Örök riválisok

VII. fejezet

Ann hátra dõlve Pedri kezeiben viszonozta a csókot, és kezeivel átkarolta a nyakát. Akarta a focistát, és mostmár nem érdekelte, hogy ha a fiú azt tervezte, hogy megfekteti, mert mostmár õ is úgy akarta.

Fogalmuk sem volt, hogy hány perce voltak egymáshoz tapadva, de pillanatukat egy 5 év körüli gyerek zavarta meg, aki az egyik földszinti ajtóban elkiabálta magát.

- Anya, nézd itt van Pedri! - mutatott a középpályásra, majd kirohant az ajtóból egyenesen az egymást élvezõ Ann és Pedri felé.

A kisfiút meghallva azonnal elhúzódtak egymástól, és mindketten elfordították fejüket a másik irányba. Ann csak akkor nézett újra a focistára, amikor az felnyögött, mert a kisfiú, aki eddig felé futott most neki ütközött.

- Azt hiszem ideje mennem. - jelentette ki ölbe tett kézzel a lányt, és puszit nyomott a középpályás arcára - Majd beszélünk. - mondta, bár õ sem tudta hogy hogyan, mert nem cseréltek számot, de a mai világban már mindent meg lehet oldani, szóval nem igazán aggódott ezen.

- Az a szerelmed? - kérdezte a kisfiú a távozó Ann-re mutatva, aminek hallatán a lány elmosolyodott, és úgy tett, mintha nem hallotta volna.

- Igen, õ az. - felelte mosolyogva Pedri, majd felkapta a gyereket, hogy vissza vigye a szobájába. - Melyik a te szobád? - kérdezte tõle.

- A 8-as, mint a te számod. - válaszolta lelkesen a kisfiú, és rámutatott a nyitott ajtóra.

Pedri arra fele vette az irányt, és közben még egyszer rápillantott a lépcsõn felsétáló Ann-re, mert kitudja mikor láthatja legközelebb. Ann mosolyogva szedte a lépcsõfokokat, hiszen még mindig nem tért magához a hallottaktól.

Amikor elérte a 14-es ajtót, kihalászta a kulcsot táskájából, majd bedugta a zárba. Nagy nehezen sikerült elfordítania benne, majd kihúzta belõle, és becsukta maga mögött az ajtót. Fáradtan dobta le táskáját az ágyra, majd õ maga is ledõlt rá. Kezébe vette telefonját, és megnyitotta az instagrammot. Beírta a keresõbe Pedri nevét, majd rákattintott az oldalára. Rögtön bekövette a focistát, aki több milliós követõ táborral rendelkezett, így Ann semmi esélyt nem látott rá, hogy a sok száz emberbõl, aki naponta beköveti, pont õt venné észre. Reménytelenül zárta el a készüléket, és fordult a hátára.

Már legalább 5 perce a plafonon lévõ repedést tanulmányozta, amikor kopogtattak az ajtaján. Ann kedvetlenül kikászálódott az ágyból, és oda lépett az ajtóhoz. Megfogta a kilincset, kinyitotta az ajtót, de csak résnyire, mert nem tudta, hogy kivel találja szembe magát. Kelletlen sóhaj hagyta el ajkait, amikor a portás fiút vélte felfedezni az esti homályban, amin a kinti lámpa sem sokat segített.

- Segíthetek? - kérdezte Ann, mert minnél hamarabb szabadulni akart a fiú társaságától.

- Én csak azért jöttem, hogy megnézzem, hogy rendben visszaértél-e. - mondta a portás, és mosolyora húzta a száját.

- Amint látod, igen, de elég fáradt vagyok, szóval ha megbocsájtasz... - felelte Ann, és beakarta csukni az ajtót, de nem tudta, mert az ajtóval szemben álló fiú oda rakta a lábát, megakadályozva ezzel a folyamatot. - Mit akarsz? - kérdezte mostmár kissé ingerülten.

- Hát esetleg nincs kedved megnézni valamit, vagy rendelhetnénk pizzát. - sorolta az opciókat a fiú, és közben vészesen közelített befelé a szobába.

Ann-nek hirtelen kiment a fejébõl, hogy az ajtóval vissza tarthatná a portást, és csak menekülni akart, ezért elkezdett hátrálni, de a szûk hely miatt lábai beleütköztek az ágyba, amitõl háttal az ágyra borult. A fiú kapva kapott a lehetõségen, és azonnal a lányra mászott, és elkezdte csókolgatni a nyakát.

- NORMÁLIS VAGY? - üvöltötte magából kikelve a lány, de mintha a rajta lévõ fiú meg se halotta volna, folytatta a csókok hintését a lány forró bõrére.

Ann hiába rúgkapált, sehogy sem tudta kiszabadítani magát helyzetébõl, majd a fiú lecsapott ajkaira. Hiába szorította össze a száját, a portást nem érdekelte, akkor is próbálkozott, de Ann csak azért nyitotta ki a száját, hogy a képébe üvöltsön.

- HAGYJ MÁR BÉKÉN! - kiabálta, mire a fiú csak elnevette magát, és ajkai most rátapadtak a lány nyakára, és szívni kezdték.

Ann már majdnem sírt, és bele törõdött sorsába, amikor valahogy a ránehezedõ fiú eltûnt róla, és a földre zuhant.

- Ne merj hozzá érni! - mutatott rá Pedri, mire Ann felült, és lélegzet visszafolytva nézte a jelenetet. - Gyorsan szedd össze a cuccod. - mondta neki a focista, és Ann már ugrott is, hogy kihozza a fürdõbõl neszeszerét, majd összeszedje hátizsákját, és kirohanjon a szobából.

A focista még egy utolsó dühös pillantást mért a földön fekvõ fiúra, majd követte Ann-t, aki közben már leért a parkolóba. Lesietett a lépcsõn, és futó lépésben ment a lányhoz, aki végig õt figyelte.

- Jól vagy? - kérdezte kétségbeesetten, és megfogta a lány vállát.

- Igen, köszönöm. - felelte halkan Ann, és lehajtotta a fejét.

- Gyere, gondolom nincs hol aludnod. - fogta meg a kezét a focista, és elvezette autójához, amibe besegítette, majd elhelyezte táskáját a csomagtartóban.

Elõre sétált, és õ is beült a jármûbe, és a lány felé fordult. Ann csak bámult ki a szélvédõn, és közben lassan lefolytak a könnyei arcán. Pedri letörölte õket pulóvere ujjával, mire a lány felé fordította fejét, hogy belenézhessen a focista szemébe. Pedri megfogta a lány arcát jobbjával, és lágyan cirógatni kezdte hüvelykujjával orcáját. Ann magára erõltetett egy mosolyt, mire a focista is elmosolyodott, és beindította az autót, majd kihajtott a motel parkolójából. Ann-t már az út elején elnyomta az álom, így Pedri egyedül maradt a gondolataival közel fél óráig. Nem fért a fejébe, hogy hogy képes valaki ilyet tenni, és hálát adott a kisfiúnak, aki feltartotta, mert autogrammot akart tõle. Bele sem akart gondolni, mi történik ezzel a szegény lánnyal, ha õ nem lép közbe. Amikor befordult egy hosszú utcába, Ann kinyitotta a szemeit, és kinézett az ablakon.

- Hová viszel? - kérdezte kíváncsian.

- Hozzám, ha nincs ellenedre. - válaszolta a focista, miközben lassított, és végül megállt egy nyitódó garázs ajtó elõtt.

- Nincs. - felelte mosolyogva a lány.

Pedri betolatott az ajtón, egyenesen a garázsába, ahol leállította a motort, és kiszállt a jármûbõl. Ann ugyan így tett, és mire hátra ment volna, hogy kivegye csomagját, az már a focista kezeiben volt. A középpályás intett neki, hogy kövesse, és eltûnt egy lépcsõfordulóban.