Your O.N.{ONESHOTOK~NYITVA}

46. Utolsó kívánság Sunoo×Reader

  Az utóbbi időben a környéken egy sorozat gyilkos szedte sorra álldozatait.Ki tudja ki az, és miért követi el a gyilkosságokat.
Y/n élete során elég rossz dolgot élt át. Meghalt az anyja az apja rászokott az
alkoholra, ráadásul még az osztálytársai is bántalmazzák.
Emellett muszály dolgoznia, hogy az apjával együtt tudjon lakni a lakásukban.
 Így hát Y/n kiment egy éjszaka a régi elhagyatott épülethez a város szélén. Itt pedig vérfagyasztó látvány fogadta...
 A repedezett falakon alvadt vérfoltok éktelenkedtek. A kockás csempén pedig friss vértócsa úszott.
Ekkor a háta mögül lépteket hallott és egy mély tónusú hang szólította meg.
  -Mit keresel itt?.-kérdezte az ismeretlen hang, vészjóslóan viszhangozva az üres épület falain.
A lány megfordult és szembe találta magát egy fekete pulóveres férfival, aki alig lehet idősebb mint huszonkettő.
  -Miért vagy itt? Megbolondultál?.-
Kérdezte a férfi, hideg tekintettel, látszott rajta hogy kicsit sem örült a váratlan társaságnak.
  -Lehetséges.-motyogta orra alá a lány.
A férfi elmosolyodott.
  -Mit mondtál?.-Lépett közelebb, a karjait maga előtt összefonva.
  -Csak, hogy régóta kereslek már.-mondta a lány. Kezei remegtek, de nem félt. A férfi megemelte az egyik szemöldökét, meglepődten.
  -Régóta kerestél? Miért?.-Kérdezte.
  -A következő álldozatod akarok lenni.-mondta a lány halkan. Arca sápadt volt,mintha egészségtelenül vékony lenne.

A férfi végig nézett a lányon, kissé megfigyelve alakját.
  -A következő álldozatom akarsz lenni? Ez az első ilyen alkalom, hogy valaki ilyet kér.-nevetett fel a férfi.
Közelebb lépve a lányhoz hajolt.
  -Nem félsz, te a haláltól?.-kérdezte mély tónuson beszélve.
  -Én nem. Tudod sok mindenen mentem már keresztül és nem szeretnék tovább élni.-a lány egy pillanatra megállt mielőtt folytatta volna.
  -Emellett láttam az arcod nem félsz, hogy elmondom a rendőröknek?.- mondta halkan és ridegen.
  -Azt hiszed amiatt aggódom, hogy beárulsz? Te jöttél ide, nem emlékszel?.-mondta nevetve a férfi.
  -De.-mondta a lány tekintete a a falon égtelenkedő absztrakt vérfoltra tévedt. A férfi észrevette hogy a lány a véres falat nézi.
  -Lenyűgöző, nem?.-Kérdezte mosolyogva.
  -Érdekes...alkotás.-válaszolt a lány halkan. A férfi nevetett.
  -Örülök, hogy tetszik a munkám. Tetszik a szín amit választottam a falra?.-Kérdezte gúnyosan.
A lány egy pár percig nézte némán a falat mire megszólalt.
   -Nem. Nem megy a padló színéhez.-mondta.
   -Oh tényleg? Hát, nem kérdeztem a véleményed a szín-palettáról, de kösz a fáradságot.-mondta egy kissé nevetve a férfi.
   -Szóval, tényleg következő álldozatom akarsz lenni?.-Kérdezte oldalra billentve a fejét. Y/n felnézett üres tekintettel és bólintott.
A férfit meglepte, a lány válasza.
   -Elléggé nyugodtnak tűnsz. Tényleg meg akarsz halni?.-Kérdezte.
A lány arcát tanulmányozta egy ideig, gondolkozott hogy vajon mi járhat a fejében, majd a csöndet megtörve szólalt meg.
  -Érdekes vagy. Az emberek többsége már könyörgne az életéért, de te épphogy az ellenkezőjét kéred.-nevetett fel mély tónusú hangon.
  -És?.-Kérdezte halkan lány.
A férfi kissé felnevetett, lenyűgözte a lány viselkedése.
  -És? Hát nem minden nap jön szembe olyan ember aki ennyire megakar halni. Miért akarsz ennyire meghalni?.-Kérdezte a fekete pulóveres.
  -Az anyukám meghalt amikor kisebb voltam,ezért az apám alkoholba fojtja bánatát. Miközben az osztálytársaim bántanak, nekem dolgoznom kell.-válaszolt a lány kerülve a szemkontaktust. A férfi végig hallgatta a lány szavait csendben, majd megszólalt.
  -Értem, hogy nehéz életed volt. Megtudom érteni miért akarsz végetvetni ennek,de nem gondolod hogy még fiatal vagy? Tényleg Nincs semmi amiért élnél?.-beszélt hangja már nem volt olyan rideg.
  -Nem hiszem, csak véget akarok vetni a fájdalmamnak.-mondta halkan a lány. A férfi egy pillanatra a lány arcát vizsgálta, majd sóhajtott egyet.
  -Komolyan így elakarod dobni az életed? Nincs senki a Földön aki aggódik miattad? Akinek hiányoznál?.
A lány kissé felnevetett szarkasztikusan, hangja keserűen csengett.
  -Azt hiszed most itt állnék, ha lenne valakim?.-válaszolt.
  -Jogos. De még tényleg fiatal vagy...
és már készen állsz a halálra. Nincs esetleg egy dolog amit megtennél mielőtt elmész? Utolsó kívánság vagy ilyesmi?.-Kérdezte lágy tónuson beszélve a férfi.
  -Utolsó kívánság? Még senki sem kérdezte tőlem.-mondta a lány elgondolkodva.
  -Senki?Hát erre nem számítottam.
Szóval mi lenne, ha lehetne egy utolsó kívánságod? Mi lenne az?.-Kérdezte a férfi megemelte az egyik szemöldökét, kíváncsian várva a választ.
A lány maga elé meredt elgondolkodva mire lenne szüksége.
-Hogy valaki megöleljen.-szólalt meg halkan alig hallhatóan.
A férfi meglepődten állt a lány előtt. Nem hitte volna, hogy ilyen egyszerű dolgot fog mondani.
-Csak egy ölelés? Ez az utolsó kívánságod? Nem vágysz egy világkörüli turnéra, pénzre vagy hírnévre...csak egy ölelésre?.-Kérdezte
-Azt hiszem egész életemben csak erre vágytam.-válaszolt a lány.

A férfi megemelte a tekintetét és csendben nézte a lányt.
-Ölelés? Csak ennyire vágysz, mi?
Hát ezt nem néztem volna ki belőled.
.-mondta nevetve kicsit, majd egy lépéssel közelebb került.
-Ugye nem ijedsz meg ha közelebb jövök?.-Kérdezte sóhajtva, magas alakja főlé tornyosult.
-Nem. Miért?-mondta a lány halkan felnézve. A férfi jól szórakozottan nevett a lány kérdésén.
-Páratlan vagy. Nem is félsz tőlem.
Nem félsz attól mit követtem el. Nem félsz a haláltól...csak egy ölelésre vágysz.-mondta. Kicsit nevetve kezét a lány arca felé emelte, ujjai pár centiméterre voltak a lány arcától, mintha meggondolta volna magát.
-Még mindig szeretnéd egy ölelést? Egy olyan valakitől, aki megszámolhatatlan embert ölt meg?.-Kérdezte. A lány a férfi kezét figyelte
-Miért gondolnám meg magam? Nem érdekel, attól még ugyanúgy ember vagy.-mondta lágy hangon.
A férfi kezét a lány arcához érintette, az ujjai súrolták a puha bőrét.
-Tényleg ezt szeretnéd? Biztosan egy ilyen szörnyetegtől akarsz ölelést, mint én?.-Kérdezte a lány reakcióját figyelve.
Y/n nem is figyelt a férfi szavaira. Figyelmét elterelte a férfi tenyere mely arcán pihent. Sohasem érzett ilyen meleg és valahogy megmagyarázhatatlanul megnyugtató dolgot. A szemeit lehunyva a lágy érintésbe dőlt.