Daddy, I love you...

Vallomás

Apolló

Az öcsém végül tényleg itt marad egy ideig a cégnél és mindent elkövet, hogy felbosszantson azzal, hogy a titkárnőmmel flörtöl. Nem érdekelne, ha nem csinálná ennyire nyilvánosan és, ha nem az ÉN tulajdonommal tenné. Kilépve az irodámból egyből az öcsémet látom meg, aki a titkárnőm asztalának dől és közben mond neki valamit, amire Evita kuncogással válaszol. 

EGY KIBASZOTT KUNCOGÁSSAL, BASSZA MEG.

Ha ez nem lenne elég, akkor Evita ruházata ma eléggé hivalkodó. mintha az üzenné „Gyere és bassz meg". Ahogy a széken ül teljesen felcsúszik neki a szoknyája, így belátást ad a harisnyakötőjére, amitől a farkam teljesen vigyázban áll.

- Jól szórakozunk? – kérdezem, miközben közeledek hozzájuk.

- Jó reggelt, Bátyám! Látom, ma is rossz lábbal keltél ki az ágyból. – mondja, Darius.

- Jó reggelt, Uram! – mondja Evita, miközben fészkelődik a székében, ezzel még jobban elérve, hogy feljebb csússzon a szoknyája. – Kér esetleg valamit?

- Igen! Menjen be az irodámban és várjon meg, míg beszélek az öcsémmel. – mondom neki, majd miután az öcsémmel néma párbeszédet folytatnak a szemünkkel befáradt az irodámban.

- Mi a baj, Apolló? Ingerültebb vagy, mint szoktál lenni.

- Határozottan ingerült vagyok, mert a kibaszott titkárnőmmel flörtölgetsz. – mondom neki, miközben egyre közelebb megyek, hogy senki más ne hallja a párbeszédünket az öcsém, pedig csak forgatja a szemeit.

- Mintha, nem szoktam volna flörtölgetni senkivel sem úgy csinálsz. – sóhajt nagyot.

- Az lehet, de vele NEM TEHETED MEG. – mondom neki sokkal hangosabban ezzel nyomatékosítva a szavaimat.

- Mért, ne tehetnem? Tudtommal nem a kibaszott tulajdonod. Vagy igen? – kérdezi halkan.

- Lehet, hogy nem az... De NEKEM dolgozik és jobban járnál, ha a feladataiddal törődnél és nem azzal, hogy a titkárnőm szoknyája alá mássz.

- Ahogy akarod... - mondja, majd feltartott kezekkel tovább megy az irodájába.

Evita

Idegesen markolom a széknek a karfáját, miközben várom, hogy a főnököm bejöjjön az irodájába. Először arra gondoltam, hogy hallgatózok, de miután átgondoltam, hogy mi történne, ha rajta kapna, akkor elvetettem az ötletet, így csendben ülök és nézek ki a fejemből.

- Látom, ügyesen megvártál. Végre valamit jól is csinálsz. – mondja, nekem egy mély hang.

Amint meghallottam már tudtam nagyon jól, hogy ez a főnököm. Vártam, hogy elfoglalja a velem szemben lévő székét addig türelmesen vártam és egy frappáns válaszon gondolkodtam.

- Mért hívatott be, Uram?

A kérdésemre összehúzta a szemeit ezzel próbálva megfélemlíteni. Már jó pár perc eltelt és a főnököm egyáltalán nem adott választ a kérdésre csak bámult dühös tekintettel. Majd hirtelen a csöndet átszelte a mély, rekedt hangja.

- Evita, nagyon örülök neki, hogy jól ki jön az öcsémmel. – mondja, fogcsikorgatva. – De, ez egy iroda. Ide az emberek dolgozni járnak és nem flörtölni. Szeretném figyelmeztetni, hogy ha még egyszer meglátom, hogy nem viselkedik a munkakörének megfelelően, akkor elfogom bocsátani.

Hirtelen köpni-nyelni nem tudtam, hisz egyáltalán nem számítottam arra, hogy veszélybe lehetne a munkám, főleg nem, azért mert beszélgetek az öcsével.

- Meg ne haragudjon, Mr.Lyold. De, nem flörtöltem az öcsével és igenis komolyan veszem a munkámat. Úgy gondolom, hogy ha valakinek el kellene gondolkodnia a munkahelyi viselkedésén az Ön, Uram. Mert, ha jól emlékszem nem az öccse volt, aki éppen megujjazott az íróasztalán, hanem maga. – kezdtem egyre jobban ki kelni magamból ezzel, pedig még hangosabban és artikuláltan fejeztem ki a mondani valómat.

Ha őszinte akarok lenni fogalmam sincsen, hogy honnan jött ez a bátorság, amit Mr.Lyold-dal szemben követtem el, de mivel már hetek, sőt hónapok óta macska-egér játékot játszunk teljesen kikészít és végre jól éreztem magam, hogy kiadhatom a dühömet, amit Ő okoz.

Miután elmúlt a kirohanásom teljesen kétségbeestem, hogy mennyire fogja az állásomat befolyásolni. Hisz, bazd meg kiabáltam a főnökömmel. Hirtelen rá se mertem nézni annyira szégyelltem magam, hogy ennyire eltudott vakítani a düh, amit bennem okozott. Miközben magamat marcangoltam szét éreztem a főnököm kezének meleg érintését, ahogy megfogja a karomat és felhúz a székből.

Őszinte leszek.. Azt hittem ez lesz az a pillanat, amikor megfog és páros lábbal rúg ki az irodájából.

- Annyira ingerelsz és nem tudom mit kezdjek veled. – suttogta bele a fülembe, miközben erősen magához húzott. Éreztem parfümének fás illatát, ami mindig körül lengte, amint belépett egy helységbe. – Érezni akarlak mindenhol, felfedezni tested minden kis zegzugát, de ugyanakkor megrémít az a vágy, amit irántad érzek. Még a saját testvéremet is képes lennék megfojtani, ha hozzád érne úgy, mint aki azon nyomban megbaszna. Mit csinálsz velem?

A kérdések csak záporoztak a szájáról én, pedig mint egy tehetetlen bábú csak álltam ott. A zavarodottság minden jelét mutattam, amit csak lehetett. De egyáltalán nem volt időm felocsúdni, mert megéreztem ajkait a nyakamon, majd elkezdett a számhoz vándorolni és hirtelen, mint aki feléled a vágytól heves csókcsatába kezdtünk. Minden érzelmet átadtunk, amit éreztünk egymás iránt. Volt gyűlölet, harag, düh, testi vágy, vonzalom. A csókok miatt egyre jobban vesztettük el az irányítást a saját testünk felett. Hirtelen, olyan volt, mintha kívül állók lettünk volna, akik csodálják a testi vonzalom csodáit. Levegő hiány miatt elkezdtünk elválni a másiktól és szépen lassan mindkettőnk szemei elkezdtek felnyílni. Lassított felvételként néztük egymás testét tetőtől talpig, mintha soha nem láttuk volna egymást még. Mr.Lyold volt az első, aki megszólalt.

- Azt akarom, hogy fel gyere a lakásomra, Evita. – mondta, miközben mélyen a szemembe nézett várva a választ.

- Biztos benne, Uram? Nem fogja megbánni azokat a szavakat, amiket kimondott nekem? – kérdeztem tőle halkan, félve a válaszától.

Szerettem volna ezzel a férfival szexelni újra és újra. Tudni akartam, hogy milyen az igazi Mr.Lyold, ugyanakkor féltem is, hogy mik lesznek a következményei ennek.

- Igen! Ígérem nem fogom megbánni, csak töltsd velem a ma éjszakát. 

𝕽𝖆𝖛𝖊𝖓_𝕭𝖊