Daddy, I love you...

Kijárat

Evita 

Soha nem értettem, hogy az emberek, mért mennek el egyedül egy szórakozóhelyre és mindig is előítéletes voltam az, ilyen emberekkel szemben. 

Ma mégis itt ülök a Vadmacska nevű szórakozóhely bárpultjánál és a legnagyobb önsajnálatommal együtt iszogatok.

- Mi a baj, szépségem? - szól a bárpult mögött egy igéző barna szem. 

- Honnan veszed, hogy van valami bajom? - kérdezem gyanakodva.

- Az én nevem Daniel. - mutatkozik be egy kacsintással. 

- Az jó. De, nem ez volt a kérdésem. - mondom, miközben megiszom az utolsó italomat is. 

- Valaki, nagyon mérges.. Egyébként, azért gondolom, mert egyedül ülsz a bárpultnál és ez legalább a negyedik italod. Nem ült le melléd senki és teljesen magadba vagy roskadva. Szóval... lehet, hogy most ültettek fel vagy valami történt, ami miatt úgy érzed, hogy alkoholba kell fordítani a bánatod. - mondja Daniel teljesen komolyan. 

- Hm.. Gratulálok nyomozó. Igazán jó megfigyelő. - mondom ferde mosollyal az arcomon. 

- Szóval, mi a baj? - kérdezi érdeklődve. 

Említettem volna, hogy a másik legszánalmasabb dolog az, amikor a pultossal kezdenek el beszélgetni az emberek, hogy ki öntsék a szívüket? 

Nem? Akkor, most mondom. 

- Szerintem a hölgy nem annyira szeretne beszélni veled. -szól egy hang mellettem. 

Daniel felemeli tekintetét rólam és haragos arccal fordul a mellettem ülőhöz. 

- Szerintem meg neked sem osztott senki lapot. - mondja Daniel haraggal a szemében. 

- Daniel.. - mondja - Nem gondolod, hogy inkább a munkáddal kellene foglalkoznod ? Inkább hozz 1 pohár tiszta whiskyt és a hölgynek.. - mondja miközben rám emeli a tekintetét és végig nézi az előttem lévő poharakon - egy margarétát. 

Miközben megrendeli az italokat én le sem tudom venni a szememet róla.. Életemben nem láttam, olyan gyönyörű férfit, mint aki éppen most ül mellettem. Fekete haj, barna szem és nem, olyan, mint Danielnek nem egyáltalán nem. Olyan a szeme, mint aki mindent tud rólad, teljesen áthatol, de közben olyan, mintha a világ összes titka ott lakozna benne téged, pedig csak még inkább feltüzel, hogy többet tudjál meg, mint amit ő maga nyújtani akar.

- Ezek szerint a hölgynek elvitte a cica a nyelvét? 

- Nem.. Van hangom.. - mondom, miközben még mindig alig tudom le venni a szememet róla.

- Carlos - mondja miközben nyújtja a kezét felém. 

Ügyetlenül megfogom miközben én is bemutatkozom neki. 

- Evita... Hm.. Szép név. - mondja, miközben én teljesen elpirulok. 

- Köszönöm. 

- Evita lenne kedved fel jönni hozzám? 

-Talán.. Attól függ mit akarsz tőlem. - mondom, miközben meg próbálok csábító tekintettel rá nézni. 

Látom, hogy a tekintete teljesen elsötétül és hirtelen elakad a lélegzetem, amikor közel hajol és csak ennyit mond. 

- Azt akarom, hogy fel gyere a lakásomra. Utána, pedig azt akarom, hogy olyan keményen ugrálj a farkamon, mintha ez lenne az utolsó esélyed az életben maradáshoz. 

Talán, ebben a pillanatban el kellene mennem. Fel pofozni és soha többé nem találkozni vele, de valamiért annyira magába bolondít az egész lénye, hogy csak annyit veszek észre, hogy követem a kijárat felé. 

Vajon, mibe keveredtem? 

𝕽𝖆𝖛𝖊𝖓_𝕭𝖊