Örök riválisok

IV. fejezet

3 hónap elteltével Ann izgatottan pakolta tele utazós hátizsákját, ugyanis a következõ két napot Barcelonában készült eltölteni. Természetesen nem nyaralni ment, hanem a következõ El Classicora, ami a Camp Nou-ban került megrendezésre.

Sokkal jobb hangulatban készült a mérkõzésre, mint legutóbb, és tudta, hogy ehhez mostanában jól teljesítõ csapatának semmi köze. Immár 4 hónapja, hogy elõször szembe nézett Pedrivel, és az incidens óta csak a fiatal középpályás jár a fejében. Ezért is csapott le azonnal a vendég szektorban lévõ legjobb helyre, amikor elkezdték árusítani a jegyeket. Elégedetten húzta be kézipoggyászát, majd a hálószobába indult, hogy utazásképessé varázsolja kinézetét.

Elõkapott egy kényelmes pulcsit, ami legalább 2 mérettel volt nagyobb az eredeti méreténél, és ezt párosította egy fekete melegítõvel. Sminkje egy szempillaspirálból állt, mert nem volt kedve többre, és amúgy is szorította az idõ. Sietve ellenõrizte kinézetét a tükörben, majd felkapta táskáját, és az elõszobába ment, hogy magára húzza cipõét. Mindezek után kihúzta a kulcsot a zárból, és kívülrõl helyezte bele, majd elfordította benne. Zsebébe csúsztatta a kulcsot, és lerohant a lépcsõn. Kivételesen nem a földszintre igyekezett, hanem a parkolóházba, ahol ritkán használt autója állt.

A jármûhöz érve kinyitotta azt, és berakta csomagját az anyós ülésre, õ maga pedig beült a kormány mögé. Beindította a kocsit, és kihajtott az épületbõl, rá a madridi utakra. A reptér nem volt messze tõle, így, hogy az autót választotta meg fõleg nem.

Bõ 10 perc alatt kiért a reptérre, ahol behajtott a parkolóba, és leparkolta a jármûvet. Felkapta a maga mellett pihenõ táskáját, és kiszállt az autóból. Megnyomta a slusszkulcson a lakattal jelzett gombot, mire a kocsi egy hangos kattanást hallatott, és Ann még gyorsan ellenõrizte, hogy biztos bezáródott-e. Miután megbizonyosodott róla, hogy jármûve bezárult, elindult a hatalmas épület felé, ahol gyorsan becsekkolt, majd megkereste járatát, ami 20 perc múlva indult.

Sietve a megfelelõ kapuhoz sétált, ahol már sorban álltak az emberek, hogy beszállhassanak a gépbe. Ez meg is történt pontosan 10 percel a felszállás elõtt. Nem volt sok utas, mivel az országon belüli járatokon álltalában csak azok az emberek utaznak, akik munkaügyben mennek egy másik városba. Ann el is foglalta a helyét az egyik hátsó ülésen, és várta, hogy a levegõbe emelkedjenek. Pár percel késõbb a pilóta köszöntötte az utasokat, és megkezdte a felszállást.

Az út kb 45 perc volt, amit Ann olvasással töltött el. Amikor megkezdték a leszállást elrakta a könyvet, és az ablakon át kémlelte az alattuk lévõ Barcelonát. A gép óvatosan leérkezett a földre, majd néhány méter gurulás után megállt.

Az utasok összeszedték csomagjaikat, és elhagyták az utasteret. Amint földet ért a lábuk, szétszéledtek, és mindenki ment a maga dolgára. Ann bement a reptérre, majd a másik oldalon ki is jött belõle, hogy fogjon egy taxit, és elfoglalja szállását. Szerencséjére pont akkor hajtott be egy az épület elé, amibõl sietve pattant ki egy aktatáskás férfi, és mire a sofõr fellélegezhetett volna Ann már kopogott is az ablakon.

- Jó napot! - köszönt a sofõr. -Hová vihetem? - kérdezte fáradtan.

Ann megadta neki a motel címét, ahol kivette az aznap estét, mire a taxi sofõr beírta a GPS-be, és kihajtott a reptérrõl. Az út elején még vidáman beszélgettek, de amint a sofõr megtudta, hogy a lány madridista, egy szót sem szólt hozzá többet.

Amikor begördültek a Motelhez, Ann kifizette az utat, és elakart köszönni, de mielõtt kimondhatta a 'viszlát' szót, a sofõr elhajtott. Ann felvonta szemöldökeit, majd miután az autó eltûnt a látókörébõl, elindult a recepciós bódé felé.

Amint elérte azt megpillantott egy 20-as éveiben járó fiút, akinek a szájából egy füstölgõ cigaretta lógott ki, asztalán pedig egy félig megevett pizza és néhány sörös üveg pihent.

- Jó napot! - köszönt kissé félõsen Ann, mire a férfi azonnal ránézett, és végig mérte a lányt, amiért az legszívesebben megpofozta volna.

- Szép napot! Miben segíthetek? - kérdezte kajánul vigyorogva.

- Ann Clark névre foglaltam szobát egy éjszakára. - mondta, és idegesen körül nézett, mert alig várta, hogy szabaduljon a szituációból.

- Már nézem is. - kacsintott a fiú, majd megfordult kerekes székével, hogy szembe kerüljön a másik asztalon elhelyezkedõ monitorral.

Miközben nézegette a foglalásokat többször is rápillantott a lányra, aki még mindig a környéket kémlelte.

- Á meg is van! - jelentette ki. - Ann Clark, 14-es szoba, elsõ emelet. - mutatott az épület közepén elhelyezkedõ szobára, majd átnyújtotta a kulcsot a lánynak.

- Köszönöm! - mondta gyorsan Ann, és távozni akart, de a fiú még utána szólt.

- Van már programja az estére? - kérdezte vigyorogva.

A lány megtorpant, és egy pillanatig elgondolkozott, hogy az igazat mondja-e a fiúnak, vagy csak találjon ki valamit, de végül arra jutott, hogy semmi köze az õ dolgaihoz, ezért inkább tovább ment, mit sem törõdve a nevetõ portással. Felsétált az elsõ emeletre, ahol megkereste a 14-es számmal ellátott ajtót, majd kinyitotta azt.

Belépve a szobába ledobta magáról a hátizsákot, és körül nézett. A helyiség nagyon kicsi volt, épphogy elfért a közepén terpeszkedõ ágy, és a vele szemben elhelyezkedõ komód, amin a TV is állt. Ann átpréselte magát a kettõ közötti szûk helyen, hogy eljusson a fürdõbe, ami szintén nagyon zsúfolt volt. Ahogy benézett az ajtón egybõl jobbra helyezkedett el a kád, ami faltól falig ért, mellette a mosdókagyló, és a sarokban pedig a wc. Ann nagyot sóhajtva kapcsolta le a villanyt, és vetette be magát az ágyba. Nem egészen ilyen szállást képzelt el magának, de nem igen volt többre pénze, így muszáj volt megelégednie ezzel. Levetette cipõit, és kezébe vette a távirányítót, hogy bekapcsolja a TV-t. Még csak délután 1 óra volt, szóval még rengeteg ideje volt az esti meccsig. Ezért is döntött úgy, hogy TV-sel üti el az idõt, ami közben végül el is aludt.

4 óra múlva kelt fel, és szemeit dörzsölgetve vette kezébe a telefonját. Bekapcsolta a készüléket, és azonnal felpattant az ágyból, amint meglátta a képernyõn megjelenõ órát. Nem akarta elhinni, hogy sikerült így elaludni, hogy másfél órája legyen elkészülni, és oda érni a Camp Nou-ba. Gyorsan kikapta táskájából a neszeszerét, és az ágyon átgurulva a fürdõbe ment. Lepakolt a kis mosdókagyló szélére, és neki látott arca szépítésének.

Felvitte a szokásos alapozót, majd kihúzta a szemét egy szemceruzával, és begöndörítette szempilláit, amikre felkerült a szokásos szempilla spirál. Sosem szerette túlzásba vinni a sminkelést, fõleg azért, mert nem is tartotta magát jónak benne, így inkább nem erõltette a dolgot. Nem igen volt arra ideje, hogy hajával kezdjen valamit, így inkább lófarokba fogta, majd el hagyta a fürdõt, és visszament a táskájához, hogy kivegye belõle az estére szánt ruházatát.

Elõvette szokásos mezét, amit most egy fekete trapéz gatyával társított, majd nagy nehezen elõrángatott még egy pulóvert is, hátha hideg lenne haza fele. Magára öltötte a ruhadarabokat, a pulcsit pedig derekára kötötte. Mivel nem volt nagy tükör a szobában, ezért a fürdõszobában elhelyezett kicsiben próbálta ellenõrizni kinézetét, de végül feladta a dolgot, és inkább magához vette kis táskáját, majd kilépett az ajtón.