Daddy, I love you...

Kárpótlás

Evita

- 1 hónappal később -

Már egy hónapja dolgozom a Greek vállalatnál és rájöttem, hogy a főnököm tényleg egy igazi seggfej nem csak tetteti. Mikor először találkoztunk azt gondoltam, hogy biztos ő az a férfi, akivel együtt töltöttem azt a szenvedélyes éjszakát. Minden megegyezett. Az arca a testfelépítése a huncut szemei, ami azon az éjszakán tele volt izgalommal és dominanciával. De, azóta rájöttem, hogy ennek az embernek, akit főnökömnek nevezek, nem hogy szenvedély nincsen a szemeiben, de még az együttérzés pici hiánya sincsen meg.

- Evita, maga süket? Már fél órája szólongatom. - szólítgat az említett seggfej.

- Nem, Uram! Figyelek. - jelzem neki, miközben unott tekintettel rá nézek.

- Evita, ne pimaszkodjon! - mondja vészjósló hanggal.

A legszívesebben megkérdezném tőle, hogy mért mi lesz, ha az leszek, mit tudna tenni?

De inkább számat beharapva csak ennyit felelek:

- Eszembe sincs pimaszkodni Önnel! Miben segíthetek?

Miközben a szavak elhagyták a számat láttam, ahogy Mr.Lyold arcán egyre jobban kidüllednek az erek.

- Hívja fel Miss Ruiz-t és mondja meg neki, hogy azonnal jöjjön be az irodámba!- parancsolja.

- Rendben van, Uram!- persze ezt a választ már meg se hallotta, mivel egyenesen bevágta az ajtaját, hogy véletlenül se hallja meg a válaszom.

Komotosan elővettem Mr.Lyold magántelefonját, amit csak is a nőinek tart fenn. Igen, jól hallottátok ennek a seggfejnek külön telefonja van, amit csak a szeretőinek tart fenn. Mióta itt vagyok legalább 2 naponta kell felhívnom, különböző szeretőit, hogy jöjjenek be.

Hogy mért én csinálom?

Azért, mert a seggfej beíratta a szerződésembe, hogy nem csak a vállalati dolgaiban kell asszisztálnom, hanem a magánéletében is. Hisz, Őnagysága túlságosan is elfoglalt ezekhez az allantas dolgokhoz, mint a szeretői felhívása, de persze a megdugása az irodában egyáltalán nem megterhelő neki.

Hogy honnan veszem, hogy azt csinálják?

Kérlek.. süketnek kellene lennem, hogy ne halljam meg, ahogy a női sikongatnak és közben könyörögnek, hogy "méééég uram".

Miután leraktam a telefont szinte 10 perc alatt látom, hogy nyílik a lift ajtaja és egy festett szőke hajú, plasztikázott arcú és mellű nő jön ki belőle.

"Hölgyeim és Uraim, megérkezett Miss Ruiz, ahogy én hívom plasztik baba!"

-Mr.Lyold-hoz jöttem, szóljon neki. - mondja nekem az asztalomhoz érve, ahhoz az idegesítő elvékonyított hangján.

- Egy pillanatot kérek, jelzem Mr.Lyold-nak, hogy megérkezett. - mondom, miközben szépen lassan odamegyek az ajtóhoz, hármat kopogva, majd miután nem érkezik válasz veszem a bátorságot és beengedem magam az irodájába.

- Elnézést, Uram de megérkezett Miss Ruiz. - majd automatikusan kiszerettem volna menni és jelezni a hölgynek, hogy bejöhet, mint ahogy az elmúlt egy hónapban párszor megtettük, de ekkor egy meleg kéz érintette meg a karomat, ezzel visszatartva, hogy elhagyjam az irodát.

- Miss Brannan.. - szólított meg vészjósló hanggal, azzal a megszólítással, amit még, soha nem hallottam az ajkai között. - Mondtam Önnek, hogy ne merjen pimaszkodni velem. A mai napon ez a második szemtelenkedése, amit folytat. - suttogta az arcomba bele, mert ahogy szavait nyomatékosítja egyre közelebb és közelebb jön hozzám, szinte érzem, ahogy testünk egymásnak simul. A tekintete, olyan mint egy ragadozóé, ahogy a szemei nem engedik el a tekintettem. Ő az oroszlán én, pedig a zsákmány, amit körbe csal, hogy utána élvezetesen el tudjon ejteni.

- Ha mégegyszer pimaszkodni mer velem, akkor magunkra fogom zárni az ajtót, lefektettem az asztalomra és ott fogom elfenekelni! - mondja, majd hirtelen elenged és azt mondja: - Most, pedig engedje be Miss Ruiz-t.

Gyilkos tekintettel ránézek, (amit persze nem lát, mert arra se méltat, hogy rám nézzen)és próbálom összeszedni magamat, hogy el tudjam hagyni az irodáját, de az áruló testem egyáltalán nem nagy segítség.

Elhagyva Mr.Lyold irodáját látom, hogy plasztik baba rám emeli a tekintetét és szinte futva teszi meg azt a pár lépést, ami köztünk van, hogy be tudjon menni, ahhoz az arrogáns seggfejhez, aki az előbb még engem akart elfenekelni.

Egy fél óra után megelégeltem, hogy egyáltalán nem tudok a munkámra koncentrálni és ezt nem csak a Mr.Lyold-al való incidensem okozza, hanem a plasztik baba sikongatása, ami a főnököm irodájából jön. Ezért, megfogom a telefonom és elkezdem kikeresni Ryana telefonszámát, amit egyből fel is hívok.

 - Szia, mondd azt hogy ki tudsz jönni velem egy rögtönzött ebédre. - kérlelem kétségbeesve.

- Várj meg a szokásos helyünkön 10 perc és ott vagyok. - mondja, majd lerakja a telefont.

Kb. negyed órával később odaérek a Santo's nevű kávézóba és örömmel látom, hogy a kedvenc helyünkön senki sem ül.

Ezt a helyet még középiskolás korunkból maradt meg nekünk Ryana-val. Akárhányszor ünnepelni akartunk vagy éppen a családtagjaink elől menekültünk, mindig ide jöttünk. Valójában ez a hely mindig itt volt nekünk az életünk legfontosabb és legszomorúbb pillanataiban is.

- Szia. Bocsi a késésért, de a főnökömet keményen kellett győzködnőm, hogy ez az ebéd élet-halál kérdése. - mondja, majd nagyot sóhajtva leül a szemben lévő székre.

- Semmi baj. Gondolom, melyik meggyőzési módszereidet használtad rajta. - mondom, majd kacsintok egyet.

- De gonosz vagy, - forgatja meg a szemeit - bár van benne igazság. - nevet fel.

Miután megrendeltük a kávénkat és mellé egy kis sütit elkezdtem elmesélni Ryana-nak, hogy mi történt a főnököm és köztem, persze kihagyva Miss.Ruiz-t.

- Jézusom, ez egy kibaszott softpornó. Velem, mért nem történik, ilyen ? - kérdezi, szinte könnyes tekintettel.

- Te hülye vagy? Inkább segíts eldönteni, hogy mit csináljak!

- Én a helyedben hagynám, hogy ez a félisten azt csináljon a testemmel, amit csak akar. - mondja, teljesen lazán, mintha most nem azt ecsetelte volna, hogy nyugodtan bonyolodjak bele egy munkáltató és munkavállalói viszonyba.

- Nem is értem, mért téged kérdezlek, igazából. - mondom sóhajtva, ahogy realizálom, hogy Ryana nem fog nekem valami nagy segítség lenni ebben.

A beszélgetésünket Ryana telefonja zavarja meg, amit felvesz és alig 2 percen belül elhadarja, hogy mennie kell. Így lassan összeszedve a cucaim elkezdem elhagyni a kávézót és az utamat az irodába vezet.

Ahogy léptem ki az útra hirtelen nedvességet érzek a mellkasomon, majd egy izmosabb test neki csapódását.

- Nagyon sajnálom. - szólal meg egy mély férfi hang, majd csak azt veszem észre, ahogy a férfi, aki belém ütközött próbálja felszárítani egy zsebkendővel a rám ömlött kávét. (Még az a szerencse, hogy nem volt tűz forró.)

- Semmi baj. Mindenkivel előfordul. - mondom neki, majd próbálom diszkréten elhessegetni a férfi kezeit a melleimtől.

" Mondtam már, hogy fehér blúzba jöttem ma? "

- Nagyon sajnálom, még egyszer. Engedje meg, hogy kifizessem a tisztítást. - mondja az idegen.

- Semmi baj. Egyáltalán nem szükséges, majd megoldom.

- Kérem, legalább a zakómat hadd adjam oda Önnek. - mondja, miközben válaszomat megsem várva rám teríti az említett ruhadarabot, majd kezembe nyom egy cetlit.

- Hívjon fel ha megengedi, hogy kárpótoljam, ezért a balesetért. - mondja, majd rám kacsintva tovább megy.

Szótlanul az úttesten állva csak egy gondolat van a fejemben.

"Ennél nem is lehetne szokatlanabb a mai nap."

𝕽𝖆𝖛𝖊𝖓_𝕭𝖊