Daddy, I love you...

Titok

Apolló

Az irodámban ülve a harmadik agyvérzésem közepette,ahogy azt látom már legalább a 10.-ik papíron, hogy a régi legjobb barátom mennyi pénzt is sikkasztott tőlem és ahogy mindig több és több papír kerül elő, egyre idegesebb vagyok és a legszívesebben mindenkit megölnék, aki a közelembe van.

Miközben teljesen a papírok közé vagyok temetkezve észreveszem, hogy kopogtatnak, amire a válaszom csak egy gyors szabad.

Meghallom Marynek a hangját, ahogy bemutatja nekem az új asszisztensemet.

Miután becsukódott az ajtó csak, akkor vagyok hajlandó felnézni a papírok között az új asszisztensemre, aki ahelyett, hogy a szemembe bámulna lehajtott fejjel csodálja a márvány padlót.

-   Maga! - szóltam kissé hangosabban a kelleténél, hátha méltoztatna rám emelni a tekintetét - Végre rám figyel vagy tovább szeretné bámulni a márvány padlót? - kérdeztem már ingerülten, amikor majdnem eltelt 5 perc is, ahogy azt várom, hogy felnézzen rám.

-   Nem, Uram. - mondta, miközben felemelte a tekintetét és egyenes a szemembe nézett és bár ne tette volna.

Hirtelen köpni nyelni nem tudtam, ahogy azokba az ingerlően zöld szemekbe néztem. Minden ismerős volt, miközben végig néztem az egész testét tetőtől talpig. Sokszor az ember nem is gondolná, hogy mennyire kegyetlen a sors. Nem elég, hogy a legjobb barátom ki akart semmizni és, ezért kénytelen vagyok ezen a helyen dolgozni és nem a Ciprusi anyavállalatnál, DE még az új asszisztensem az, akit 1 hónappal ezelőtt megdugtam.

Ez kibaszottul az élet kicsavart beteges játéka. - gondoltam magamba, miközben felálltam a székből és nem voltam hajlandó a tekintetemet levenni róla. 

-  Carlos? - kérdezte, hatalmas boci szemeivel.

Ohh, igen. Említettem volna, hogy egy álnévvel mutatkoztam be neki? Nem?

-  Az én nevem Apolló Lyold. Ennek a vállalat tulajdonosa vagyok. - mondtam elutasítóan.

-  Elnézést, csak nagyon hasonlít valakire. - mondta, olyan halkan, hogy alig értettem belőle valamit.

-  Kire? - kérdeztem érdeklődve, mintha nem is tudnám, hogy miről beszél.

-   Öhm... egy férfira, akivel egyszer találkoztam. - mondta teljesen vörös arccal.

Ebből mindenki rájönne, hogy mégis milyen emberrel is találkozott és, hogy mennyire nem tud hazudni.

-  Remélem, azért a munkáját nem, ilyen átlátszóan végzi el, mint ahogy hazudik.

-   Tessék? Én nem hazudok. - próbálta megmagyarázni a lehetetlent.

-   Persze, persze. Megértem. Mivel, dolgozni fog ide járni és nem bájcsevejre, akkor talán el is kezdhetné, nem gondolja? - kérdeztem unottan, miközben már vissza ültem a székembe és készen álltam újra bevetni magam, azok közé a papírokhoz, amik már lassan a negyedik agyvérzésemet okozzák.

-   Elsőnek is nézze át a napirendemet és e-mailen keresztül konzultáljon velem a mai fontos találkozókkal kapcsolatban. Az asztalán ott vannak az elmaradások, amiket az Ön előtt lévő asszisztens nem végzett el rendesen, amit lehetőleg mára vagy legkésőbb holnapra kész legyenek. Ha, valamit nem talál, akkor forduljon Mary-hez. Engem csak, akkor keressen, ha valami nagyon fontos mondanivalója van vagy, ha az aláírásom szükséges. - mondtam, miközben próbáltam jelezni neki, hogy elmehet.

-   Értettem, Uram. -mondta, majd szép lassan elhagyta a termet, legalább nem kell ismételni magam ennyivel jobb munkaerő az elődjénél.

Miközben már a mai napon a negyedik találkozómat folytatom nem vágyok semmi másra, minthogy végre haza menjek fel hívjak egy lányt magamhoz és addig kényeztessen, amíg el nem felejtem a gondjaim.

Vissza felé tartva az irodámban látom, hogy az új asszisztensem Evita (miután elment megnéztem az önéletrajzát és csodálkoztam, hogy ő az igazi nevét adta meg) még mindig az asztala előtt dolgozik.

-  Mr.Lyold! - szólít meg, miközben lassan feláll a székéből és teljes figyelmét nekem szenteli. -Lenne Önhöz pár kérdésem, esetleg válaszolna rájuk?

-  Evita... mit mondtam Önnek arról, hogy mikor fordulhat hozzám?

-   Csak, akkor ha valami nagyon fontosat kell mondanom vagy aláíratni Önnel papírokat. - mondja teljesen zavarba esve.

-   Pontosan. Most, ha megbocsát, még sok dolgom van és lehetőleg senki se zavarjon. - hagytam ott, miközben egy igazi köcsögnek érzem magam, amiért így bánok vele.

De, ugyanakkor én mindig elvárom az asszisztenseimtől, hogy meg tudják oldani egyedül a problémákat és, hogy ha én nem vagyok, akkor le tudjanak vezényelni mindent pont úgy, mint ahogy én tenném. 100% precizitás!

Mégis, vele még keményebb vagyok az első napján, mint a többivel. Valahogy teljesen önkéntelenül minden pozitív kommunikációnkat meg akarom szüntetni, hogy ne érezze azt, hogy akár lehet köztünk valami. Most még azt gondolja, hogy nem én voltam Carlos..

De, mi van, akkor ha rájön, hogy tényleg én voltam az, akivel 1 hónappal ezelőtt szexelt? 

𝕽𝖆𝖛𝖊𝖓_𝕭𝖊