Örök riválisok

V. fejezet

Legalább 5 percig vacakolt az ajtó bezárásával, amikor egy hang szólította meg hátulról.

- Segíthetek? - kérdezte a portás fiú, kinek hangjára a lány majdnem elejtette a kulcsot, annyira megijedt.

Nem válaszolt neki, csak átnyújtotta a kulcsot, mire a fiú az ajtóhoz lépett, és némi bénázás után sikerült bezárnia azt.

- Köszönöm. - vette át Ann a tárgyat a fiútól, és táskájába csúsztatta.

- Á szóval meccsre megy a hölgy. - nézett végig ruházatán a fiú, és neki támaszkodott a falnak, elállva ezzel Ann útját a lépcsõhöz.

A lány megforgatta szemeit, és jobbnak látta, ha válaszol a fiúnak, mert valószínûleg annál hamarabb szabadulhat.

- Igen, és ha nem engedsz el, elkések. - mondta Ann, majd finoman odébb lökte a fiút, és lement a lépcsõn.

A fokokat szedve hívott egy közelben lévõ taxit, amire szerencséjére nem kellett sokat várnia, mert 5 perc múlva már be is gördült a Motel parkolójába. Beszállt az anyós ülésre, mire a sofõr ráköszönt.

- Jó napot, hová lesz a... - kezdte a kormány mögött ülõ férfi, de Ann közbe vágott.

- A Camp Nou-hoz. - felelte a lány, és a biztonsági öv után nyúlt, hogy bekösse magát.

A sofõr nem szólt, csak elindult a lány által megadott cím felé. Negyed órával a kezdés elõtt állt meg a stadiontól nem messze, ugyanis a lezárások miatt nem igen tudta volna közelebb vinni a lányt.

- Köszönöm! - mondta sietve Ann, és pár bankjegyet nyomott a sofõr kezébe, akinek nem volt ideje elköszönni utasától, mert mire felnézett a lánynak már hûlt helye volt.

Ann futva indult el a stadionhoz, ahol gyorsan leolvastatta jegyét, majd belépett a kapun. Megkereste a vendég szektort, és felsétált a másodikra, Real Madrid szurkolóként nem kaphatott 1. sorba jegyet. Beverekedte magát a már helyüket elfoglaló szurkolókon, és õ is leült a sajátjára.

A két csapat játékosai már nem voltak a pályán, helyettük néhány karbantartó ellenõrizte a füvet, miközben a locsoló rendszer kitartóan vizesítette azt. Pár percel késõbb az összes Barcelona szurkoló felállt, és egyszerre kezdte el zengeni a Barca indulót. Rögtön ezután pályára is lépett a 22 játékos a bírók vezetésével, és felálltak egymás mellé. Az induló végén kezet fogtak egymással a játékosok, majd elintézték a szokásos meccs elõtti dolgokat (kezdõrúgás elvégzése, térfél kiválasztása stb.). Mindezek után a játékosok elhelyezkedtek a pályán, mire a játékvezetõ bele fújt sípjába, és a Real Madrid elindította a mérkõzést.

Ann tekintetével a gránátvöröskék mezben virító középpályást kereste, aki miatt kiutazott Barcelonába. Sok ideig tartott, mire bevallotta magának, hogy igazából nem a csapat iránti szeretete vette rá, hogy megvegye a jegyét, hanem az, hogy újra láthassa Pedrit, aki iránt elkezdett némi érzelmet táplálni. Õ maga sem értette, hogy hogyan, amikor életében nem beszélt még a focistával, ráadásul (ami a legfurább volt az egészben), hogy a fiatal játékos kedvenc klubjának legnagyobb riválisában játszott. Próbálta elhessegetni az efféle gondolatait, és a meccsre koncentrálni helyettük, de szemei valahogy mindig Pedrin kötöttek ki. Végül feladta magával a harcot, és már meg sem próbálta az eseményeket figyelni, csak akkor amikor a középpályáshoz került a labda.

Az elsõ félidõ végeztével remélte, hogy a fiú majd felnéz, és próbálja õt keresni a tekintetével, de ez nem történt meg, így Ann csalódottan indult ki a mosdóba.

Belépve a helyiségbe csodálkozva tapasztalta, hogy nem áll sor, pedig rengetegen tartózkodtak odabent. Kicsit beljebb lépve látta, hogy legalább 25 mosdó helyezkedik el egymás mellett, amik közül még akkor is volt szabad, amikor Ann oda ment. Ki is használta a lehetõséget, és besietett egy üres fülkébe. Hátát az ajtónak támasztotta, és csalódottan hajtotta le a fejét.

"Még is mit gondoltam?" tette fel magában a kérdést, amikor megint Pedrin járt az agya. Egyszerûen nem bírta magát megszabadítani a focista barna szemeitõl, és mosolygó arcától. Inkább gyorsan elhagyta a fülkét, nehogy elsírja magát, és a mosdókagylókhoz ment, amikbõl legalább annyi volt, mint amennyi wc fülke. Oda lépett az egyikhez, és a tükörben figyelte magát, amikor a háttérben megpillantott egy tinédzser lányokból álló társaságot. Ann követte õket a szemeivel, és ahogyan befordultak a mosdókhoz, mindegyik hátán látta a 8-as számot. Összeszorult a szíve, ahogyan arra gondolt, hogy mennyi "versenytársával" találkozik most ezen a meccsen, ugyanis jól tudta, hogy a fiatal középpályás nagy népszerûségnek örvend a 15-16-17 éves lányok köreiben. Miután a lányok eltûntek, elzárta a csapot, és a kézszárítóhoz lépett, hogy ráengedje kézfejeire a meleg levegõt. Miután úgy érezte, hogy megszáradtak, kihúzta õket, és visszament a lelátóra.

Éppen idõben érkezett, mert a játékosok pont akkor futottak be a pályára, amikor Ann helyet foglalt. Az egész közönség tapsviharban tört ki, ahogyan Ann is, és fel pattant ülõhelyzetébõl, hogy végre úgy élvezhesse csapata játékát, mint ahogyan régen, és ne az ellenfelet kémlelje.

Bár pont ezzel a mozdulatával érte el azt, amit az egész elsõ félidõben próbált. Pedri a Real Madrid szurkolók felé fordította a fejét, és egybõl meg is látta a tapsoló Ann-t. Tudta, hogy a lány nem neki tapsol, hanem a fehér mezben pályára lépõ 11 játékosnak. Õ attól még elmosolyodott, és remélte, hogy Ann észre veszi. Pedri-nek elsõre szerencséje lett (ha már Ann-nek 1 óra kellett hozzá), és a lány viszonozta a mosolyát. Sokkal jobb kedvel indult neki a második félidõnek, és folyamatosan próbált labdát szerezni.

A játék talán még sosem volt ennyire feszült a két csapat között, mint most. Mindkét klub változtatni akart az immár 70 perce uralkodó 0-0-ás döntetlenen, de a kapusok mindig sikeresen hárították a lövéseket. Pedri tartotta magát elhatározásához, és amint labdát szerzett megindult vele a vendég csapat kapuja felé. Olyan görcsösen akart gólt szerezni, hogy próbálkozásai mind kudarcba fulladtak. Ezért is, amikor a meccs vége elõtt 5 percel betalált a hálóba elõször fel sem fogta, csak az ölébe ugró Gavi ébresztette rá arra, hogy mit is tett.

A Real Madrid játékosai fejüket lehorgasztva helyezkedtek el saját térfelükön, és a szokásos két ember felállt a félpályára, hogy elvégezhessék a középkezdést. Végül a hazaiak is visszarendezõdtek, és a játékvezetõ sípja jelezte, hogy újra játékba helyezhetik a labdát.

A vendégek ezt meg is tették, és egy egész jó helyzetet teremtettek maguknak, ami akár be is mehetett volna, ha Marcos Alonso nem keresztezi Rodrygo lábait. A bíró azonnal a 11-es pontra mutatott, mire a stadionban tartózkodók többsége felháborodva ugrott fel a helyérõl, és kiabált a pálya felé.

A játékvezetõ nem szándékozott visszavonni döntését, és Benzema már el is helyezkedett a labda mögött. Megvárta a sípszót, majd neki futott, és elrúgta a labdát. A kerek tárgy bele ütközött a barca kapusába, de a hazaiak balszerencséjére a labda pont Vinicíushoz pattant, aki ezt realizálva bebikázta a kapuba. A pár 1000 Real Madrid szurkoló is fölpattant, és sikítozva ugrálva ünnepelte a gólt.

A 90 perc már lejárt az ünneplés közben, így a bíró úgy döntött, hogy még egy gyors középkezdésre ad idõt, amit el is végeztek a hazaiak, majd lefújta a meccset. Az egész stadion volt egyszerre csalódott, és boldog, bár a többségük valószínûleg úgy gondolta, hogy az ilyen fajta összecsapásoknál a döntetlen a megérdemelt eredmény.

A barca játékosok körbe járták stadionjukat, aminek Ann felettébb örült, mert így megint válthat egy gyors szemkontaktust a fiúval. Pedri viszont sokkal többet tervezett annál, és amikor egy pillanatra fölnézett a Madridi szurkolókra, eltátogta a "várj meg" szavakat, majd csapata után sietett.

Ann egy kis ideig elgondolkodott azon, hogy ez neki szól-e, mert nem tudta, hogy hol kéne megvárnia a fiút. Az akadály ellenére úgy döntött, hogy meg várja, hátha szerencséje lesz, és belebotlik a középpályásba.