Lassú víz

II. kötet 11. fejezet

– Tartozom egy bocsánatkéréssel.

– Miért? – kérdezte Emmett. Sosem volt semmi vitája Loryval, így abszolút nem értette, mire gondol a lány.

– Hogy ellened szavaztam. Nem hittem volna, hogy Marshall ennyire erős szerelem számodra.

Emmett elmosolyodott, és lopva párjára pillantott, aki pár méterre tőle beszélgetett. A központ éves nyílt napján voltak, ő lepődött meg a legjobban, hogy Marshall jönni akart. Sőt, a fiú hozta fel, mert ő szóba sem merte hozni...

– Nem haragszom, bár néha nagyon nehéz csak adminisztrálni. Esetenként viszket a kezem, hogy egy-egy levélre válaszoljak – felelte Emmett kissé szomorkásan. Örült neki, hogy Lory így viszonyul hozzá, mert a fél évvel ezelőtti szavazás óta nagyon hideg volt vele, de nem tagadhatta, hogy veszettül hiányzik a munkája. Tudta, hogy nem lesz könnyű, és megérte, imádott Marshall-lal lenni, de attól még néha azon kapta magát, hogy ha csak kis időre is, de visszapörgetné az idő kerekét.

– Nehéz lehet a tanácsadás nélkül. Te nagyon elhivatott vagy – fűzte hozzá Lory, mire Emmett bólintott.

– Valamit valamiért. Nem bántam meg.

– Ennek örülök. Akkor jól megvagytok? – érdeklődött Lory kedvesen, hónapok óta talán most először a hogyléte felől. Emmett hirtelen arra gondolt, talán hamarabb meg kellett volna ismertetnie vele Marshallt, ha ez az eredmény.

– Igen. Tudod, amikor először találkoztunk, és megláttam, hogy ő az, legszívesebben világgá szaladtam volna – mesélte visszaemlékezve. – Gyűlöltem őt, elégtételt akartam venni, a szabályaink óvtak meg csak attól, hogy egyből feljelentsem. Ő viszont ahelyett, hogy könyörgőre fogta volna, bocsánatot kért, és a kezembe adta magát.

– Még mindig nem értem, hogyan szerethettél bele ezek után.

– Én sem – csóválta a fejét Emmett. Csupán páran tudtak a központban is arról, hogy Marshall volt az egyik támadója, nem akarta kockáztatni, hogy valakinek eljárjon a szája. Lory azonban közéjük tartozott, mert egyike volt az alapítóknak. Előtte semmi sem maradhatott titokban, és ezért értette meg Emmett, miért szavazott ellene. – Pont olyan elveszett volt, mint én. Kellettünk egymásnak. Lehet, hogy hihetetlen, de néha úgy érzem, megérte még a verés is, ha így találkozhattunk...

– Jó ég, Emmett, te durván szerelmes vagy.

Emmett felnevetett. Összeakadt a pillantása Marshalléval, a fiú kérdőn fordult felé, de ő csak integetett neki, és újra Lorynak szentelte a figyelmét.

– Ezzel nem vitatkozom. Szerintem ha jobban megismered, rájössz, miért. Azt hiszem, mióta képes volt felvállalni magát, elmondhatom róla, hogy az egyik legőszintébb ember, akit ismerek.

– Hát, én nem emlékszem, hogy elmesélte volna a rendőrségen, mit tett.

– Pedig megtette volna. Két hónapja, a kérésem ellenére akart vallani. Na, akkor összevesztünk.

A fiú beleborzongott. Az volt eddig a legvészesebb pontja a kapcsolatuknak, pedig jó néhány problémán túljutottak, mire egyáltalán összejöttek. Egyikük sem akart engedni.

– Akkor miért nem?

– Mert nem volt már ügy. Visszavontam a feljelentést.

– Tessék?!

Lory sokkosan meredt Emmettre, de a fiú vállat vont.

– Megbocsátottam. Egyébként se hinném, hogy tényleges büntetést kaptak volna. Ne nézz így rám, jogomban állt.