Örök riválisok

X. fejezet

                               4 évvel később

- Jövök! - kiabálta Ann, annak, aki rátenyerelt a csengõjére, és a sokadik szólás után sem volt hajlandó abba hagyni. - Az istenért, muszáj ezt... - kezdte a szidást, de amikor meglátta a képébe vigyorgó focistát minden haragja el szállt.

- Igen, muszáj. - mondta Pedri, és puszit hintett a lány ajkaira.

Ann mosolyogva megrázta a fejét, majd félre állt, hogy beengedje a házba a középpályást. Pedri besétált, és miután megszabadult cipõjétõl, egybõl a nappaliba ment, ahol fia a nyakába ugrott.

- Apaa! - kiabálta a kisfiú.

- Szevasz nagy legény, hogy vagy? - kérdezte, miközben visszahelyezte a földre.

- Nagyon jól, ma van a szülinapom. - jelentette ki büszkén.

- Na ne már, tényleg és hány éves lettél? - kérdezte szórakozottan a focista, amin az ajtóban álldogáló Ann elnevette magát.

- 3! - mondta a fiú, és felmutatta 3 ujját.

- Ha már ilyen nagy vagy, akkor neked már nem is kell ajándék. - felelte mosolyogva Pedri, és kíváncsian várta fia reakcióját.

- Deee! - rázta meg apja vállát, mire az elõhúzott a háta mögül 3 közepes dobozt.

A kisfiúnak felcsillant a szeme, és már rohant is kibontani õket. Pedri kihasználta az alkalmat, és hátra lépett Ann-hez, hogy megcsókolhassa. Ann egyre hevesebben hívta táncba a focista ajkait, amikor meghallották fiúk hangját.

- Hûha! Anya nézd, egy markoló. - mutatta fel anyjának ajándékát, aki elmosolyodott, ezzel jelezve fiának, hogy látja.

- Nagyon csúcs Dani! - felelte neki, majd újra a középpályásra nézett. - Hiányoztál! - mondta neki, és ajkai megint Pedrién voltak.

- Te is. - nyögte bele csókjukba a focista.

- Meddig maradsz? - kérdezte Ann elhúzódva tõle.

- Nem sokáig, holnap már meccsünk lesz, de pont jó helyre jöttem megközelítés szempontjából. - mosolyodott el.

- Holnap lesöprünk titeket a pályáról. - kacsintott Ann, mire Pedri egy gyors puszit adott neki, majd fia mellé kuporodott, hogy kipróbálják új játékait.

Ann gyönyörködve nézte a két fiút, akik a mindent jelentették az életében.

VÉGE

Elérkeztünk egy újabb történet végéhez. Köszönöm, hogy ezt is elolvastátok, és remélem nem unjátok még a focis történeteket😅. Rengeteg ötletem van még, különbözõ focistákkal, és amint lesz idõm, hozom valamelyiket. Elég nehéz volt ebben a történetben egy olyan lányról írni, aki Real Madrid szurkoló, mert tõlem az nagyon messze áll, sõt, de talán ezt élveztem a legjobban meg írni, szóval köszönöm annak a barátnõmnek, aki rávett erre, hogy ezt írjam🫶🏻. Mint mondtam hamarosan érkezem a következõ sztorival, addig pedig millió puszi nektek.😘🩷