Your O.N.{ONESHOTOK~NYITVA}

Revenge part 2. Hyunjin X Reader

Sziasztok visszatértem egy ideig, hogy vagytok? Múltkor az egyik új olvasómmal beszélgettem amikor mondta hogy esetleg lehetne folytatása, szóval gondoltam magamban beacuse why not? Úgyhogy ezt mondhatnám kérésnek is talán, szóval megjelölöm az illetőt. ( Im_here_4u :D )

Hyunjin szemszög:

Miután az iskolát elhagytuk a közelben lévő kávézóba mentünk.
-Miért jöttél utánam a mosdóba?-kérdezte Y/n a forrócsokijába kortyolva.
-Azt hittem rosszul vagy, ezért mentem utánad.-hazudtam Y/n-nek.
Ő nem tudja, hogy Jisung utána akart menni és ha nem állítom meg akkor talán mégnagyobb fájdalmat okoz szegény lánynak.
A lány eléggé összetört miután csak úgy otthagyta a legjobb barátja, és teljes mértékben átérzem a helyzetét.
Jisung viszont nagyon jól tudja hogy Chris nem szereti a társaságát.Chris
pedig gondolom úgy volt vele hogy ha nincs ló jó a szamár is, és inkább elviseli őt. Érdekes nem? Úgy érzem én is csak egy szamár voltam neki.

Y/n szemszög:

Hyunjin azt hitte hogy rosszul lettem. Örülök hogy nem Jisung jött be helyette, mert nem bírtam volna szembe nézni vele.Eközben kiléptünk a kávézó ajtaján amin egy csengő volt. Az utcán hideg téli szél uralkodott, a fák kopaszak, a nyáron ilyenkor zöldellő gyepek havasak. Az emberek sálakat kesztyűket viselnek, néhány kisgyerek a frissen hullott hóból hóembert építenek .Sétáltunk a hazafelé vezető úton.
-Hamár itt tartunk mit akartál mondani amikor az ajtóban álltál?-kérdeztem a mellettem sétálló fekete hajú fiút.
-Igazából, eléggé kedvesnek látszol és szeretnék a barátod lenni.-mondta tarkóját vakargatva Hyunjin.Ezen eléggé meglepődtem mivel ő az egyik legnépszerűbb tanuló az osztályban, pont neki lenne szüksége rám?
-Miért engem kérsz meg, hogy a barátod legyek? Biztos egy csomó haverod van...-mondtam el gondoltaimat a fiúnak, majd a kötött sálamat a nyakam köré tekerve a fiú szemeit pásztáztam.
-Úgyérzem mindenki aki az osztályban körülvesz csak kihasználja a barátságomat, hogy feljebb tőrhessen.Egyetlen egy haverom van 
Jeongin, ő az egyetlen akiben megbízok.-mondta kezét zsebredugva Hyunjin.
-Egyetértek, nekem annyi szerencsém van hogy rajtam átnéznek az ilyen emberek.Elléggé egyedül érzem magam sokszor.-páztáztam a cipőm orrát ami eléggé havas volt és már a lábujjaim is lefagytak. Soha sem beszéltem senkinek ilyen őszintén arról hogy mindezt hogyan élem meg, de neki valamiért elmertem mondani...
Még mindig sétáltunk a havas úton amíg a házunkhoz nem értünk.
-Itt laksz?-kérdezte Hyunjin a házunkat csodálva.
-Igen, egy pár éve költöztünk ide de nagyon szeretem ezt a környéket.-eleresztettem egy halvány mosolyt szép emlékekre gondolva.
A ház most fehéres színű csillogással tündökölt a friss hótól beborítva. A kéményen sötét füst gomolygott ki majd szerte foszlott a levegőben.
Ekkor anyukám nyitott ajtót és a jégtől csúszós lépcsőn sétált le a  kapuhoz ahol mi álltunk.
-Y/n!! Miért nem válaszoltál a hívásaimra? Úgy aggódtam!-ölelt még anyukám majd a mellettem álló fiúra szállt a tekintete.
-Öhm... ő itt az osztálytársam Hyunjin.-nyögtem ki végül.
-Csókolom!-köszönt a fiú illedelmesen.
-Mit csináltál az én lányommal?-kérdezte Hyunjint továbbra is méregetve anyukám.
-Eléggé rosszul érezte magát és gondoltam hazakísérem.-válaszolt a fiú.
-Köszönöm, hogy épségben hazahoztad őt, esetleg megkínálhatlak egy kis forrócsokival?-invitálta be anyukám Hyunjint.
-Sajnálom de nekem most már haza kell mennem. -mondta Hyunjin majd elköszönt és elindult az utcán.

~Time skip ~

A szobámban olvastgattam az ágyon eltürlve. A szobám telivan könyvekkel poszterekkel, karakter vázlatrajzokkal. Az ágyamon van egy párna amin kedvenc bandám egyik tagja van és mindig azt képzelem mielőtt elalszom, hogy ő is ott van velem és egyszerűen biztonság érzetet ad nekem.
-Kincseem, lejönnél egy pillanatra kérlek!-kiáltott anyukám az emeletre.
-Megyeeek!-spirnteltem le az emeletről a konyhába.
-Igen anya?-álltam még a konyhapultnak támaszkodva.
-Holnap jönnek Jisungék, tudod minden hálaadást velük töltünk .-mondta a telefon kagylót lerakva anya.
-Remélem holnapra jobban érzed magad, hiszen biztos alig várod hogy Han-nal találkozzatok!-mondta anyukám mosolyogva.

Folytatás következik... 😋