II. kötet 10. fejezet

242 45 4
                                    


– Befejeznéd végre?!

Emmett mérgesen pattant fel. Kész, elege lett, Corey hiába kapott utána, lerázta a kezeit.

– Most hová mész?

– El a közeledből!

– Állj már le!

Emmett frusztráltan fordult meg, amint az orra előtt becsapódott az ajtó. Hiába, Corey elképesztően gyors tudott lenni, esélye sem volt felvenni vele a versenyt. Inkább megtámasztotta a hátát, és megkísérelt lehiggadni. Egyre többször játszódott le köztük ez a jelenet, és már az agyára ment. De most, hogy tudta, Corey igazából ráérzett az igazságra, még dühösebb lett. Nem akarta, hogy neki legyen igaza...

– Most már lehet veled beszélni?

Emmett dühösen szegte fel a fejét, Corey viszont állta a pillantását.

– Ilyenkor azért rádöbbenek, miért nem kezdtem veled régebben.

– Ha ennyire nem bírsz elviselni, akkor nem muszáj – vágta rá Emmett mérgesen, Corey viszont megcsóválta a fejét.

– Egy szóval sem mondtam – engesztelte, és szorosan hozzá simult, felbátorodott, amikor Emmett nem lökte el. – Mi a fene van veled? Folyamatosan robbanni készülsz.

– Mert bosszantasz.

– Bosszantalak?

Emmett legszívesebben visszaszívta volna. Corey hangja egyszerre csengett kiábrándultan és dühösen. A fiú elengedte, de Emmett utána kapott, amikor el akart távolodni tőle.

– Sajnálom. Nem úgy értettem, hogy általában, csak amikor ezzel jössz... – magyarázta, közben viszont gondosan kerülte Corey tekintetét.

– Pont ezért annyira gyanús.

Emmett felsóhajtott. Le akarta zárni végre a témát. Azt hitte, kellemes estéjük lesz, de Corey megint letámadta Marshall miatt, ő pedig egyszerűen elvesztette a fejét. Ahogy délután is...

Belemarkolt Corey hajába, gyengédnek nem nevezhető mozdulattal húzta magához, azonnal vad csókkal kezdett, Corey pedig pár másodperc alatt megadta magát neki. Emmett elégedetten tért át a fiú nyakára, az óvatos harapások nyöszörgést váltottak ki Coreyból. Emmett tudta, hogy imádja ezt, teljesen el lehet venni vele az eszét, addig folytatta, míg a fiú szó szerint ellökte magától. Zihálva emelte rá a tekintetét, aztán picit megrázta magát, és elvigyorodott.

– A békülős szexért odáig vagyok – szólalt meg, aztán az ágyig hátrált, útközben leszórta a ruháit, Emmett pedig nevetve figyelte, ahogy elterül az ágyon. – Miért vagy még mindig felöltözve?

Corey azonnal magához húzta, amint Emmett meztelenül fölé mászott. A csók rövid volt és kapkodó, Emmett szinte azonnal lefelé indult, nedves csíkot húzott végig a fiú mellkasától az ágyékáig, élvezve, ahogy Corey borzongva figyeli az útját...

Imádta Corey testét. Mindig minden érintésére azonnal, szenvedéllyel reagált, az összes partnere közül vele találta meg a legjobban az összhangot. Hamar kiismerte minden rezdülését, tudta, mire vágyik, megőrült, hogy megkaphassa. Amikor az ágyban kötöttek ki, mindig úgy érezte, minden tökéletes...

– Megfordulsz?

Corey azonnal teljesítette a kérését, amint eltávolodott tőle egy kicsit, hogy teret adjon neki. Elhelyezkedett a fiú fölött, de még nem hatolt belé, a feneke vágatában mozgott, míg Corey nyűgösen fel nem mordult:

Lassú vízOù les histoires vivent. Découvrez maintenant