Daddy, I love you...

Hiba

Apolló 

Miután Miss Ruiz elment teljesen a munkába temettem magam. 1-2 óra elteltével próbálom az asszisztensemet elérni, de sehogy sem veszi fel a telefont. Ezért, fogom magam és kimegyek az asztalához, ahol senkit sem találok, mintha köd nyelte volna el. Hirtelen a lift hangja szólal meg, ahogy kinyílik, nem mást veszek észre, mint az asszisztensem. És nem az a legzavaróbb, hogy ennyi ideig ellógott munkaidőben, hanem az öltözete.

- Magán meg mi van? – kérdezem felháborodotton, ahogy közelebb jőve megláttom, hogy egy férfi zakóval van betakarva.

- Elnézést, Mr. Lyold de volt egy kisebb balesetem az ebédszünetem során. – mondja, miközben megpróbálja teljesen összehúzni magán a zakót, de még így is látom a teljesen átázott fehér blúzát.

- Jöjjön, be az irodámba! AZONNAL! – mondom kissé ingerülten.

Higgyék el hölgyeim, hogy általában nem vagyok ennyire seggfej, de nem szeretem, ha a tulajdonomon más férfi illata van. Ami az enyém, azaz enyém, még ha ez a nő nem is tudja.

Beérve az irodámban megvárom, míg Evita becsukja maga után az ajtót, majd egy hirtelen mozdulattal megfordulok és dühös tekintettel bámulom, míg ő teljesen megszeppenve néz rám.

- Evita... - szólalok meg bizalmasan, ahogy csak tudom megőrizve a hideg véremet, míg a barack illata, ami belőle árad felkúszik az orromba. Ez a nő teljesen az őrületbe kerget úgy, hogy nem is tudja. A farkam minden percben vigyázban áll, miközben a közelében vagyok.

- Uram! Ez kissé bizalmasan hangzik és tudtommal közöttünk munka kapcsolat van. – mondja erőltetett magabiztosággal, miközben a jobb kezem a combját simogatja.

- Evita... Mint említettem nem szeretem, ha szemtelenek velem. – suttogom, szinte az ajkaira rá, közben el nem véve a szemeimet a csodaszép zöld szemekről, amik rabul ejtenek.

- Mr. Lyold nem emlékszem, hogy szemtelen lettem volna Önnel! – suttogja.

- Ohh, dehogynem kicsim! Nagyon szemtelen kislány vagy. – mondom, majd egy hirtelen mozdulattal megfordítom, hogy a háta a mellkasamnak feszüljön, miközben a jobb kezem már a hajába markol bele.

- Most, pedig megfogod kapni a méltó büntetésed, amiért nem engedelmeskedsz nekem! – mondom, miközben elkezdem az íróasztalom felé vezetni lassú léptekkel közben apró csókokat hagyva a nyakán.

Hallom, ahogy Evita felszisszen és érzem a hőt, amit kibocsájt magából.

Teljesen fel van izgulva.

- Azt akarom, hogy szépen hajolj rá az asztalomra és húzd fel a szoknyádat a hasadig. – adom ki az utasítást, ahogy szépen lassan elengedem és hátrébb állók, hogy mindent jól lássak.

Evita, mint egy jó kislány elkezdi megtenni, amit mondok és feltárul előttem az a csodálatos nagy, kerek fenék egy fekete csipkés tangában. Mondanom sem kell, hogy teljesen elvesztem az eszem, ahogy meglátom.

- Mondom mi fog most történi. Szépen elfenekelek, miközben te hangosan számolód a csapásokat. Most kegyes leszek hozzád és csak 5 ütést fogsz kapni. De, megígérem neked, ha még egyszer meglátlak abba a zakóba vagy bármilyen más férfi ruhájában a számok nagyobbak az ütések, pedig fájdalmasak lesznek. – mondom bele suttogva a fülébe, miután végig mondtam, hogy nyomatékosítsam a mondatom beleharapok a fülcimpájába. – Most, pedig hadd haljam. Megértetted?

- Igen, Uram! – suttogja.

- Akkor hadd haljam. – mondom, miközben egy hatalmas csapást mérek a jobb farpofájára, így meghalva, ahogy Evita hirtelen beszívja a levegőt és össze szórítja a farpofáit. – Nem hallom Evita!!

- Egy... - mondja halkan és ez így megy az ötödik ütésig.

Miután ki adtam minden feszültséget azzal, hogy Evita fenekét elvertem szépen megfordítottam az asztalomon és mélyen bele néztem a szemeibe.

Evita félig lehunyt szemeiben látni lehetett, ahogy a kis fájdalom, amit a fenekének nyomó asztal okozott ott van a tökéletes zöld szemeiben. Miközben nem engedtem el a tekintetét az ujjaim megtaláltak azt a pontot, ami csurom nedves volt. Őszinte leszek, megkönnyebbülés volt a számomra, hogy Evita felizgult ettől a fenekeléstől és nem ijedt meg teljesen tőlem. Így, teljesen ellazulva belemélyesztettem két ujjamat csodálatosan szűk puncijába. Éreztem, ahogy Evita megrándul alattam, ahogy minél mélyebbre jutnak az ujjaim. Pár perc elteltével zihálva, félig fennakadt szemmel, ködös tekintettel figyelte, ahogy egyre gyorsabban mozogtak benne az ujjaim, miközben a másik kezem teljesen lenyomta a csípőjét, hogy a benne lévő ujjaim megtalálják azt a szöget, ahol a G pontja volt. Hirtelen azt vettem észre, hogy az ujjaimon valami nedves folyadék folyik le, ekkor szembe sültem azzal a ténnyel, hogy ez a nő kibaszottul le spriccelte az ujjaimat. A farkam ettől még jobban ki akart szabadulni a nadrágomból és ezt Evita is észrevette. Tekintetünk összetalálkozott, ahogy a nadrágomon lévő dudorról egymás szemébe néztünk, ekkor Evita felült és elkezdte megigazítani magán a szoknyát. Isteni látvány volt, ahogy kielégülve ott állt előttem. Evita, ellépett előlem és kissé megnyomott, hogy neki tudjak támaszkodni a vitrinek, ahol mindenféle díj volt. Ekkor, olyat tett, amit nem is gondoltam volna, hogy megtesz. Letérdelt elém és elkezdte ki gombolni a vászon nadrágomat.

- Ne... – szólaltam meg kásás hangon, eltolva kezeit a nadrágomtól. – Soha nem dugom meg az alkalmazottjaimat és ez alól maga sem kivétel. – mondtam, miközben még mindig próbáltam összeszedni magam. Miután Evita meghallotta, hogy mit is mondtam láttam, ahogy valami megvillant a tekintetében.

- Igaza van, Uram. Ennek nem szabadott volna megtörténi-e. – mondta, majd felállt és felszegett fejjel elhagyta az irodámat.  

𝕽𝖆𝖛𝖊𝖓_𝕭𝖊