Örök riválisok

IX. fejezet

Hónapok teltek el a Pedrivel való találkozása óta, és ezalatt az idõ alatt még egy stadion közelébe se ment. Egy teljesen új szezon kellett hozzá, hogy újra belépjen a Bernabéuba, de arra még a szezon elején sem állt készen, hogy megnézzen egy El Classicot. Próbált idõt szakítani, és spórolni, hogy olyan meccsekre is eljusson, ahol csapata talán nem a legizgalmasabb ellenféllel mérkõzik meg, de a futball, mint mindig most is gyógyír volt a sebeire.

Egy hónap alatt sikerült rávennie magát, hogy megvegye jegyét az El Classico-ra, bár sokáig maga sem értette, hogy hogyan. Igazából fel sem fogta a dolgot, egészen odáig, hogy nem nézegette magát a tükörben, indulásra készen. Ahogy forgolódott a falra szerelt tárgy elõtt egyre inkább elbizonytalanodott a rajta lévõ mez viselésén, de aztán még is magán hagyta, mert már nem lett volna ideje kitalálni egy másik összeállítást. Felhúzta a cipõjét, majd kilépett az ajtón, és kulcsra zárta azt.

Elindult lefele a lépcsõn, majd át a földszinten, és kilépett az épületbõl. Elindult a szokásos úton a Bernabéu felé, és ahogyan sétált érezte, hogy egyre szaporábban veszi a levegõt, és szívverése is a háromszorosára gyorsult. "Mégis mitõl tartasz, nem is biztos hogy észre vesz" próbálta nyugtatgatni magát, de nem igazán sikerült neki, mert amikor a stadionhoz ért, már azon csodálkozott, hogy még egyáltalán tud járni.

Gyorsan beolvasta jegyét, és megkereste a szektorát. Direkt nem a pálya közelébe vette meg jegyét, hanem a kapu mögött, középtájt elhelyezkedõ ülések egyikére. Nem akart korán sem érkezni, mert a bemelegítésnél több esélyt látott arra, hogy a focista észre veszi, ezért inkább a kezdõ rúgás elõtt negyedórával indult meg ülése felé, megannyi szurkolót felállítva. Amikor végre elérte székét, sóhajtva rogyott le rá, és a pályát kémlelte. Õ maga sem tudta, hogy miért izgul még mindig ennyire, és idegességét csak jobban növelte, amikor meglátta a két kezdõ csapatot. A hazaiakéval megvolt elégedve, de egybõl frászt kapott, amikor meglátta a vendégekét. Pedri tenyerét dörzsölgetve állt egyik lábáról a másikra, és közben a közönséget kémlelte.

Hónapok óta nem hallott Ann felõl, és remélte, hogy most láthatja. A játékosok kezet fogtak egymással, majd a csapatkapitányokon volt a sor, hogy megbeszéljék a szokásos dolgokat a játékvezetõvel. A térfél kiosztás után megcsinálták a kötelezõ képet, és mindketten oda mentek sajátcsapatukhoz.

Pár perces prédikáció után a játékosok szétszéledtek a pályán, mire a bíró belefújt a sípjába, és a félpályánál álldogáló Benzema elindította a mérkõzést. Az elsõ 20 perc csak unalmas labdatologatással telt, majd a egyszer csak a hazaiak a semmibõl teremtettek elõ egy olyan helyzetet, amibõl aztán gólt is tudtak szerezni. Minden olyan gyorsan történt, hogy a szurkolók fel sem fogták, csak azért pattantak föl, mert látták, hogy társaik is ezt teszik. A gyors ünneplés után mindenki visszaállt pozíciójába, és a vendég csapat újra játékba helyezte a labdát. Az elsõ félidõ nem tartogatott további gólokat, de izgalmas helyzetekbõl viszont nem volt hiány.

Ann kezdte egyre felszabadultabbnak érezni magát, és a gól után már nem is gondolt a gránátvöröskékben játszó középpályásra. Izgatottan dõlt elõre ülésében, amikor elkezdõdött a második félidõ, és csalódottan nyögött fel egy-egy kihagyott helyzetnél.

Az egyik ilyen után a barcelonai védõk megszerezték a labdát, és elõre adták a középpályánál sétálgató társaiknak. Frenkie de Jong fogadta a labdát, és megindult vele a hazai kapu felé. Többen is a segítségére siettek, így amikor bekerítették a védõk, kipasszolta a 16-osnál álldogáló Pedrinek. A fiú kapva kapott az alkalmon, és rábikázta a labdát. Még õ sem gondolta, hogy ebbõl majd gól lehet, de amikor meglátta a megmozduló hálót, a magasba emelte kezeit, és üvöltve rohant ki a pálya sarkába. Csapattársai követték, és a madridi szurkolók elõtt hajtotta végre a gól örömét. Két kezébõl távcsövet formált, és a szemei elé helyezte õket felnézve a közönségre. És ekkor meglátta Ann-t, aki mosolyogva õt figyelte, de egybõl elkapta fejét, amint észre vette, hogy a focista észrevette. Pedri arcára kaján vigyor ült ki, majd vissza ment csapattársaihoz térfelére, hogy a hazai csapat elvégezhesse a középkezdést.

Ann-nek nagyot dobbant a szíve, amikor összeakadt a tekintete Pedriével, és õ maga sem gondolta volna, hogy így reagál. Hosszú hónapokig kerülte ezt a helyzetet, most mégis melegség töltötte el a testét.

Mire újra a pályára nézett a hazaiak már kialakítottak maguknak egy lövõ helyzetet, de nem tudták megvalósítani, mert Araujó megakadályozta Vinícius Jr. lövését. A játékvezetõ azonnali 11-est ítélt, és kiosztotta az uruguayi védõnek a megérdemelt sárga lapot. Bár a hazai szurkolók szerint kiállítást érdemelt volna.

A büntetõ lövésére többen is jelentkeztek, de végül a brazil Rodrygo kapta meg a lehetõséget, aki kezében a labdával sétált el a fehér pontig. Letette rá a kezében tartott eszközt, majd hátrálni kezdett. A bíró belefújt a sípjába, mire a brazil elkezdett toporogni, majd ugrott egyet és elrúgta a labdát. Sajnos nem elég erõsen, így az Ter Stegen kezeiben landolt, akihez egybõl oda rohantak csapattársai, hogy hátba veregessék. Rodrygo csalódottan sétált vissza saját térfelére, és hiába próbálták õt idõsebb társai megvigasztalni, a fiú ugyan olyan kedvetlen volt.

A meccs végéig még szûk 10 perc volt hátra, ami újabb unalmas labdatologatással telt, és amikor a játékosok meglátták az 5 perces hosszabítást, majdnem kiesett a szemük a helyérõl. Próbáltak úgy tenni, minthogyha igyekeznének, és végül egy bedobási lehetõség juttatta a vendégeket egy újabb gyõzelemhez. Koundé szaladt ki a pálya szélére, hogy bedobja a kigurított labdát. Nagyjából a 16-sal egyvonalban állt, így elõvette legjobb dobás tudását, és behajította a labdát a tömörülõ játékosok felé. Sergio Busquets emelkedett fel, és találta el fejével, ami végül a hálóban landolt. A vendégek újból összeborultak, Curtuis pedig mérgesen bikázta ki a labdát a pálya felé.

A játékvezetõ még egy új középkezdést engedett, majd lefújta a meccset. A hazai szurkolók újból csalódottak voltak, kivéve közülük egyet. Ann mosolyogva kereste a középpályást az ölelkezõ gránátvöröskék tengerben, és amikor végre megtalálta, addig szugerálta, amíg a focista rá nem nézett.

Pár percel késõbb, amikor Ann-re emelte a tekintetét, kacsintott egyet, majd a minimális szurkoló táboruk felé haladt, hogy folytassa a gyõzelem ünneplését.

Ann elmosolyodott, és elindult kifelé a stadionból. Lesétált a földszintre, majd ki az épületbõl, és elindult haza fele. Nem jutott messzire, mert amint befordult egy utcába, valaki megfogta a karját, és magához húzta. Pedri nem várt sokat, megcsókolta a lányt, amit Ann is viszonzott. Most érezte csak úgy igazán, hogy mennyire hiányzott neki a focista, és hogy mi vezérelte arra, hogy megvegye a jegyét erre a meccsre.

Végül mindketten elnevették magukat, és még hosszú percekig álltak egymás karjában, a másik arcát fürkészve. Majd Pedri elmosolyodott, és aprót intett a stadion felé, jelezve ezzel, hogy vissza kell mennie, amit Ann megértett, és megegyszer megcsókolta a fiút. Nehezen elengedték egymást, de még sokáig nézett utána, majd 5 percel késõbb kipirosodott arcal indult el lakása felé.