívesebben kirepülne mint madár a kalitkájából. De nem nekem itt kell ülnöm és képleteket számolgatni, hah...ilyen az élet.
A monológomból drága tanárnőm rikácsoló hangja hozott vissza a valóságba.

T.:Maga ott fiatalember, még mielőtt elalszik, legyen szíves megismételni az elöbb elhangzottakat! - bökött az ujjával felém majd lejjebb csúsztatta szinte már szemet égető vörös szemüvegét, és méregetni kezdett.

Az osztály engem figyelt ezért ránéztem a haveromra Jungkookra aki jelzett nekem hogy ugye tudom, hogy ezt nem hagyhatom figyelmen kívűl. Innen nincs megállás...ő kezdte.

JM.:Persze tanárnő. Fiatalember legyen szíves elismételni az elöbb elhangzottakat.-ismételtem meg majd ördögien elmosolyodtam

Az fiúk röhögni kezdtek, a lányok kuncogtak az én és a tanárnő közti beszélgetésemen.
Diadalittasan vettem tudomásul, hogy ezt a csatát én nyertem meg.

T.: Fiatalember azért a bunkóságnak is vannak határai, és maga már erősen súrolja ezt a határt.

JM.:Elnézést tanárnő, de megkell mondjam iszonyúan unalmas az órája és az elöbb is elaludtam.-ásítottam egyet majd nyújtóztam ki magam a végére

Az osztálytársaim mind tudják, hogy direkt szivatom a tanárt. Most is mindenki majdnem elröhögte magát, csak leszólni tud minket nem csoda senki sem szereti ezt a tanárt az osztályból.

T.: Park Jimin sikerült átlépned azt a bizonyos határt, IRÁNY AZ IGAZGATÓI! Nem igaz, hogy egy ilyen nagyszájú gárdát kaptam mint ti, de még ha a jegyeitek rendben lennének akkor nemszólnék semmit!- mondta kiabálva

Az üzenőmet elővéve a táskámból odaslatyogtam a tanári asztalhoz. Rádobtam a füzetet, majd zsebre tett kézzel nekidőltem a táblának. A tanár dühöngő fejjel firkálta bele amit szeretett volna üzenni a szüleimnek és drága igazgatónak.

Közben ezt motyogta "Neveletlen kölyök".
Fejemet felemelve kémleltem a munkám gyümölcsét, kopaszodó fejét itt ott haj fedte arcbőre most piros árnyalatban pompázott.
Az asztaltól ellépve a tanár a kezembe nyomta a meggyötört füzetem, majd elindultam a kijárat felé.Egy pillanatra megálltam mivel szólt a tanárnő.

T.: Valaki legyen szíves lekísérni ezt a gazfickót, nehogy kilógjon az iskolából!-majd a végét hangsúlyozva rámnézett szúrósan.
Jungkook! Legyen szíves lekisérni Mr. Park-ot.

JK.: Szívesen, tanárnő.

T.: Végre egy illedelmes diák, róla kéne példát vennie Mr. Park!

A barátom felpattant a székéről majd mellém érve mindketten elindultunk az igazgatóiba. A lépcsőn lefelé sétálva beszélgetni kezdtünk.

JM.: Jól színészkedtél, igazinak tűnt.

JK.: Ugye, tudod milyen nehéz volt egy kis nyalizós strébert játszani....bruh hányingerem lett.-rázkódott meg
Amúgy jó voltál, kíváncsi voltam meddig fogja bírni a tanci.-pacsizott le velem

JM.: Ezt a tanárt könnyű felidegesíteni, nem nagy szám. Na nézzük bővült-e a szókincse az előzőheti beírásom óta.

Kinyitottuk az üzenőmet, majd mindketten feléhajolva fürkésztük a betűket.