Örök riválisok

VI. fejezet

Kisietett a stadionból, és elkezdett gondolkodni a lehetséges helyeken, ahol összefuthat a focistával. Egy kis idõ után beugrott neki a parkoló, amit csak a klub játékosai, és a stáb használhat.

Úgy döntött, hogy megkeresi azt a kijáratot, és elkezdte körbe járni a stadiont. Nem éppen sikerült a megfelelõ oldalról megközelítenie azt, így majdnem körbe ment, amikor elért a parkolóházig. Lihegve állt meg elõtte, és szemügyre vette a kaput, hogy megbizonyosodjon róla, hogy jó helyen jár. Miután megerõsítette magát, körbe nézett, és észre vett egy padot, ahová elbotorkált, majd lerogyott rá, hogy kifújja magát.

5 percel késõbb már újra normálisan kapott levegõt, és elõvette telefonját, hogy posztoljon pár képet a kis kiruccanásáról. 20 perc instagramm nézegetés után meghallotta, ahogyan nyitódik a kapu, és kihajt rajta egy autó. Ann nem volt benne biztos, hogy jól látta-e, de valószínûleg a lengyel csatár távozott az imént.

Innentõl kezdve le sem vette szemét az ajtóról, hanem nézte, ahogyan a hazai játékosok sorra hagyják el a stadion területét. Már kezdte azt hinni, hogy a focista tényleg nem neki tátogott, amikor egy újabb autó hajtott ki a kapun, de nem ment messzire, szinte azonnal le is lassított, amint kiért az utcára.

Ann szíve a torkában dobogott, és csak remélni tudta, hogy az autóból az a személy fog kiszállni, akire számít, és nem egy másik játékos. Pedri leállította a pár percel ezelõtt beindított motort, majd nagy levegõt vett, és kiszállt a kocsiból. Ann-nek a lélegzete is elállt ettõl a mozdulattól, és hirtelen erõs késztetést érzett a menekülésre, de nem tette, mert lábai nem mozdultak.

A focista becsapta jármûvének ajtaját, majd megfordult, és a lány felé sétált, aki nem értette, hogy hogyan tud még egyhelyben ülni. Amikor az utcai lámpa megvilágította a közeledõ középpályás arcát, Ann látta, hogy mosolyog, ezért õ is megpróbált valami hasonlót erõltetni az arcára, miközben Pedri leült mellé.

Ann kicsit arrébb csúszott, hogy a focista is jól elférjen, na meg azért, mert nem akart túl közel kerülni hozzá. Hosszú percekig csak ültek egymás mellett, és bámultak maguk elé, amikor Ann megtörte a kínos csendet.

- Nem kéne... - kezdte, de a focista közbe vágott, mintha tudná, hogy mit szeretne mondani.

- Lelépni, mert furán érzed magad Real Madrid mezben üldögélve a Camp Nou elõtt egy Barcelona játékos mellett? - fejezte be a kérdést mosolyogva, mire Ann is elmosolyodott, és kissé zavarba jött, amiért a fiú kitalálta gondolatait.

- Igen. - felelte halkan, és elfordította a fejét.

- Akkor gyere! - pattant fel a focista, és kezét a lány felé nyújtotta.

Ann szégyenlõsen fogta meg Pedri kezét, majd engedte neki, hogy autójához vezesse, és kinyissa elõtte az ajtót. Miután beült, a focista is helyet foglalt a kormány mögött, és a lány felé fordult, aki érezte ezt, de inkább tovább bámult kifelé a szélvédõn.

- Hol száltál meg? - kérdezte Pedri, és a kérdés hallatán Ann szemei kikerekedtek.

Csak remélni tudta, hogy a focista csak udvariasságból tette fel a kérdést, hogy segítsen neki, és még véletlenül sem azért, hogy meghúzza. Végül bediktálta neki a Motel címét, amit Pedri be is ütött a GPS-be, és elindult a kijelölt úton.

A kínos csend továbbra is uralkodott kettejük között, ami mindkettejüket zavarta, de egyikük se tudta, hogy hogyan kezdjen neki a beszélgetésnek. Aztán Pedrinek beugrott, hogy még be sem mutatkozott a lánynak, bár sejtette, hogy anélkül is tudja a nevét, de jó oknak találta, hogy meg tudja a lányét, ezért meg is tette.

- Egyébként Pedri, vagyis Pedro González López, de mindenki csak Pedrinek hív. - mondta mosolyogva, mire Ann aprót bólintott. - És téged hogy hívnak? - kérdezte.

- Ann Clark. - felelte vékony hangon a lány, és meg is kellett utána köszörülnie torkát, annyira meglepõdött saját magán.

- Szóval Ann - folytatta a focista - Miért a Real Madrid? - mondta ki az elsõ szavakat, amik eszébe jutottak, és gondolatban fejbe is verte magát, hiszen erre magától is rájött.

- Mert Madridban születtem, ott nõtem fel, és jelenleg is ott élek, számomra ez egyértelmû volt. - válaszolta a lány.

- Értem, és miért nem az Atletico? - kérdezte mosolyogva Pedri.

Ezen már Ann is elmosolyodott, és szinte nevetve válaszolt.

- Azért, mert a Bernabéu közelebb van hozzám, mint a Civítas. - felelte, és közben látta, ahogyan bekanyarodnak a motel parkolójába.

Jókedve kissé alább hagyott, mert szeretett volna még egy kis idõt együtt tölteni a focistával, de nem akarta felhívni a szobájába, ezért valahogy húzni szerette volna az idõt.

Pedri megállt a parkoló közepén, hiszen tudta, hogy nem sokára úgy is megy tovább, ezért felesleges beparkolnia. Leállította a motort, majd kiszállt az autóból. Ann követte a példáját, és még mindig reménykedett abban, hogy a középpályás nem szándékozik vele tölteni az éjszakát, ugyan akkor vágyott is a fiú jelenlétére, de nem akart semmit elsietni.

Óvatosan becsukta az anyós ülés ajtaját, nehogy baja legyen a méregdrága kocsinak, és amikor látta, hogy Pedri a másik oldalon támasztja a jármûvet, átsétált hozzá. Mellé akart állni, de a focista ezt nem hagyta, helyette inkább vállainál fogva ragadta meg a lányt, és közelebb húzta magához, majd masszírozni kezdte azokat. Ann-nek nagyon jól esett a kényeztetés, hiszen évek óta nem masszírozta meg õt senki.

- Melyik a te szobád? - kérdezte, miközben egyre lejjebb haladt kezeivel, és már a Modric feliratnál nyomkodta a lány hátát.

Ann-nek görcsbe rándult a gyomra, mert megint eszébe jutott a gondolat, hogy a fiúnak csak arra kell, hogy megfektesse, de ettõl függetlenül válaszolt, és rámutatott a 14-es számmal ellátott ajtóra.

- Az ott. - mondta lány, és Pedri arra fordította a fejét, amerre Ann keze mutatott.

- És jó kis szoba? - folytatta tovább a kérdezõsködést, miközben kezei már a 10-es szám körül mozogtak.

- Nagyon kicsi. - felelte a lány, majd szembe fordult a focistával. - Felveszem a pulóverem. - jelentette ki, és elvette derekáról a ruhadarabot, majd magára húzta.

- Már épp ideje volt, nem bírtam elviselni a nevet a hátulján. - vigyorgott kajánul a középpályás, mire Ann megforgatta a szemét, és eligazította magán a 3 mérettel nagyobb pulcsit.

Pedri vágyakozóan nézte a lányt, de tudta, hogy azzal örök életre elvágná magát tõle, ha már most az elsõ találkozásukkor meghúzná, ezért inkább kivár. Amikor Ann végzett pulcsija igazításával a focista megfogta vékony derekát a nagy ruhadarab alatt, és közelebb húzta magához.

Ann-t nagyon meglepte a dolog, de Pedri mosolyát látva õ is kénytelen volt mosolyogni, amibõl végül az lett, hogy mindketten nevetésben törtek ki. Egy pár pillanatig tarthatott kacajuk, mert ilyenkor Pedri még közelebb húzta magához a lányt, és megcsókolta.