Lassú víz

II. kötet 6. fejezet

Emmett felriadt. Corey megrezzent mellette, ő pedig rajtakapottan húzódott távolabb.

Megint Marshall-lal álmodott, a héten már negyedszer. Nem mintha ébren nem rajta járt volna az esze...

Egy hónapja nem látta a fiút. Aggódott érte, ráadásul majd megőrjítette a hiánya. Mégsem merte felhívni azok után, ahogy otthagyta. Azóta meg túl sok idő telt el, már úgyis elszúrta...

– Mi a baj?

Emmett szíve kihagyott egy ütemet. Corey kinyitotta a szemét, Emmett pedig zavarta fordult el.

– Semmi.

– Rosszat álmodtál?

– Igen.

Pedig nem volt igaz. Kifejezetten kellemeset álmodott. Csak beszélgettek, de a fiú ott volt vele, rámosolygott...

Emmett a párnába fúrta az arcát. Corey közelebb bújt hozzá, átölelte.

– Csak álom volt.

Emmett nem reagált. Corey-nak fogalma sem volt róla, mennyire jó helyre szúrt, akaratlanul...

Sikerült visszaaludnia, mégis fáradtan ébredt. Ez az egész napjára rányomta a bélyegét, nehezére esett folyamatosan Corey kedvére tenni. Pedig a fiúnak születésnapja volt, és annyi mindent terveztek. Végül lopva rágyújtott, és egy kicsit megpróbált megnyugodni. Nem jött össze.

– Oké, mi a gond?

Emmett ingerülten rázta meg a fejét. Eszébe se jutott most beavatni Corey-t a gondolataiba, de a fiú túlságosan ismerte. Leült mellé, és komolyan ránézett.

– Keresett?

– Ki? – kérdezte Emmett könnyedén, de Corey nem hagyta magát lerázni.

– Ne add a hülyét, légy szíves – kérte, mire Emmett nemet intett a fejével – Pedig akkor szoktál ennyire feszült lenni hirtelen.

– Pocsékul aludtam és nem vagyok ma túl jó formában – felelte végül Emmett. Remélte, hogy Corey végre leakad a témáról. – Semmi sem történt, tényleg. Csak félek, hogy elrontom a születésnapodat, ha nem bírom végre összekaparni magam.

– Maradhatunk itthon – ajánlotta Corey, de Emmett elmosolyodott.

– Nem, dehogyis. Áll még a mozi. Majd kávézom.

– Jól van.

Úgy tűnt, hogy Emmettnek sikerült elaltatni párja gyanakvását. Az elmúlt időszakban ismét egész jól megvoltak. Corey nem próbálta magához kötni, nem is féltékenykedett. Mintha ráérzett volna, hogy most nincs is rá oka...

Jól telt a napjuk. Megnéztek egy filmet, sétáltak, beszélgettek. Emmett tényleg nagyon igyekezett, de egy különös érzés egyszerűen nem hagyta a nyugodni. Amikor az esti buliba készülődtek, már egyenesen ideges volt, de nem értette az okát. Próbálta nem mutatni, és ezúttal sikerrel járhatott, mert Corey nem kezdte faggatni, sőt mintha észre sem vette volna.

Emmett tényleg nem akarta elrontani. Ha már évfordulót nem ünnepeltek, akkor azt akarta, Corey szülinapja jól teljen.

Sosem mondták ki, mióta vannak együtt. Az első alkalom júliusban volt, de akkor még egyikük sem vette komolyan, utána akadtak mások. Aztán októberben Emmett azon kapta magát, hogy ha valakivel el akarja tölteni az estéjét, automatikusan Corey-t keresi.

– Min gondolkodsz ennyire?

Elkalandozott, ez már Corey-nak is feltűnt. Bocsánatkérően mosolyodott el, és őszintén felelt.